Norasz Kitchen

Ez az édesség ajándékba készült, úgyhogy muszáj volt gyönyörűre sikerednie (nem véletlenül választottam ezt a receptet, nemsokára elárulom a külalak titkát ;)). Eredetije a Nők Lapja konyha decemberi számában fellelhető. Én a mogyorós- csokis változatát készítettem el, és egyből dupla adagot, biztos ami biztos ;).

Annyira egyszerűen és nagyszerűen hidalja át az elkészítési mód a nyújtás – szaggatás kombót, hogy az valami elképesztő. Így tényleg az egyik leggyorsabban elkészíthető kekszeket kapjuk. Na és az íze…:)

Hozzávalók (kb 30-35 darabhoz):

– 16 dkg vaj

– 5 ek eritrit + folyékony édesítő ízlés szerint

– 2 tojás

– 32 dkg liszt (10 dkg durum, 7 dkg fehér tönköly és 5 dkg tk búzalisztet használtam)

– 1 csipet só

– 2 tk sütőpor

– 10 dkg durvára tört sótlan földimogyoró

– 5 dkg étcsokoládé pasztilla (vagy durvára darabolt étcsokoládé – 70% kakaótartalmú)

Elkészítés:

A mogyorót egy mozsárban durvára törtem.

A vajat egy villával habosra kevertem az eritrittel (addig kell csak elegyíteni, amíg az eritrit el nem olvad).

Tipp: régen mindig elektromos habverővel végeztem ezt a műveletet, de rájöttem, hogy egy villa is tökéletes erre a célra.

Ehhez a keverékhez hozzáadtam a tojásokat, jól elkevertem (nem lesz szép látvány, ne ijedjen meg senki), majd hozzáadtam a száraz hozzávalókat apránként.

Tipp: Bevált módszer nálam, hogy a mérőpohárba, amibe a liszteket kimértem, elkeverem a többi száraz hozzávalót is. Így nem kell bajlódni vele.

Eljön az a pont, amikor már csak kézzel tudjuk tovább gyúrni a tésztát, úgyhogy így folytatjuk mindaddig, amíg homogén masszát nem kapunk. El ne felejtsük a mogyorót is hozzáadni, édesíteni még ha kell, jól átgyúrni, majd a legvégén jöhet a csoki is. Itt már nem nagyon maceráltam a tésztát tovább, csak nagyjából eldogoztam, majd a hűtőbe tettem (minimum fél óra kell neki).

Tipp: a vajas tésztákkal mindig gyorsan dolgozzunk, mert a kézmelegtől hamar elkezd olvadni, és egyre nehezebb vele bánni. Főleg a sós tésztáknál, pl egy leveles pogácsánál érdemes minden hajtogatás után hűtőben pihentetni, hogy ismét dolgozhassunk vele.

Itt jön a kedvenc részem: a hűtőből kivett tésztánkat nem kell nyújtani és szaggatni, csupán kicsit átgyúrni, majd egy- egy hengert formázni belőle, és kb. 1 cm vastag korongokat vágni. Ezzel megspóroltam egy csomó időt, macerát, és a kekszek is szép egyformák lettek. Brilliáns! 😀

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a kis szépségeket, és 190 fokon 10 perc alatt meg is sültek. Gyorsak, gyönyörűek és finomak. Ennyi…;)

Tegnap este céges bulin voltam, és valljuk be, nem ébredtem valami kipihenten…:) Viszont sokáig aludni sem tudtam, mert azon kezdett el kattogni az agyam, hogy mit is süssek az én kedves Olvasóim örömére ma. Aztán rájöttem, hogy kihasználom ezt a cseppet sem koncentrált állapotomat, és valami üdítő, “télízű”, nagyon gyors desszertet készítek. Hiszen valljuk be, nem mindig szeret az ember lánya órákig pepecselni a konyhában. Vagy azért mert fáradt, vagy kényszerszülte indoknál fogva (ld.: hirtelen betoppanó vendégek), vagy csak mert egyszerűen nincs kedve éppen bonyolult süteménykölteményeket gyártani. Na ez most egy ilyen nap…:)

Ez a citrustorta viszont mindig telitalálat. Kellemes, könnyű, frissitő és szemet gyönyörködtető egyben. Plusz a hozzávalók is általában fellelhetőek a kamrában, vagy hűtőben. És ha már a tél nem kecsegtet gyümölcs arzenállal, használjuk ki azt a néhányat ami a piacon szezonálisan fellelhető ilyenkor. 🙂

Hozzávalók:

– 180 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durum, plusz egy kevéske zabkorpa, de az elhagyható)

– 3 db tojás

– 3 ek eritrit, illetve folyékony édesítő ízlés szerint

– 1 púpozott tk sütőpor

– 1 csipet só

– 150 gr olvasztott vaj

– 1 citrom leve

– 1 narancs leve

– 1 dl bármilyen gyümölcslé (én guavát használtam, mert egzotikus, és nagyon finom!)

– 2 ek zselatin fix

– kevés gyümölcs a díszítéshez

Elkészítés:

A vajat mikróban felolvasztottam (kb 1 perc max fokozaton), majd félretettem hűlni.

A liszteket kimértem, hozzáadtam a sütőport és a sót. Nyugodtan reszelhetünk bele citrom illetve narancs héjat. Én ezt most nem tettem meg, mivel nem sikerült bio gyümölcsöt venni, a boltiban pedig nem bízom héj szempontból, úgyhogy erről most lemondtam…

A tojásokat habosra és fehéredésig kevertem az eritrittel (szigorúan kézi habverővel, hogy égjen a zsír :)), majd felváltva adtam hozzá egy kanállal a száraz hozzávalókból, majd lazítottam egy fél citrom levével. Újabb kanál lisztes keverék, majd a fél narancs leve következett, és a maradék liszt. Végül beleöntöttem a vajat is, és jól elkevertem. Ízlés szerint folyamatosan édesíthetjük a masszát.

20 cm átmérőjú szilikon tortaformába öntöttem (ha nem szilikon formát használunk, akkor sütőpapírral béleljük ki), és 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

Amíg a sütemény sült, addig egy tejforralóban összekevertem a megmaradt fél citrom és narancs levét 1 dl gyümölcslével és a zelatin fixxel, majd kissé összemelegítettem.

A tésztát hagytam hűlni, majd mandarin gerezdekkel díszítettem, és ráöntöttem a kihűlt citrusos mázat. Végül az egészet betettem a hűtőbe. Ennyire egyszerű :). Akinek nem elegendő a máz, nyugodtan tálalhat hozzá friss gyümölcsöt, vagy akár lekvárt is. 

Néhány napja égető vágyat kezdtem érezni valami igazán könnyű édesség után. Kicsit sok volt mostanában a vajas, habos, kelt tésztás sütemény, úgyhogy a testem megálljt parancsolt. Igy elkezdtem valami túrós finomság után kutakodni, mert hát mi könnyedebb létezik a világon, mint aminek fő alkotó eleme a túró. Így találtam rá erre a pite receptre a Nosalty-n, és némi átalakítás után meg is született ez a csodás desszert. Tökéletes lazítás a szervezetnek így az ünnepi lakmározások idején. 🙂 Íme:

Hozzávalók:

Tészta:

– 10 dkg kókuszzsír (szilárd halmazállapotú)

– 5 dkg vaj

– 20 dkg liszt (nálam: 10 dkg fehér tönköly és 10 dkg teljes kiörlésű tönköly)

– 2 ek édesítő granulátum (mostanában ezt tesztelgetem, és jó :))

– 2 ek eritrit

– 1 csipet só

– 2 db tojássárgája

– 0,5 dl víz (opcionális, csak akkor kell, ha nehezen állna össze a tészta)

Töltelék:

– 50 dkg túró (én 575 grammot használtam, mert volt itthon felesleges túró)

– kevés vanília aroma, vagy szárított vanília

– őrölt fahéj ízlés szerint

– 3 db tojás + a két fehérje ami a tésztából kimaradt

– 2 ek tejföl (12% zsírtartalmú)

Elkészítés:

A tészta száraz hozzávalóit egy tálba mértem, hozzáadtam a kókuszzsírt,a vajat, a tojások sárgáját, és homogén tésztává gyúrtam az egészet. Amíg elkészítettem a tölteléket, a hűtőben pihentettem.

A krémhez a túrót villával összetörtem, vaníliával, fahéjjal, folyékony édesítővel ízesítettem. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a túróhoz adtam a tejföllel együtt. Az összesen 5 db fehérjét kemény habbá vertem, és belekevertem a túrós elegybe.

A tészta nyújtásával nem foglalkoztam túl sokat. Kis darabokat csíptem le belőle, és a tenyeremmel “belelapogattam” a sütőpapírral bélelt tepsibe. Szerintem még jól is áll neki az egyenetlenség. 🙂 A tésztára ráhalmoztam a tölteléket, és 180 fokon 25 percig sütöttem. Akkor jó, ha a krém középen is megszilárdult.

Tipp: az eredeti recept szerint a kinyújtott tésztát baracklekvárral ildomos megkenni, mielőtt ráhalmoznánk a tölteléket. Nekem most sajnos nem volt itthon, de a tesztcsoport egyöntetű véleménye alapján igényli a sütemény. Úgyhogy ha van otthon bármilyen lekvár (persze a legjobb a diabetikus :)), akkor járjatok el így, biztosan finomabb lesz tőle.

Én jobb híján juharsziruppal díszítettem, amit aztán a férjem jóízűen el is fogyasztott a süti mellé, és állítása szerint nagyon finom a kettő együtt. Szóval akinek nem tiltott, az próbálja ki (én ránézni sem merek, mert már attól emelkedik az inzulinszintem ;)).

Nem kimondottan adventi receptet hoztam mára, de úgy gondolom, hogy az egészségünket még az ünnepi időszakban is szem előtt kell tartanunk. Ilyenkor talán több a szabadidőnk is, tehát nyugodtan készíthetünk kenyereket, péksüteményeket, egyéb kelt tésztákat reggelire a családnak! Jöjjön tehát egy igazán egészséges és nagyon finom kenyér recept. 🙂 Az eredetit a Nők Lapja Konyha decemberi számában találjátok (nagyon jó kis újság, mindenkinek ajánlom). Én feleztem az adagokat, és reformosítottam, mint mindig! 😉

Hozzávalók:

– 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszt

– 10 dkg graham liszt

– 2 ek lenmagliszt

– 2 ek zabkorpa

– 1/2 csomag instant élesztő

– 1,75 dl langyos víz

– 1 kk barna nádcukor

– 1 tk só

– 1 ek lenmag

– 1 ek napraforgómag

Elkészítés:

A langyos vízben feloldottam a cukrot, majd beletettem az élesztőt, és hagytam kissé felfutni (kb öt perc, de az sem baj, ha több :))

A liszteket egy tálba mértem, hozzáadtam a sót, a magvakat, majd az élesztős vizet is. Az egészet homogén tésztává gyúrtam. Elképzelhető, hogy vesz még fel lisztet, nyugodtan adhatunk hozzá.

Letakarva, meleg helyen egy óra alatt a duplájára kelesztettem.

Az egész tésztát olajozott,lisztezett kenyérsütő formába tettem, a tetejét kissé bevagdostam, majd még fél órát pihentettem.

200 fokra előmelegített sütőbe tettem, majd 10 perc után 180 fokra vettem vissza a hőmérsékletet. Így sült még 25 percig. Akkor van kész, ha szép színt kap a teteje, és látványosan elválik a tészta a forma falától. Jó étvágyat! Készítsétek el a hétvégén! 😉

A 12. nap ismét vendég recept – örül a szívem, hogy egyre több általatok készített egészséges étket is meg tudok mutatni. 🙂 Nagyon köszönöm a receptet Erának, hiszen nincs Karácsony hókifli nélkül. Volt szerencsém meg is kóstolni ezt a  sütit (a hatodik után már le kellett állítanom magam…), és bizton állítom, hogy talán finomabb, mint az eredeti! Az elkészítése pedig pofon egyszerű! Íme:

Hozzávalók:

– 240 gr teljes kiörlésű búzaliszt

– 240 gr vaj

– 60 gr eritrit (akinek szabad, készítheti nádcukorral is)

– 120 gr darált dió

– vanília aroma vagy szárított vanília ízlés szerint

Elkészítés:

Minden hozzávalót szépen összegyúrunk, majd 1 órát hűtőben pihentetjük.

Diónyi darabokat csípünk le a tésztából, kicsit megsodorjuk és kifliket formázunk belőlük.

Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, majd 160 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megsütjük őket.

A hókiflit eredetileg ugye porcukorba forgatva tálaljuk. Ezeket viszont natúron ettük, és egyáltalán nem hiányzott a “hó”. 🙂 De teljesen el tudom képzelni, hogy porrá őrölt eritritben kicsit megfürdetjük a szépségeket, és akkor igazi hókiflikké avanzsálódnak. 😉

Na ez az a sütemény, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, úgyhogy elkészítettem a reform változatát. Sajnos igazán kalóriaszegény verziót még nem sikerült kiagyalnom, viszont ilyen formában azért egy kicsit már egészségesebb! 😉 Az állaga tökéletes lett, az íze még tökéletesebb! Készítsétek el Karácsonyra, nem fogjátok megbánni. Kiindulási recept itt

Hozzávalók (egy közepes méretű tepsihez – kb 12 szelethez):

Piskóta:

– 6 db tojás

– 4 ek fehér tönköly liszt

– 2 ek cukrozatlan kakaópor

– 6 ek eritrit + édesítő ízlés szerint

– 1 kk sütőpor

– 1 csipet só

Krém:

– 0,5 l cukrozatlan habtejszín

– 1 csomag zselatin fix

– kevés édesítő

– 3 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor

Csokimáz:

– 100 gr 70% kakaótartalmú étcsokoládé

– 3 dkg vaj

– ha nagyon sűrű lenne, akkor még egy löttyintésnyi tej

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját szép fehérre kevertem az eritrittel, a fehérjét pedig a csipet só segítségével kemény habbá vertem.

A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem, majd hozzáadtam a tojás sárgájához (ha nagyon nehezen keverhető, adjunk hozzá 1 dl hideg vizet).

Ezután óvatos mozdulatokkal belekevertem a tojáshabot is (vigyázzunk össze ne törjön!).

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. A sütési idő változhat, mindig tűpróbával ellenőrizzük, de az első 15 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját!

A kész piskótát szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben pedig elkészítettem a krémet: A habtejszínt a zselatinnal és egy kevés édesítővel félig felvertem, majd 7 evőkanálnyit kiszedtem belőle. Ezt a kis adagot kemény habbá vertem, majd a hűtőbe tettem. A maradék habhoz adtam a kakaót, és ezt is kemény habbá vertem. Kevés ideig hűtöttem tettem, hogy a zselatin kifejthesse a hatását. Sima étkezési zselatinnal is dolgozhatunk, ekkor 1 dl vízben oldjunk fel kb 2 kávéskanál zselatint, kevés ideig hűtsük, majd ha kezd sűrűsödni, akkor adjunk a habhoz, és úgy verjük fel.

A kihűlt piskótát kettévágtam, és megtöltöttem a kakaós krémmel. Erre jött a fehér krém, majd a piskóta másik fele.

A csokit a vajjal felolvasztottam, és egyenletesen eloszlattam a sütemény tetején. Amikor már félig megdermedt, akkor vizes késsel bejelöltem a szeleteket, így könnyebb lesz vágni, és nem fog széttörni a máz.

Jöjjön ma egy kis sós! 🙂 Petitől kaptam a receptet, és biztos, hogy hamarosan én is megcsinálom! A tőle kapott leírást is egy az egyben átültetem ide, hiszen olyan részletes és élvezetes, hogy vétek lenne nem így tenni! Csillagos ötös! 😉 (Azért idézőjelek közé teszem az egészet, nehogy szó érje a ház elejét plagizálás végett ;))

“Hozzávalók:

-1kg darált csirkemell (kicsit soknak tűnik, de hidd el hamar el fog fogyni) – Én darált csirkemellből csináltam, de marhából is meg fogom. Csirkemell nyesedéket a piacon a felső emeleten lehet venni ott le is darálják, kb 800ft kilója. 
-1 cukkini megtisztítva lereszelve
-2 nagyobb répa lereszelve (minkettő nagy lyukú reszelővel)
-1 nagyobb vagy 2 kisebb fej hagyma.
-3-4 gerezd fokhagyma
-1 vagy 2 tojás (a kisebb adagot egy tojással csináltam és lehet elfér benne 2. Akkor valószínű hiába folyósabb a massza, de összeáll)
-2 púpos kk só
-fekete bors az rendesen mehet bele, én frissen őrölöm mert finomabb és jó fűszeresnek kell lennie.
-petrezselyem ízlés szerint. A friss fagyasztott erőteljesebb ízű, mint a szárított
-Fél vagy egy csapott kk őröltk ömény
-2-3 tenyérnyi zabpehely. Ez van a kenyér, vagy morzsa helyett. A híg masszát ez sűríti be. Hígabb lesz a massza, mint a sima fasírtnál, de ha sok a zabpehely benne, akkor felhígul az íze. Ezt nem akarjuk.

Elkészítés:

Mikor elkezded fakanállal összedolgozni, az olajat oda is teheted melegedni takarékon egy magas falú lábosba. Fakanállal és az egyik tenyered segítségével formázd őket fasírt nagyságúra és alakúra, a kisebbek a finomabbak, mert itt az a lényeg hogy minnél nagyobb felület piruljon és édesedjen meg. Az édesre karamelizálódott sült répa, hagyma, cukkini nagyon finom.

Minél többet és minél sűrűbben tedd a lábosba, mert az olajszint akkor emelkedni fog. Ha tele van akkor kapcsold oda neki a lángot, mert akkor egyszerre lesz kész. Nem a legnagyobbra, mert ropogósra kell sütni. A hígabb állagából adódóan laposabb lesz a fasírt, de felülről is lapítani kell, mert megfordítás után is jó ha nagyobb felület pirul.

Amikor elkezd pirulni megfordítjuk. Egy kicsit a felső rész szárad és sötétedik ilyenkor a levegőn. Majd ha az alja is pirul megint fordítjuk. Addig forgatjuk majd míg aranybarnára nem sül.

Ha kész akkor takarék a láng lecsöpögtetjük, kiszedjük szalvétás edénybe és kezdhetjük a többi sütést is ugyanúgy. Esetleg egy kicsit utánasózunk, mert kivülről finomabb a só és a nedvességet is megköti. Nem kell lefedni, mert szárazabban és ropogósan finom. Minél pirosabb, annál ropogósabb lesz. 

Elég hamar elfogy melegen is. Még köret sem nagyon kell hozzá, mert benne van a húsban. De olivás hagymás alapú kukoricás vagy borsós jázminrizst ajánlok hozzá és egy jó üveg Frittmann Irsai Olivért, vagy valami száraz fehérbort, esetleg citromkarikás rozé fröccsöt. Jó étvágyat 🙂

Mondhatnám úgy is, hogy az öteletet az adta, amikor egy egész napig néztem arra 8 szelet szikkadt kenyérre a konyhában, és délutánra már ki is találtam, hogy mi legyen belőle. Kenyeret ugye nem dobunk ki, mákos gubát pedig már úgyis régóta szerettem volna készíteni, mert olyan finom és olyan karácsonyi, de ugye a fehér kifli nekünk nem játszik. De hát minek is az, ha van egy kis maradék kenyerünk otthon?! 🙂

A receptet több emlékből tettem össze. Szerettem volna, ha szeletelhető sűrűséget kapok, hiszen egyszer Székelyudvarhelyen volt szerencsém megcsodálni – csak csodáltam, nem kóstoltam 🙂 – egy mákos guba tortát, ami igencsak szépséges volt így egybesütve. Illetve mindenképpen szerettem volna meggyel bolondítani az egészet, hiszen menzákon sokszor készítik így, és jaj de finom. Osztottam, szoroztam hát, és ez lett belőle! 😀

Azt azért el kell mondanom, hogy brutálisan magvas, rusztikus kenyérből nem igazán elkészíthető a desszert, de mezei teljes kiörlésű, vagy rozs teljesen tökéletes. Újrahasznosítás indul! 😉

Hozzávalók:

– kb 8 szelet szikkadt kenyér a vastagabb héjától megszabadítva

– 20 dkg meggy (télvíz idején nyilván mirelit :))

– 1 csomag vaníliás pudingpor

– kevés rum aroma (vagy a bátrabbaknak rum)

– 10 dkg darált mák

– 3 ek eritrit + a szóráshoz

– folyékony édesítő ízlés szerint

– 2 dl tej

– 1 tojás sárgája

– vanília aroma, vagy szárított vanília ízlés szerint 

Elkészítés:

Először elkészítettem a meggyszószt. A fagyos meggyet kevés vízzel felfőztem, öntöttem bele egy kevés rum aromát, majd egy csomag vaníliás pudingporral besűrítettem (először a főzőlében feloldottam, majd úgy tettem bele a szószba, pont mint a pudingnál). Amikor kellően besűrűsödött, akkor félreteszem kicsit hűlni.

A tejet elkezdtem melegíteni, majd közben a tojás sárgáját felvertem egy kis vaníliával és édesítővel, majd hozzáadtam a langyos tejhez. Folyamatos keverés mellett felforraltam.

Ezután már csak a rétegezés volt hátra. Egy piteforma alját megszórtam mákkal, majd eritrittel, és egy réteg kenyeret tépkedtem rá. Ezt meglocsoltam a tejes keverékkel, majd jött a meggyes réteg. Erre újból mák, eritrit, kenyér és meggy addig, amíg el nem fogy. A tetejét mákkal borítottam, és leöntöttem a maradék tejjel, így szép kérget kapott. Később jutott eszembe, hogy az egy felhasznált tojás fehérjét felverhettem volna, hiszen milyen jól is néz ki egy vékony réteg tojáshab a süti tetején (és még nem is pocsékoltunk). De azt majd legközelebb! 😉

180 fokos sütőben kb 40-45 perc alatt meg is sül (akkor jó, ha a széle már szépen “bugyog”, és láthatóan kérget kapott a tetején a mák.

Érdemes megvárni amíg kihűl, mert úgy nagyon jól szeletelhető.

Megjegyzés: ez sajnos nem egy kalóriszegény édesség, hiszen 100 gr darált mák 537 kcal-t rejt magában, tehát diétázók és fogyni vágyók mértékkel fogyasszák (már ha lehet olyat…:)). 

A 8. napi recept is kiváló gasztro ajándék lehet, hiszen egyszerű, egyedi, finom, és szinte cukormentesen is elkészíthető. Ja, és a variációk száma végtelen. A képen látható üveg apósom névnapi ajándéka – mi már leteszteltük itthon, és finom! 😉

Íme a fehér csokis verzió:

Hozzávalók:

– 5 dl főzőtejszín

– 1 és 3/4 tábla fehércsokoládé (na ennek a cukortartalma elkerülhetetlen, úgyhogy itt lehet még reformosítani, mondjuk egy 70% kakaótartalmú csokival)

– 5 ek eritrit

– őrölt vanília , vagy egy vaníliarúd kikapart belseje

– 1 ek vaníliás pudingpor (főzős)

– bő 1 dl tej

– 2 dl vodka (aki ütősebbre szeretné, az tegyen bele 3 dl-t ;))

Elkészítés:

Először is leszögezném, hogy a feles pohár amit eddig használtam az valójában nem egy felesnyi, hanem kb 7 cl befogadására alkalmas, ezért a bő 1 dl tej megfogalmazás a hozzávalóknál. Tehát ez a mennyiség valójában 1,2 dl saccperkábé. De kezdjük az elejéről:

A tejszínt alacsony lángon elkezdtem melegíteni, és hozzáadtam a csokoládét. Megvártam amíg felolvad, majd következett az eritrit és a vanília. Szépen összefőztem az egészet folyamatos kevergetés mellett (nem tudom, hogy van-e jelentősége eltarthatóság szempontjából, de én biztonságosabbnak láttam, ha egyet “rottyan”). Vigyázzunk, hamar leég!

Ezután szépen türelmesen kivártam, amíg ez az alap szobahőmérsékletűre hűl. Ekkor leszűrtem és hozzáadtam a vodkát. Összekevertem, és az egészet egy csinos kis csatos üvegbe töltöttem, majd be a hűtőbe. Ebből a mennyiségből egyébként kb. 8 dl lesz.  Állítólag hűtve 2-3 hétig is eláll, majd meglátjuk! :)Beszámolok róla!

Elnézést a satnya kép minőségért, de sietve tudtam csak lefotózni a művet, mert késésben voltunk! Remélem azért a lényeg látszik 🙂

Ezeket a csinos kis kekszeket Mikulás napi babazsúrra készítettem, de szerintem simán megállják a helyüket gasztro ajándékként is. 🙂 Az alap ötletet Babette páte sablée- ja adta  (blog itt), de mivel babáknak (is) készültek, ezért én dúsítottam egy kis zabkorpával, és nem használtam folyékony édesítőt, csak eritritet és egy kis nyírfacukrot a szóráshoz. Így kevésbé édes sütiket kapunk, úgyhogy aki édesebben szereti, az löttyintsen még bele egy kis édesítőszert, vagy ajánlom még a házi lekvárt, vagy a tegnapelőtt posztolt házi nutellát: Recept itt

Érdekes tapasztalat volt ez a keksz, mivel az első adagot 8 perc sütés után még nyersnek ítéltem, majd mikor visszatoltam a sütőbe még 3 percre, szépen megégtek –  mondanom sem kell, hogy csúsztatott műszakos munkanap után ez éppen nagyon jól esett. 🙂 Úgyhogy a következő adagot 6-7 perc után már kivettem (pedig nagyon puha és világos volt minden darab), de kihűlés után szépen ügyesen felvették a tökéletes keksz állagot, és a színük is egészen megváltozott. Szóval a tanulság az, hogy nyugodtan ki vele a sütőből 6-7 perc után, és bízzuk a szobahőmérsékletre a munka többi részét! 🙂

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

– 25 dkg liszt (én 20 dkg fehér tönkölylisztet, 3 dkg tk tönkölylisztet és 2 ek zabkorpát használtam – de ez helyettesíthető durumliszttel is mondjuk, és akkor egyenletesebb a tészta színe)

– 10 dkg eritrit

– 1 csipet só

– 20 dkg hideg vaj kis kockákra vágva

– 2 tojás sárgája

– 1/2 teáskanál sütőpor (mert én minden kekszbe teszek :))

– fahéj, vagy vanília ízlés szerint

– kevés nyírfacukor a szóráshoz

Elkészítés:

A liszteket és a zabkorpát egy tálba mértem, majd hozzáadtam az eritritet, a sütőport, pici fahéjat és vaníliát.

Ezután jött bele a tojás sárgája, majd a kockázott vaj. Az egészet gyors mozdulatokkal homogén tésztává gyúrtam (hamar elkezd olvadni a vaj a kézmelegtől, és akkor sokkal nehezebb kezelni). Hűtőbe tettem kb 10 percre.

A lehűlt tésztát lisztezett deszkán kb 3-4 mm vastagságúra nyújtottam és kiszagattam (Tipp: a sütemény szaggatót érdemes használat előtt kissé belisztezni, így nem ragad bele a tészta). Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a kekszeket, majd megszórtam egy kis nyírfacukorral.

180 fokon kb 6-7 perc alatt megsülnek (még akkor is ha ránézésre nem úgy tűnik ;)). Szobahőmérsékleten hagytam kihűlni őket, majd zárható dobozba tettem. Olyan kis szépek! 😀