Ezt a süteményt nem így terveztem, de ilyen lett (nem mondom meg, hogy milyenre terveztem, mert majd meglátjátok később :)). Utólag már nem bánom, mert így igazi kis csokibombákat kaptam: kívül puha és szilárd, belül pedig egészen krémes és szinte habos. Lisztmentes, cukormentes és nagyon könnyű elkészíteni, tehát tökéletes vendégváró finomság is lehet. Én viszont inkább egy nehéz téli munkanap méltó jutalmaként tudom elképzeni a meleg szobában, egy pléddel bebugyolálva, filmnézés közben! 😉
Hozzávalók (6 db süteményhez):
– 150 gr 70%-os étcsokoládé
– 110 gr vaj vagy margarin
– 3 tojás
– 4 ek eritrit
– ha nem szilikon sütőformát, vagy szufléformát használtok, akkor kevés vaj a kikenéshez és kevés liszt
Elkészítés:
A nem szilikon muffin – vagy szuflé formát kivajazzuk, és meghintjük kevés liszttel (bármilyen liszt jó, kivéve a finomított fehérlisztet). Én szilikon formákkal dolgoztam, tehát nálam ez a lépés kimaradt.
A csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, és hozzáadtam a vajat is. Elég csak addig tartani a gőz fölött, amíg félig megolvad, mert ekkor már elérte a csoki a kellő hőmérsékletet ahhoz, hogy szépen magához olvassza a még szilárd részeket is.
A tojásokat habosra kevertem az eritrittel, majd folyamatos kevergetés mellett apránként hozzáöntöttem a csokoládés vajat. Azért kell apránként adagolni, és állandóan kevergetni, mert így segítjük elő a hőkiegyenlítést. Ha egyben zuttyantanánk bele a masszába a forró, csokis elegyet, akkor a tojás kicsapódna, és édes rántottát kapnánk…
Ezt a gyönyörű, fényes tésztát muffin- vagy szuflé formákba adagoljuk (kb a forma 3/4-ig töltjük), és mehet be a sütőbe, 200 fokra, 10 percre. Én az idő lejárta után kikapcsoltam a sütőt, de még öt perce bent hagytam a kicsikéket. Miután kihűltek, szépen kiborítjuk a formából, és porrá tört eritrittel megszórva tálaljuk. Ugye milyen egyszerű? 🙂
