Norasz Kitchen

Ezt a csodasütit még karácsonyra sütöttem meg két ízben, és nem okozott csalódást egyszer sem! 🙂 Mindenki imádta ezt az olasz édességet, amely számos formában fellelhető a szakácskönyvekben, neten, stb. Én az Életszépítők.hu-n található receptet vettem alapul, ezt igyekeztem reformosítani. 🙂 Kinézetre nem lett olyan szép, de mentségemre legyen mondva, hogy a költözéskor elkeveredett a nyújtódeszkám a nyújtófával együtt, így egy kiszuperált, nagyméretű fűszertartóval szerencsétlenkedtem (no comment). No de lesz ez még szebb is, a lényeg úgyis az íze!! És az mesés!!!! Próbáljátok ki! Íme a recept:

Hozzávalók (kb 26-28 cm-es tortaformához):

Tészta:

• 25 dkg fehér tönkölyliszt (vagy durumliszt)
• kb. 5 evőkanál xilit
• 12,5 dkg sütőmargarin (vagy vaj, úgy finomabb)
• 1 tojás + 1 sárgája (ha úgy alakul, hogy belemegy a két egész tojás, akkor sincs semmi baj ;))
• 0,5 csomag sütőpor
• 1 csipet só
• kevés vanília aroma

Krém:

• 2 tojás + 1 tojás sárgája
• kb 5 evőkanál xilit
• 5 dkg fehér tönkölyliszt (vagy durumliszt)
• 25 dkg habtejszín (nem cukrozott!)
• 0,5 liter tej

Szóráshoz: kevés xilit porrá törve

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrtam, és a krém elkészültéig a hűtőben pihentettem (gyorsan dolgoztam, mert a vaj hamar olvad). Nekem elegendő volt az édessége öt kanál xilittel, de ízlés szerint lehet még édesíteni.

A krémhez a tejet és a tejszínt elkezdtem melegíteni. Közben a tojásokat a xilittel és a liszttel jól eldolgoztam, majd a tejes keverékhez öntöttem, és gőz fölött besűrítettem a krémet (folyamatos keverés mellett). Ez egy kicsit pepecs meló, de megéri! 😉 Amikor elkészült, lapos tányérra kanalaztam azért, hogy hamarabb hüljön. Itt is érvényes az édességre vonatkozó megállapításom, miszerint ízléseteknek megfelelően adjatok hozzá, vagy vegyetek el az adagból.

A tészta felét a formába egyengettem úgy, hogy pereme is legyen. Erre halmoztam a krémet, majd a tészta másik felét kinyújtottam, és a tetejére helyeztem (legalábbis próbáltam, de sajnos csak darabokban sikerült). Villával megszúrkáltam, majd mehetett a sütőbe 170 fokra, hőlégkeveréssel kb 20-25 percre. Én porrá tört xilittel díszítettem, de fenyőmagot is ajánlanak hozzá, esetleg hántolt madulaforgácsot. Isteni fincsi süti akár langyosan, akár hidegen! 🙂

Hú és mennyi finomságot rejt még ez az étel! Bár mielőtt belevágnék a leírásba, engedjétek meg, hogy megkésve ugyan (így február első napján), de annál nagyobb szeretettel kívánjak csodálatos, finom ételekben és karcsúságban bővelkedő 2017-es évet Nektek! Remélem úgy telt az ünnep nálatok, ahogy azt előre megálmodtátok! Hiszen akkor csak jó lehetett! 🙂

Most pedig vissza a mi kis csodapalacsintánkhoz! Hosszú percekig gondolkodtam a nevén, de végül maradtam a három fő összetevőnél. Nem túl bonyolult, ámde igencsak mutatós egytálételről beszélünk, ami abszolút, és teljes mértékben elkészíthető pusztán reform alapanyagokból! Ez a jó hír. 🙂 A rossz hír meg az, hogy baromi gyorsan elfogy, így már másnap gondolkodhatunk újabb ebéd ötleten! Abszolút kedvenc lett! Hajráhurrá, próbáljátok ki! 😉

Hozzávalók:

Palacsinta:

• 25 dkg fehér tönkölyliszt (de szerintem durum liszttel is működik, vagy teljes kiőrlésűvel és fehérliszttel 2/3-1/3 arányban)
• 3 db tojás
• 1 evőkanál extra szűz olívaolaj
• 3 dl tej
• 1 dl szódavíz (nálam nem volt csak “sima”)
• egy kevés só

Töltelék:

• 1 doboz (450 gr) leveles spenót (nálam mirelit)
• 1 gerezd fokhagyma
• só, bors, szerecsendió
• 1 doboz ricotta (250 gr)
• 1 doboz natúr cottage cheese (150 gr)
• 1 konzerv tonhal (nagyobb, 185 gr)
• kb 5 dkg reszelt sajt
• 1 kis doboz főzőtejszín (8% zsírtartalmú, 200 ml)
• 1 csomag mozzarella a tetejére

Elkészítés:

A palacsinta hozzávalóit összekevertem, és kisebb méretű palacsintasütő segítségével kisütöttem. Nekem 15 db lett belőle.

A töltelékhez a spenótot kiolvasztottam és a fokhagymával, a sóval, borssal és a szerecsendióval főztem egy kevés ideig. Majd lehúztam a tűzről, és még melegen belekevertem a ricottát, a cottage cheese-t, a tonhalat az olajjal együtt, és a reszelt sajtot.  Ezzel megtöltöttem a palacsintákat, amiket szépen keresztben kettévágtam (ha nagy méretű palacsinták készülnek, akkor négyfelé kell vágni!), és egy tűzálló tál aljára sorakoztattam őket. A tölteléknek megmaradt kb az 1/3 része, amihez hozzáadtam a tejszínt, kicsit még ízesítettem, majd ezzel a szósszal nyakon ötöttem a palacsintákat a tálban. Tetejére mozzarellát karikáztam, és betoltam a 200 fokos sütőbe 15 percre (alsó-felső sütés hőlégkeveréssel). Ennyi. Tökéletes! 🙂

Nagyon nagyon egyszerű süteményt hoztam, amit maradék alapanyag felhasználás céljából készítettem el egy újságban található recept alapján! 🙂 Állítólag hagyományos svéd édesség, de mivel az eredeti neve érdekesen hangzik a magyar fülnek (Kladdkaka), ezért maradtam a ‘Svéd Sütemény’ elnevezésnél! 🙂 Nem brownie, sem pedig piskóta, valahol a kettő között! Pillanatok alatt összedobható, én most körtével díszítettem, de lekvár, esetleg sodó is tökéletesen passzol hozzá! Nagy kedvenc lesz, az biztos! 😉

Hozzávalók (6 főre):

• 100 gr sütőmargarin
• 50 gr durumliszt
• 50 gr graham liszt
• 2 egész tojás
• 4 ek kakaópor
• kevés vanília aroma
• 2 ek kókuszvirág cukor
• 5 ek nyírfacukor
• 1/2 körte, vagy bármilyen más gyümölcs, lekvár, sodó, stb.

Elkészítés:

A margarint mikróban megolvasztottam, majd gyakorlatilag minden hozzávalót összekevertem, és egy szilikon tortaformába öntöttem. Körte szeletekkel díszítettem, majd 175 fokon (alsó-felső sütés hőlégkeveréssel) 15 perc alatt megsütöttem! Ennyi! 🙂

 Sziasztok Kedves Olvasók!

Újra itt! Szinte egy év távlatából jelentkezem, nem ok nélkül! Hiszen rengeteg minden történt itt a konyha és a magánélet tükrében is. A kislányom (inkább már Nagylányom) egy éves lett, kapkodom a fejem, hogy hová is lett ez a 365 nap az életemből, de aztán amikor visszagondolok erre az időszakra (lassan már készíthetem a 2016-os számvetést is), akkor azért megvannak az élmények jócskán! 🙂 Túl tehát a szülinapon, előtte egy költözésen-felújításon (ahol megfogadja az ember, hogy sohhhha többet), mini kirándulásokon, aggodalmakon, kacagásokon és sírásokon…volt tehát minden. De ami nem változott, hogy a sütés iránti szenvedélyem töretlen, és ha nem is rohamtempóban, de szeretnék visszatérni a konyhába, a sütő mellé, és talán a köztudatba is (ha volt olyan egyáltalán). 😀

A diétám? No ezen a téren is volt hullámvölgy rendesen! A kisasszony érkezése után őszintén szólva mindenhez volt energiám, csak ahhoz nem, hogy odafigyeljek a cukor-és fehér liszt mentes életre. Azóta persze helyre rázódtak a dolgok, és én is velük együtt, a diétám pedig (ha nem is olyan szigorított formában), de jelen van. Úgyhogy maradok a kaptafánál, és a reform édességeknél! 🙂

A konyhám? Nos igen!! itt is történtek változások! A költözéssel új konyhát is kaptam, hiper-szuper villanytűzhellyel-sütővel. Nem mondom, hogy nem volt kihívás az elején, de megbarátkoztunk, szóval mostantól egy kis Electrolux csoda segíti az életemet! 🙂 Ezzel persze az is jár, hogy a sütési hőfokot és módot is pontosan meg tudom majd jelölni a receptekben. Jessz! 😉

A technika? Mostantól jobb minőségű képekre is számíthattok tőlem, hiszen volt szerencsém beszerezni egy picit komolyabb infrastrukturát is! Szóval vége a sötét, halovány képeknek (remélhetőleg). 🙂

Egy szó mint száz, újra itt, újúlt erővel, új receptekkel üdvözlöm az őszt, és várom közelgő ünnepeket! És ha már ünnepek, a képen a méltán fantasztikus Ünnepi répatortám látható! 🙂

Tudom tudom….a kóla nem jó dolog…mégis valahogy szert tettem egy dobozosra (nem vettem, kaptam még mielőtt). Meginni nem akartam – a francnak sem hiányzik, hogy a kislányom túlpörögjön a koffeintől -, itt néztem rá, hogy mi legyen. A sütés meg már hiányzott nagyon, tehát gondoltam egye fene, hétvége van, alkossunk egy sütit amibe minden itthon fellelhető alapanyagot felhasználhatok (a kólát is beleértve), azon kívül gyors, fincsi, egészséges. Ez lett belőle, és bizisten minden lehetséges módon próbáltam kompenzálni a szénsavas cukorbombát! 🙂

Hozzávalók (egy kisebb méretű tepsihez):

-25 dkg teljes kiörlésű liszt

-15 dkg édes (nálam fruktóz, stevia és folyékony édesítő hármasa)

-2 tk sütőpor

-1 csipet só

-3 egész tojás

-100 ml tej

-12 dkg kókuszzsír

-4 ek cukrozatlan kakaópor

-330 ml (azaz egy doboz) kóla

-1,5 tábla magas kakaótartalmú étcsokoládé

-kb 2 marék bio puffasztott amarant

Elkészítés:

Egy keverőtálba kimértem a lisztet, hozzáadtam az édeseket, a sütőport és a sót. Egy másik tálban elegyítettem a tojásokat és a tejet.

Nagyon alacsony lángon felolvasztottam a kókuszzsírt, lehúztam a tűzről, belekevertem a kakaót és beleöntöttem a kólát (ami amúgy nagyon kis pöpec légbuborékokat szolgáltatott a tésztához).

Ezt a kakaós-kólás elegyet a tojásoshoz adtam, majd a liszteset is belekevertem. Jól eldolgoztam, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem (tűpróba!).

Amíg a sütemény hűlt, felolvasztottam az étcsokoládét (gőz fölött, vagy mikróban is tökéletes), és bevontam vele a sütit. Puffasztott amaranttal szórtam meg a tetejét.

Az amarantot egyébként nemrég fedeztem fel magamnak. Nagyon jó kis alapanyag, ugyanis kiváló kalcium, vas és magnézium forrás, valamint gluténmentes, tehát érzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják. A puffasztott verziója kiváló kekszekbe, házi müzliszeletekbe, különböző sütés nélküli golyókat beleforgatni, vagy sütik tetejére (lásd most :)). Isten ajándéka 🙂

Jelentem, a blog lassan visszatérőben. 😉 Az új életünk kezd egy lassan megszokottnak számító mederben csörgedezni, szóval eltökélt szándékom újra sütögetni. Első ‘alanya’ ennek ez a mézeskalács ízű brownie, ami amilyen egyszerű, oly finom! Nem volt időm ugyanis mézeskalácsozni, ezért édesanyám konyhájában összedobtam ezt az alternatív megoldást. Megérte! Tipikusan ‘nem lehet abbahagyni’ kategória! Próbáljátok ki, még tart a karácsony, szóval sütésre fel! 😉

No meg akor megragadom az alkalmat, hogy minden Kedves Olvasónak Békés, Boldog, Szeretetben gazdag karácsonyt, és sikeres Újévet kívánjak! Köszönöm, hogy velem vagytok! 🙂 <3

Íme a recept:

Hozzávalók (egy közepes tepsihez vagy 24 cm átmérőjű tortaformához):

-20 dkg vaj vagy sütőmargarin

-10 dkg étcsokoládé (diabetikus vagy sem, a lényeg, hogy jó magas kakótartalmú legyen)

-10 dkg zabpehelyliszt

-2 ek cukrozatlan kakaópor

-1 ek mézeskalács fűszer (vagy több, ez ízlés kérdése)

-4 egész tojás

-1 ek eritrit, 2 ek kókuszvirág cukor és egy kevés folyékony édesítő

Elkészítés

A vajat és a csokit nagyon alacsony lángon egybeolvasztottam, majd lehúztam a tűzről, és hagytam kicsit hűlni. Lehet gőz fölött is elvégezni ezt a műveletet, nekem így gyorsabb volt. 🙂

A lisztet, a kakaót és a mézeskalács fűszert jó alaposan összekevertem.

Egy másik tálba pedig a tojásokat ütöttem, majd addig kevertem az édesekkel, amíg azok teljesen el nem olvadtak.

Az olvasztott vajas csokit szépen a cukros tojásokhoz adtam, majd apránként került bele a lisztes keverék. Homogénre kevertem, és 180 fokon 20-25 perc alatt készre sütöttem.

Akkor jó, ha a közepét megtapintva már szilárd, de még puha a sütemény. Így egy kívül szilárdabb, belül pedig egy lágyabb állagot kapunk, ami szerintem a brownie esetében maga a tökély! Ha túlsütjük, akkor félő, hogy kiszárad és gumis lesz.

 Megjegyzés: érdemes kisebb formában sütni, mert akkor dekoratívabb a sütemény, nem ‘lapul’ el annyira!

Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy így eltűntem a színről az utóbbi hetekben, hónapokban, de most egy sokkal nemesebb és embert próbálóbb feladatomnak teszek eleget, remélhetőleg életem végéig! 🙂 Nemrégen született meg kicsi lányunk Elza, szóval most egy darabig bezárja kapuit a Norasz Kitchen, de nem végleg! Hiszen amint lehetőségem lesz rá, újult erővel folytatom a blogolást, úgyhogynem maradtok finom és egészséges étkek nélkül, ezt megígérhetem! 🙂

Hú előszöris elnézést kérek mindenkitől, hogy így eltűntem, de a háttérben maradásomnak több oka is van/volt! Először is a sorozatos hőségriadók miatt képtelenség volt, hogy a sütőt egyáltalán megközelítsem, enélkül meg ugye kicsit nehézkes az alkotás ugyebár. 🙂 A másik dolog pedig, ami kicsit áthelyezi a prioritásokat az életemben, az az egyre növekedő pocakom…no nem indultam spontán hízásnak, hanem egy kis főnökasszony érkezik októberben a családunkba, és ő bizony diktálja a tempót könyörtelenül. Ha pedig nincs kedve a konyhában asszisztálni, akkor bizony szigorúan pihenésre ítél. 🙂 Szóval a gondolataim inkább most a babás teendőim elvégzésére koncentrálnak, de amennyire az energiaszintem engedi, nem hagylak titeket desszertek nélkül! 😉

Ámbár az idő már jóval kedvezőbb a sütőgetésre, most azért még a hőség margójára egy sütés nélküli csodát hoztam. Egyszerű, mutatós és nagyon fincsi! 😉

Hozzávalók (egy 10 szeletes tortaformához):

– 2 csomag (40 dkg) bármilyen cukormentes omlós keksz (nálam kakaós és vaníliás vegyesen szerepelt)

– 1 adag cappuccino lefőzve (ajánlom a Sweetab diabetikus változatát, nagyon finom)

– 1 l tej (én 0,1% zsírtartalmút használtam)

– 3 csomag tejszín ízű pudingpor (vagy ízlés szerint bármilyen ízű)

– 4 ek fruktóz (most ehhez volt kedvem, de természetesen xilittel, eritrittel, bármivel helyettesíthető) és folyékony édesítő ízlés szerint

– 10 dkg vaj vagy sütőmargarin

– Kevés Update mogyorókrém a dísztéshez (nekem volt itthon, de étcsokoládéval tökéletesen helyettesíthető)

Elkészítés:

A cappuccino-t elkészítettem, és félretettem hűlni.

A tejből és a pudingporból hagyományos módon krémet készítettem, majd amikor már langyosra hűlt, elkevertem benne a 10 dkg vajat (simán kanállal, krémesebbé teszi az egészet, és jobban tart a krém tőle).

A kekszek felét a tortaforma aljára sorakoztattam, és meglocsoltam a cappuccino felével. Rárétegeztem a krém felét, majd jöhetett a második réteg keksz. Újra cappuccino, majd pedig a krém másik fele.

A tetejét márványoztam egy kis cukormentes mogyorókrémmel, és 3-4 órára (minimum!) hűtőbe tettem.

Ennyire egyszerű, akár maradékmentőnek is kiváló lehet. El tudom képzelni gyümölccsel, vagy diabetikus lekvárral is a rétegek megbolondítását, lehet bármilyen ízű pudinggal készíteni, a tetejét pedig csokival, vagy tört mogyoróval is lehet díszíteni. Szeretem az ilyen jól variálható recepteket! 😉

Az úgy volt, hogy szert tettem egy tetemesebb mennyiségű sótlan földimogyoróra, és ha már így alakult, akkor kerestem valami finom desszertet, amibe felhasználhatom, mielőtt megavasodik. Így találtam rá erre a szuper receptre. 🙂 A Snickers csoki amúgy is a kedvenceim közé tartozik a maga nyúlós-mogyorós természetével, miért ne készítsem hát el sütemény formájában. Azt azonban muszáj kihangsúlyoznom, hogy egy kompromisszumos összetevő is belekerült, mégpedig a barna nádcukor. Ez ugyanis nem igazán fér bele az IR diétába, viszont azt mondják az okosok, hogy jóval egészségesebb, mint a finomított fehér párja. Sajna még nem vagyok olyan bátor, hogy “alternatív cukrot” használjak karamell készítéséhez, de még annak is eljön az ideje. Ezt leszámítva viszont próbáltam minél inkább megfelelni a saját kritériumaimnak. 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

– 30 dkg liszt (nálam 1/3 rész tk tönköly, 1/3 rész durum és 1/3 rész fehér tönkölyliszt)

– 20 dkg vaj, vagy sütőmargarin

– 2 ek xilit és 4 ek kókuszvirág cukor

– 1 db tojás sárgája

– 0,5 csomag sütőpor

– 1 csipet só

Krém:

– 30 dkg sótlan földimogyoró

– 7,5 dkg barna nádcukor

– 7,5 dkg vaj vagy sütőmargarin

– 1 csipet só

– 2 ek agavé szirup (vagy méz, de nekem az nem fér bele)

– 3 ek víz

Díszítéshez:

– 50 dkg étcsokoládé (min. 60% kakaótartarmú)

Elkészítés:

A tésztához a liszteket egy tálba mértem, majd hozzáadtam a sót, a sütőport, az édeseket, majd a tojássárgáját, és végül belemorzsoltam a vajat. Homogén tésztát gyúrtam, majd hűtőbe tettem amíg elkészítettem a krémet.

Ehhez a mogyorót durvára törtem (éppcsakhogy). A cukrot a vajjal, a sóval, az agavéval és a vízzel felforraltam, majd belekevertem a mogyorót. Kis ideig hagytam hűlni.

Egy közepes méretű tepsit sütőpapírral kibéleltem, és a tésztát szépen elegyengettem benne (nem kell nyújtani). Erre egyenletesen rákanalaztam a tölteléket, majd 170 fokon 20-25 perc alatt megsütöttem.

Még langyosan felszeleteltem. Végül olvasztott csokoládéval díszítettem. 🙂

Jótanács következik: ez a sütési idő bőven elég neki, mert különben nem lesz szépen szeletelhető!

Igen igen, a klasszikus sütemény, tehát a blogról sem hiányozhat! 🙂 A tésztája könnyű, a krém szaftos, a kinézet pedig igazán bohém! Ezek után meg merem kockáztatni, hogy gyerekeknek kiváló édesség lehet, akár velük együtt is elkészíthetjük! 🙂 Nekem nagyon sok lett a töltelék, de gondoltam egyet, és felhasználtam, alkottam egy másik édességet is belőle. Adtam a masszához egy kis aszalt vörös áfonyát, és megsütöttem az egészet. Szóval ha akarnám, talán úgy nevezhetném el, hogy “Sült Túrós Gyümölcsös” valami…de sikert aratott! 😉 A receptet a javított arányokkal teszem közzé, szóval így már nem marad felesleg! 😀

Hozzávalók (egy közepes tepsihez):

Tészta:

– 15 ek liszt (nálam 5 ek sima durum és 10 ek fehér tönköly)

– 15 ek tej (én light szójatejet használtam)

– 11 ek olaj vagy kókuszzsír olvasztva

– 2 ek xilit + 2 ek kókuszvirág cukor + folyékony édesítő vagy stevia ízlés szerint

– 2 ek karobpor vagy cukrozatlan kakaópor

– 4 egész tojás

– 1 csomag sütőpor

Krém:

– 25 dkg túró vagy ricotta

– kevés fahéj

– 2 ek zabkorpa

– 1 db tojás

– 1 ek xilit + 1 ek kókuszvirág cukor + folyékony édesítő vagy stevia ízlés szerint

Elkészítés:

A krémhez a hozzávalókat villával összekevertem, majd a hűtőbe tettem pihenni, amíg elkészítettem a tésztát. Ez azért kell, hogy a zabkorpa jól meg tudja szívni magát nedvességgel, és szépen besűrítse a krémünket.

A tésztához a tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját habosra kevertem az édesekkel, majd hozzáadtam az olajat, a sütőporos lisztet, a tejet és a kakaót. Végül óvatos mozdulatokkal eldolgoztam benne a tojásfehérjék keményre vert habját is.

Az egészet sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és egy kávéskanál segítségével “pöttyöztem” bele a krémet. 180 fokon 25-30 perc alatt, tűpróbáig sütöttem.

És most a másik sült túrós süti. Ott volt a bibi, hogy a krémhez dupla adag alapanyagot számoltam, és percre pontosan a fele meg is maradt (tehát megmaradt 25 dkg túró, 1 tojás, stb.) Ezt a masszát kicsit megbolondítottam egy marék aszalt vörösáfonyával, és egy sütőpapírral kibélelt kisebb kenyérformába egyengettem. 160 fokon sütöttem 30 percig, vagy is addig, amíg szép színt nem kapott a teteje, az állaga pedig szilárd-remegős lett. Megvártam amíg kihűl, majd jól felszeleteltem, és tálaltam! 🙂