Fontosnak tartom, hogy ha már ennyit emlegetem ezt a Glikémiás Indexnek (röviden csak GI) nevezett dolgot, akkor kicsit többet is megosszak a hátteréről. Hangsúlyozom, hogy ez a bejegyzés sem tartalmaz klinikai statisztikákat és eredményeket. Ezek az én meglátásom szerint fontos alapok ehhez az életmódhoz.
A Glikémiás index:
Ez a mutató gyakorlatilag azt jelzi, hogy az adott élelmiszer mennyire emeli meg a vércukorszintet. Ennek legmagasabb értéke a 100, ami pedig a glükózhoz, vagy más néven szőlőcukorhoz társul. Ez ugyanis a legnagyobb vércukorszint emelő. Mérhető GI-je pedig főleg a szénhidrátoknak van, mivel azokat szinte egytől egyig cukorrá bontja a szervezet.
Ehhez a 100-as értékhez viszonyítva állapították meg az élelmiszerek Glikémiás Indexét összesen 3 fokozatban: alacsony GI (0-55), közepes GI (55-75), magas GI (75-100). A besorolás és a határvonalak több helyen is változnak, én ebből indultam ki az életmódváltásom elején, ezért ezt tekintem alapnak itt is.
A magas GI-jű élelmiszerek:
De miért is rossz a szervezetnek, ha magas glikémiás indexű szénhidrátokat fogyaszt? A kérdés jogos, a válasz pedig nagyon egyszerű: a hirtelen bekövetkező vércukor szint emelkedése miatt az inzulin átmenetileg túltermelődik a szervezetben, ami viszont szinte azonnal le is „csapja” azt. Ekkor következnek be az ún. falási rohamok, hiszen a vércukorszint leesett, tehát újra éhesnek érezzük magunkat. Biztos mindenki tapasztalta már azt, hogy tetemes mennyiségű gyorséttermi étel elfogyasztása után 1-2 órával már a hűtő előtt állva nézegetjük, hogy mit is lehetne enni, és csodálkozunk, hogy miért is vagyunk éhesek egy gigaszendvics, sült krumpli és fél liter kóla után. Nos, a válasz itt keresendő.
Az Inzulinrezisztencia (IR):
Akinek viszont az inzulin receptorai genetikai örökletesség miatt, vagy a nem jó életmód miatt nem megfelelően működnek, azoknál igen nagy eséllyel fog kialakulni az Inzulinrezisztencia elnevezésű állapot. A nem jól működő receptorok ugyanis nem tudják kezelni ezeket a hirtelen vércukor szint emelkedést, és ezáltal a sejtanyagcsere felborul. Sajnos nagyon sok embert (főleg nőt) érint ez az állapot manapság, kezelése pedig több orvosi ágazatot is felölel. Nagyon fontos kihangsúlyozni azt, hogy a nem (megfelelően) kezelt IR hosszútávon 2-es típusú diabéteszhez, illetve szív-és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet.
Említettem fent, hogy a kiváltó okok között szerepel a genetika, viszont egyre többen vallják azt, hogy az életmóddal is tehetünk azért, hogy ez az állapot kialakulhasson. Az olyan fogyókúrák, amik tartósan kiiktatnak valamit az étrendből, valamint az emiatt kialakuló jojó effektus sajnos táptalaja annak, hogy a sejtanyagcserénk felborulhasson. Ezért egy kiegyensúlyozott, teljes életmódot kell magunkévá tennünk.
Az alacsony GI-jű élelmiszerek:
Azok az ételek, amelyek alacsony glikémiás indexxel rendelkeznek, lassan, kiegyensúlyozottan emelik a vércukorszintet, és megfelelő szinten tartják azt. Ezért is nevezzük őket lassan felszívódó szénhidrátoknak. Számos előnyös tulajdonsága van ezeknek az ételeknek, pl. nem okoznak hirtelen éhségrohamot, ezáltal nem fogjuk felfalni a hűtőt, mert egyik pillanatról a másikra megéheztünk. Az inzulin receptoroknak nem kell őrülten dolgozniuk, hanem szépen egyenletesen végezhetik a dolgukat, ezáltal a működésük helyreállhat/fennmaradhat. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ebben az életmódban kerülni kell a feldolgozott élelmiszereket. Hiszen egy étel minél inkább puffasztott, extrudált, agyonfőzött vagy pépesített, annál nagyobb lesz a glikémiás indexe! Tehát el kell felejteni a pufi búzát/rizset.
Életmód:
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy én az alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztására, napi ötszöri étkezésre, és a rendszeres testmozgásra gondolok, ha a tökéletes életvitelt szeretném definiálni. Vallom, hogy nem csak az Inzulinrezisztenciában szenvedőknek, illetve a cukorbetegeknek hasznos ez, hanem mindenkinek, aki meg szeretné előzni a későbbi esetleges problémákat.
Én azzal kezdtem közel egy éve, hogy:
Amit most követek:
És amit ezzel elértem:
A fent felsorolt tényeket és tapasztalatokat a teljesség igénye nélkül írtam le, célom pedig nem más, mint hogy kiindulási alapot adhassak azoknak, akik esetleg kacérkodnak ezzel az életmóddal. Ha viszont valaki csak néhány elemet építene be a napirendjébe ezek közül, már az is nagy lépést tett az egészsége, no és a vércukorszintje érdekében! Amiket leírtam azok az én módszereim az én testemhez és bioritmusomhoz igazítva, de mindenkit csak bátorítani tudok, hogy keresse és találja meg a saját testének legmegfelelőbb étkezési/sportolási módszereket. 🙂