Na jó, azért csak félig meddig mediterrán, mert jó magyar csemegeubival a legfinomabb, de a szándék megvan, és ez a lényeg. 🙂 A vörös lencse ma debütált nálam. Szegény ott árválkodott a kamrában már egy jó ideje, néha ránéztem, kivettem, de valahogy mindig visszakerült. Viszont újfent jött a dilemma, hogy mit is kéne főzni (nehogy szó érje a ház elejét, hogy nálunk mindig csak süti van :P), és akkor isteni szikraként beugrott, hogy itt a remek alkalom! Főzelékhez nem volt kedvem, leveshez meg pláne nem, így jött az ötlet, hogy akkor egytálétel. És ha már lencse, akkor valami kiadósabb, mondjuk kolbásszal, chilivel és jó sok paradicsommal. Szerintem nagyon jól sikerült, és igaz „férfibarát”, laktató étel.
De mielőtt leírnám a receptet, tegyünk egy kis kitérőt a vörös lencse irányába. Nem ismertem egyáltalán, szóval azonnal utánajártam a tápértékének, glikémiás indexének, stb, mert bele sem kezdek olyanba, ami nem illeszthető bele az életmódomba. Be kell lássuk, csoda egy étek ez:
A fent leírtak alapján is látható, hogy érdemes vörös lencsét fogyasztani. Nekem sem ez volt az utolsó alkalom! 🙂
Recept:
Hozzávalók (4 személyre)
Elkészítés:
A kolbászt felkarikáztam, és egy serpenyőben, pici olívaolaj hozzáadásával jó ropogósra sütöttem, majd egy tányérra kiszedtem. A kisült kolbász zsírt a felaprított hagyma alá öntöttem, és megfonnyasztottam. Felöntöttem egy kevés vízzel, majd beleraktam a paradicsompürét. Ezután került bele a megmosott lencse, és még annyi víz, hogy ellepje. Sóval, borssal, chilivel ízesítettem, majd lefedve, kb 20 perc alatt puhára főztem (hamar „elissza a vizet”, úgyhogy félidőnél pótoltam). Ezután hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és a kolbászt. Oreganoval ízesítettem, jól összefőztem, és kész is van! 🙂
