Norasz Kitchen

Na ez az a sütemény, amiről nem vagyok hajlandó lemondani, úgyhogy elkészítettem a reform változatát. Sajnos igazán kalóriaszegény verziót még nem sikerült kiagyalnom, viszont ilyen formában azért egy kicsit már egészségesebb! 😉 Az állaga tökéletes lett, az íze még tökéletesebb! Készítsétek el Karácsonyra, nem fogjátok megbánni. Kiindulási recept itt

Hozzávalók (egy közepes méretű tepsihez – kb 12 szelethez):

Piskóta:

– 6 db tojás

– 4 ek fehér tönköly liszt

– 2 ek cukrozatlan kakaópor

– 6 ek eritrit + édesítő ízlés szerint

– 1 kk sütőpor

– 1 csipet só

Krém:

– 0,5 l cukrozatlan habtejszín

– 1 csomag zselatin fix

– kevés édesítő

– 3 csapott evőkanál cukrozatlan kakaópor

Csokimáz:

– 100 gr 70% kakaótartalmú étcsokoládé

– 3 dkg vaj

– ha nagyon sűrű lenne, akkor még egy löttyintésnyi tej

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztottam. A sárgáját szép fehérre kevertem az eritrittel, a fehérjét pedig a csipet só segítségével kemény habbá vertem.

A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem, majd hozzáadtam a tojás sárgájához (ha nagyon nehezen keverhető, adjunk hozzá 1 dl hideg vizet).

Ezután óvatos mozdulatokkal belekevertem a tojáshabot is (vigyázzunk össze ne törjön!).

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem. A sütési idő változhat, mindig tűpróbával ellenőrizzük, de az első 15 percben nem szabad kinyitni a sütő ajtaját!

A kész piskótát szobahőmérsékletűre hűtöttem, közben pedig elkészítettem a krémet: A habtejszínt a zselatinnal és egy kevés édesítővel félig felvertem, majd 7 evőkanálnyit kiszedtem belőle. Ezt a kis adagot kemény habbá vertem, majd a hűtőbe tettem. A maradék habhoz adtam a kakaót, és ezt is kemény habbá vertem. Kevés ideig hűtöttem tettem, hogy a zselatin kifejthesse a hatását. Sima étkezési zselatinnal is dolgozhatunk, ekkor 1 dl vízben oldjunk fel kb 2 kávéskanál zselatint, kevés ideig hűtsük, majd ha kezd sűrűsödni, akkor adjunk a habhoz, és úgy verjük fel.

A kihűlt piskótát kettévágtam, és megtöltöttem a kakaós krémmel. Erre jött a fehér krém, majd a piskóta másik fele.

A csokit a vajjal felolvasztottam, és egyenletesen eloszlattam a sütemény tetején. Amikor már félig megdermedt, akkor vizes késsel bejelöltem a szeleteket, így könnyebb lesz vágni, és nem fog széttörni a máz.

Jöjjön ma egy kis sós! 🙂 Petitől kaptam a receptet, és biztos, hogy hamarosan én is megcsinálom! A tőle kapott leírást is egy az egyben átültetem ide, hiszen olyan részletes és élvezetes, hogy vétek lenne nem így tenni! Csillagos ötös! 😉 (Azért idézőjelek közé teszem az egészet, nehogy szó érje a ház elejét plagizálás végett ;))

“Hozzávalók:

-1kg darált csirkemell (kicsit soknak tűnik, de hidd el hamar el fog fogyni) – Én darált csirkemellből csináltam, de marhából is meg fogom. Csirkemell nyesedéket a piacon a felső emeleten lehet venni ott le is darálják, kb 800ft kilója. 
-1 cukkini megtisztítva lereszelve
-2 nagyobb répa lereszelve (minkettő nagy lyukú reszelővel)
-1 nagyobb vagy 2 kisebb fej hagyma.
-3-4 gerezd fokhagyma
-1 vagy 2 tojás (a kisebb adagot egy tojással csináltam és lehet elfér benne 2. Akkor valószínű hiába folyósabb a massza, de összeáll)
-2 púpos kk só
-fekete bors az rendesen mehet bele, én frissen őrölöm mert finomabb és jó fűszeresnek kell lennie.
-petrezselyem ízlés szerint. A friss fagyasztott erőteljesebb ízű, mint a szárított
-Fél vagy egy csapott kk őröltk ömény
-2-3 tenyérnyi zabpehely. Ez van a kenyér, vagy morzsa helyett. A híg masszát ez sűríti be. Hígabb lesz a massza, mint a sima fasírtnál, de ha sok a zabpehely benne, akkor felhígul az íze. Ezt nem akarjuk.

Elkészítés:

Mikor elkezded fakanállal összedolgozni, az olajat oda is teheted melegedni takarékon egy magas falú lábosba. Fakanállal és az egyik tenyered segítségével formázd őket fasírt nagyságúra és alakúra, a kisebbek a finomabbak, mert itt az a lényeg hogy minnél nagyobb felület piruljon és édesedjen meg. Az édesre karamelizálódott sült répa, hagyma, cukkini nagyon finom.

Minél többet és minél sűrűbben tedd a lábosba, mert az olajszint akkor emelkedni fog. Ha tele van akkor kapcsold oda neki a lángot, mert akkor egyszerre lesz kész. Nem a legnagyobbra, mert ropogósra kell sütni. A hígabb állagából adódóan laposabb lesz a fasírt, de felülről is lapítani kell, mert megfordítás után is jó ha nagyobb felület pirul.

Amikor elkezd pirulni megfordítjuk. Egy kicsit a felső rész szárad és sötétedik ilyenkor a levegőn. Majd ha az alja is pirul megint fordítjuk. Addig forgatjuk majd míg aranybarnára nem sül.

Ha kész akkor takarék a láng lecsöpögtetjük, kiszedjük szalvétás edénybe és kezdhetjük a többi sütést is ugyanúgy. Esetleg egy kicsit utánasózunk, mert kivülről finomabb a só és a nedvességet is megköti. Nem kell lefedni, mert szárazabban és ropogósan finom. Minél pirosabb, annál ropogósabb lesz. 

Elég hamar elfogy melegen is. Még köret sem nagyon kell hozzá, mert benne van a húsban. De olivás hagymás alapú kukoricás vagy borsós jázminrizst ajánlok hozzá és egy jó üveg Frittmann Irsai Olivért, vagy valami száraz fehérbort, esetleg citromkarikás rozé fröccsöt. Jó étvágyat 🙂

Mondhatnám úgy is, hogy az öteletet az adta, amikor egy egész napig néztem arra 8 szelet szikkadt kenyérre a konyhában, és délutánra már ki is találtam, hogy mi legyen belőle. Kenyeret ugye nem dobunk ki, mákos gubát pedig már úgyis régóta szerettem volna készíteni, mert olyan finom és olyan karácsonyi, de ugye a fehér kifli nekünk nem játszik. De hát minek is az, ha van egy kis maradék kenyerünk otthon?! 🙂

A receptet több emlékből tettem össze. Szerettem volna, ha szeletelhető sűrűséget kapok, hiszen egyszer Székelyudvarhelyen volt szerencsém megcsodálni – csak csodáltam, nem kóstoltam 🙂 – egy mákos guba tortát, ami igencsak szépséges volt így egybesütve. Illetve mindenképpen szerettem volna meggyel bolondítani az egészet, hiszen menzákon sokszor készítik így, és jaj de finom. Osztottam, szoroztam hát, és ez lett belőle! 😀

Azt azért el kell mondanom, hogy brutálisan magvas, rusztikus kenyérből nem igazán elkészíthető a desszert, de mezei teljes kiörlésű, vagy rozs teljesen tökéletes. Újrahasznosítás indul! 😉

Hozzávalók:

– kb 8 szelet szikkadt kenyér a vastagabb héjától megszabadítva

– 20 dkg meggy (télvíz idején nyilván mirelit :))

– 1 csomag vaníliás pudingpor

– kevés rum aroma (vagy a bátrabbaknak rum)

– 10 dkg darált mák

– 3 ek eritrit + a szóráshoz

– folyékony édesítő ízlés szerint

– 2 dl tej

– 1 tojás sárgája

– vanília aroma, vagy szárított vanília ízlés szerint 

Elkészítés:

Először elkészítettem a meggyszószt. A fagyos meggyet kevés vízzel felfőztem, öntöttem bele egy kevés rum aromát, majd egy csomag vaníliás pudingporral besűrítettem (először a főzőlében feloldottam, majd úgy tettem bele a szószba, pont mint a pudingnál). Amikor kellően besűrűsödött, akkor félreteszem kicsit hűlni.

A tejet elkezdtem melegíteni, majd közben a tojás sárgáját felvertem egy kis vaníliával és édesítővel, majd hozzáadtam a langyos tejhez. Folyamatos keverés mellett felforraltam.

Ezután már csak a rétegezés volt hátra. Egy piteforma alját megszórtam mákkal, majd eritrittel, és egy réteg kenyeret tépkedtem rá. Ezt meglocsoltam a tejes keverékkel, majd jött a meggyes réteg. Erre újból mák, eritrit, kenyér és meggy addig, amíg el nem fogy. A tetejét mákkal borítottam, és leöntöttem a maradék tejjel, így szép kérget kapott. Később jutott eszembe, hogy az egy felhasznált tojás fehérjét felverhettem volna, hiszen milyen jól is néz ki egy vékony réteg tojáshab a süti tetején (és még nem is pocsékoltunk). De azt majd legközelebb! 😉

180 fokos sütőben kb 40-45 perc alatt meg is sül (akkor jó, ha a széle már szépen “bugyog”, és láthatóan kérget kapott a tetején a mák.

Érdemes megvárni amíg kihűl, mert úgy nagyon jól szeletelhető.

Megjegyzés: ez sajnos nem egy kalóriszegény édesség, hiszen 100 gr darált mák 537 kcal-t rejt magában, tehát diétázók és fogyni vágyók mértékkel fogyasszák (már ha lehet olyat…:)). 

A 8. napi recept is kiváló gasztro ajándék lehet, hiszen egyszerű, egyedi, finom, és szinte cukormentesen is elkészíthető. Ja, és a variációk száma végtelen. A képen látható üveg apósom névnapi ajándéka – mi már leteszteltük itthon, és finom! 😉

Íme a fehér csokis verzió:

Hozzávalók:

– 5 dl főzőtejszín

– 1 és 3/4 tábla fehércsokoládé (na ennek a cukortartalma elkerülhetetlen, úgyhogy itt lehet még reformosítani, mondjuk egy 70% kakaótartalmú csokival)

– 5 ek eritrit

– őrölt vanília , vagy egy vaníliarúd kikapart belseje

– 1 ek vaníliás pudingpor (főzős)

– bő 1 dl tej

– 2 dl vodka (aki ütősebbre szeretné, az tegyen bele 3 dl-t ;))

Elkészítés:

Először is leszögezném, hogy a feles pohár amit eddig használtam az valójában nem egy felesnyi, hanem kb 7 cl befogadására alkalmas, ezért a bő 1 dl tej megfogalmazás a hozzávalóknál. Tehát ez a mennyiség valójában 1,2 dl saccperkábé. De kezdjük az elejéről:

A tejszínt alacsony lángon elkezdtem melegíteni, és hozzáadtam a csokoládét. Megvártam amíg felolvad, majd következett az eritrit és a vanília. Szépen összefőztem az egészet folyamatos kevergetés mellett (nem tudom, hogy van-e jelentősége eltarthatóság szempontjából, de én biztonságosabbnak láttam, ha egyet “rottyan”). Vigyázzunk, hamar leég!

Ezután szépen türelmesen kivártam, amíg ez az alap szobahőmérsékletűre hűl. Ekkor leszűrtem és hozzáadtam a vodkát. Összekevertem, és az egészet egy csinos kis csatos üvegbe töltöttem, majd be a hűtőbe. Ebből a mennyiségből egyébként kb. 8 dl lesz.  Állítólag hűtve 2-3 hétig is eláll, majd meglátjuk! :)Beszámolok róla!

Elnézést a satnya kép minőségért, de sietve tudtam csak lefotózni a művet, mert késésben voltunk! Remélem azért a lényeg látszik 🙂

Ezeket a csinos kis kekszeket Mikulás napi babazsúrra készítettem, de szerintem simán megállják a helyüket gasztro ajándékként is. 🙂 Az alap ötletet Babette páte sablée- ja adta  (blog itt), de mivel babáknak (is) készültek, ezért én dúsítottam egy kis zabkorpával, és nem használtam folyékony édesítőt, csak eritritet és egy kis nyírfacukrot a szóráshoz. Így kevésbé édes sütiket kapunk, úgyhogy aki édesebben szereti, az löttyintsen még bele egy kis édesítőszert, vagy ajánlom még a házi lekvárt, vagy a tegnapelőtt posztolt házi nutellát: Recept itt

Érdekes tapasztalat volt ez a keksz, mivel az első adagot 8 perc sütés után még nyersnek ítéltem, majd mikor visszatoltam a sütőbe még 3 percre, szépen megégtek –  mondanom sem kell, hogy csúsztatott műszakos munkanap után ez éppen nagyon jól esett. 🙂 Úgyhogy a következő adagot 6-7 perc után már kivettem (pedig nagyon puha és világos volt minden darab), de kihűlés után szépen ügyesen felvették a tökéletes keksz állagot, és a színük is egészen megváltozott. Szóval a tanulság az, hogy nyugodtan ki vele a sütőből 6-7 perc után, és bízzuk a szobahőmérsékletre a munka többi részét! 🙂

Hozzávalók (kb. 25 darabhoz):

– 25 dkg liszt (én 20 dkg fehér tönkölylisztet, 3 dkg tk tönkölylisztet és 2 ek zabkorpát használtam – de ez helyettesíthető durumliszttel is mondjuk, és akkor egyenletesebb a tészta színe)

– 10 dkg eritrit

– 1 csipet só

– 20 dkg hideg vaj kis kockákra vágva

– 2 tojás sárgája

– 1/2 teáskanál sütőpor (mert én minden kekszbe teszek :))

– fahéj, vagy vanília ízlés szerint

– kevés nyírfacukor a szóráshoz

Elkészítés:

A liszteket és a zabkorpát egy tálba mértem, majd hozzáadtam az eritritet, a sütőport, pici fahéjat és vaníliát.

Ezután jött bele a tojás sárgája, majd a kockázott vaj. Az egészet gyors mozdulatokkal homogén tésztává gyúrtam (hamar elkezd olvadni a vaj a kézmelegtől, és akkor sokkal nehezebb kezelni). Hűtőbe tettem kb 10 percre.

A lehűlt tésztát lisztezett deszkán kb 3-4 mm vastagságúra nyújtottam és kiszagattam (Tipp: a sütemény szaggatót érdemes használat előtt kissé belisztezni, így nem ragad bele a tészta). Sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a kekszeket, majd megszórtam egy kis nyírfacukorral.

180 fokon kb 6-7 perc alatt megsülnek (még akkor is ha ránézésre nem úgy tűnik ;)). Szobahőmérsékleten hagytam kihűlni őket, majd zárható dobozba tettem. Olyan kis szépek! 😀

Életem első saját táblás csokiját én is ajándékba készítettem el (és szóltam a Mikulásnak, hogy juttassa el a címzettnek ;)). Mivel első próbálkozás volt, ezért nem bonyolítottam túl a dolgot: mogyorós áfonyás csokoládét készítettem. Tökéletes gasztroajándék lehet, hiszen ki ne szeretné az édességet! A töltelék és a csomagolás pedig már csak rajtunk múlik. Én biztos, hogy kipróbálom valamilyen krémes töltelékkel is (az eredményt majd megmutatom itt is!). Az eredeti receptet a Csak a Puffin blogon találjátok (számos isteni csokivariánssal egyetemben ;))

Hozzávalók:

– 1 db. csokoládé öntő forma – igen remek kis alkalmatosság, és rengeteg webshopról beszerezhető elérhető áron – én itt vettem

– 100 gr ét -, tej- vagy fehér csoki

– bármilyen olajos mag, vagy aszalvány, esetleg fűszer

Elkészítés:

A csokoládé 3/4 részét vízgőz fölött, alacsony lángon felolvasztottam.

Amikor már folyékony állagú lett, levettem a tűzről és belekevertem a maradék 1/4 rész csokit is. Folyamatos kevergetés mellett megvártam, amíg az is szépen egyneművé válik.

Ezután óvatosan feltöltöttem a formát, és szépen elegyengettem. Ezután a csokitábla hátulját megszórtam durvára tört sótlan mogyoróval és aszalt áfonyával.

Mehet az egész a hűtőbe legalább egy órára. Ekkor már szépen kipattintható a formából. Én egyszerűen alufóliába csomagoltam, és egy szalaggal átkötöttem. 🙂

Nem akarok más tollával ékeskedni, de ezt a csodás receptet muszáj az 5. reform adventi nap védjegyévé tenni. Tesóm elkészítette házilag mindenki kedvencét, a Nutellát. Ezúton gratulálok neki, és kijelentem (csak hogy legyen írásos nyoma is), hogy igenis nagyon jók a desszertjei, akármennyire is tagadja! 😉

Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy minden kedves Olvasót arra bíztassak, hogy ha van olyan reform süti, kenyérféle vagy főétel amit elkészítettetek, akkor fotózzátok le és küldjétek el a receptet (noraszkitchen@gmail.com, vagy a facebook-on keresztül). Én pedig mindenképpen felteszem ide a blogra a “Vendég recept” menüpont alá. Nagyon szeretnék minél több finomságot összegyűjteni! 😉

Most pedig következzen a Csodanutella:

Hozzávalók:

–  200 g 85% kakaótartalmú étcsokoládé (jelen esetben Lindt)

– 100 gr tejcsokoládé (Milka)

– 200 gr vaj

– 200 gr földimogyoró

– 3 ek cukrozatlan kakaópor

– 3 ek eritrit

Elkészítés:

A mogyorót ledaráljuk.

A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, hozzáadjuk a vajat és a többi hozzávalót. Egyneművé keverjük.

Az egészet üvegbe töltjük, és lehűtjük.

Ennyire egyszerű! És ennyire szép a végeredmény:

Ez a sütemény mindig is a kedvenceim közé tartozott, mivel egyike azoknak, amit büntetlenül lehet új ízekkel, fűszerekkel kipróbálni, és valahogy mindig minden illik hozzá. 🙂 Az én értelmezésemben viszont a legtökéletesebb a “karácsonyízű” répatorta szerecsendióval, fahéjjal és egy csipet mézeskalács fűszerrel. No meg mascarpone krémmel megbolondítva. Tökéletes kiegészítője a karácsonyi asztalnak is ez  a maga egyszerűségében elegáns, felvágva pedig igazán színpompás desszert! 🙂

Hozzávalók (egy 20 cm átmérőjű  tortaformához):

– 6 púpozott evőkanál liszt (nálam fele fehér tönköly, fele tk tönköly)

– 1/2 csomag sütőpor

– 1 marék dió durvára törve

– 1 cs só

– 5 púpozott ek. eritrit + folyékony édesítő ízlés szerint

– 1/2 tk. fahéj

– pici őrölt szerecsendió

– 1/2 tk mézeskalács fűszer

– 4 db kisebb répa lereszelve (vagy két nagyobb)

– 2 db tojás

– 3 ek. kókuszolaj (folyékony állapotban)

– 250 gr mascarpone

– pár csepp citromlé

– őrölt vanília, vagy vanília aroma (opcionális)

Elkészítés:

A répát nagy lyukú reszelőn lereszeltem (lehet kicsin is, de én túl türelmetlen vagyok az ilyenekhez :)).

A liszteket egy keverőtálba mértem, majd hozzáadtam minden száraz hozzávalót (a diót, a sót, az eritritet, a sütőport, stb.)

A tojásokat picit felvertem, majd jól összekevertem a folyékony halmazállapotú kókuszolajjal, és hozzáadtam a répát is. 

Az egészet beleöntöttem a lisztes keverékbe, és jól elkevertem. Ha nagyon sűrű lenne, akkor egy pici vízzel javíthatunk rajta. A piskóta tésztánál kicsit masszívabb állag a cél.

Az egészet sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és 170 fokon 45 perc alatt megsütöttem (tűpróba!).

Közben elkészítettem a krémet: a mascarponét folyékony édesítőszerrel, pár csepp citromlével és kevés őrölt vaníliával egyneművé kevertem, majd pár percre hűtőbe tettem. A krém elkészítésének számos variációja lehetséges. Facsarhatunk bele narancsot, de lazíthatjuk néhány evőkanál tejföllel, esetleg joghurttal is.

A kihűlt tésztát kettévágtam, megtöltöttem a krémmel, majd a tetejét porrá tört eritrittel ízesítettem.

Jó, tudom, ez nem is édesség, de a hétvégén nagy létszámú baráti összejövetelre voltunk hivatalosak, és hát mi az amit mindenki szeret, laktató és hatalmas mennyiségben elkészíthető?! A pogácsa, így van! Az ünnepi időszak beköszöntével hasznos ha van egy (vagy több) bevált sós sütemény, ropogtatnivaló receptünk is, hiszen olyan hamar el lehet telni az édességekkel. Ennek az eredetije a Nosalty-n található, ezúton is köszönöm Dorka! 🙂

Nem variáltam túl, ez szimpla, mezei sajtos pogi lett, de túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon jól sikerült! Mindenkit csak bátorítani tudok az elkészítésére! 😉

Hozzávalók (kb 85 db pogihoz):

– 600 g liszt (nálam 250 g fehér tönköly, 200 g tk tönköly és 150 g durum)

– 4 tk só

– 3 db tojás + 1 db a lekenéshez

– 175 g tejföl (12% zsírtartalmú)

– 250 g hideg vaj vagy sütőmargarin

– 2 tk barna nádcukor

– 50 g friss élesztő

– 50 g sajt

Elkészítés:

A tejfölt langyosra melegítettem, majd hozzáadtam a cukrot, és belemorzsoltam az élesztőt. Megvártam amíg szépen felfut (kb 5-6 perc).

Közben egy dagasztótálba mértem a liszteket, sóztam, majd belemorzsoltam a hideg vajat (érdemes kis kockákra felvágni, úgy könnyebb), majd beleütöttem a tojásokat, és jöhetett az élesztős massza (tipp: az egyik kezemet mindig tisztán hagyom ha tésztát gyúrok, mert szottyosan kicsit nehezebb adagolni a hozzávalókat :)). Lágyabb tésztát kell kapnunk, én túl lágynak is ítéltem, tehát egy pici lisztet még adtam hozzá.

Meleg helyen a duplájára kelesztjük (kb 1 óra).

Ha megkelt, akkor éppen csak kettőt gyúrunk rajta, majd 1,5-5 ujjnyi vastagra nyújtjuk. Tetejét berácsozzuk, és kiszaggatjuk (én kisebb méretű pogikat gyártottam).

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, majd lekenjük tojással, és mehet rá a reszelt sajt is. 190 fokon kb 15 perc alatt meg is sülnek. 🙂

Ezt a süteményt nem így terveztem, de ilyen lett (nem mondom meg, hogy milyenre terveztem, mert majd meglátjátok később :)). Utólag már nem bánom, mert így igazi kis csokibombákat kaptam: kívül puha és szilárd, belül pedig egészen krémes és szinte habos. Lisztmentes, cukormentes és nagyon könnyű elkészíteni, tehát tökéletes vendégváró finomság is lehet. Én viszont inkább egy nehéz téli munkanap méltó jutalmaként tudom elképzeni a meleg szobában, egy pléddel bebugyolálva, filmnézés közben! 😉 

Hozzávalók (6 db süteményhez):

– 150 gr 70%-os étcsokoládé

– 110 gr vaj vagy margarin

– 3 tojás

– 4 ek eritrit

– ha nem szilikon sütőformát, vagy szufléformát használtok, akkor kevés vaj a kikenéshez és kevés liszt

Elkészítés:

A nem szilikon muffin – vagy szuflé formát kivajazzuk, és meghintjük kevés liszttel (bármilyen liszt jó, kivéve a finomított fehérlisztet). Én szilikon formákkal dolgoztam, tehát nálam ez a lépés kimaradt.

A csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, és hozzáadtam a vajat is. Elég csak addig tartani a gőz fölött, amíg félig megolvad, mert ekkor már elérte a csoki a kellő hőmérsékletet ahhoz, hogy szépen magához olvassza a még szilárd részeket is.

A tojásokat habosra kevertem az eritrittel, majd folyamatos kevergetés mellett apránként hozzáöntöttem a csokoládés vajat. Azért kell apránként adagolni, és állandóan kevergetni, mert így segítjük elő a hőkiegyenlítést. Ha egyben zuttyantanánk bele a masszába a forró, csokis elegyet, akkor a tojás kicsapódna, és édes rántottát kapnánk…

Ezt a gyönyörű, fényes tésztát muffin- vagy szuflé formákba adagoljuk (kb a forma 3/4-ig töltjük), és mehet be a sütőbe, 200 fokra, 10 percre. Én az idő lejárta után kikapcsoltam a sütőt, de még öt perce bent hagytam a kicsikéket. Miután kihűltek, szépen kiborítjuk a formából, és porrá tört eritrittel megszórva tálaljuk. Ugye milyen egyszerű? 🙂