Norasz Kitchen

Gondoltam egy nagyot a minap, és elővettem a hűtőből azt a 3 db szerencsétlen céklagumót, ami már hetek óta várta, hogy történjen már valami. Eredeti tervem nem ez volt velük, de nem lövöm le a poént, mindent a maga idejében. 🙂

Elkezdtem céklás receptek után kutatni a neten, és mondhatom, hogy a felhozatal igen színes: rizottótól kezdve salátáig minden van. Eredetileg bulgurral szerettem volna ötvözni eme csodálatos zöldséget, de persze most nem találtam a boltban. Viszont hajdinát igen, és nem bántam meg. Nagyon jól kiegészítik egymást. A vörösbor pedig már csak hab a tortán. 🙂

A hajdináról ejtenék azért néhány szót. Reform étkezésben nyugodtan fogyasztható, sőt! Glikémiás indexe inkább közepesnek mondható (55-60), viszont élettani hatása miatt én nem zárom ki az étkezésemből. Maga a növény a keserűfűfélék családjába tartozik, magját pedig gabonaféléhez hasonló módon fogyasztjuk. Gluténmentes és zsírmentes, cserében tele van értékes vitaminnal, rosttartalma pedig igen magas. Lehet kapni pörkölt és natúr változatban is. Én személy szerint a pörkölt hajdinát részesítem előnyben, mivel nagyon jó kis felhangot ad az étel ízének.

A cékla pedig az egyik személyes kedvencem. Gyönyörű színe mellett (amivel egyébként a konyhádat is ilyen gyönyörű színűvé varázsolhatod pucolás vagy turmixolás közben :)) jelentős élettani hatással is bír: szépen köti a szabad gyököket, és antioxidánsokban gazdag.

Most pedig a recept:

Hozzávalók:

– 1 kisebb fej vöröshagyma

– kevés olívaolaj

– 30 dkg hajdina

– 2 dl száraz vörösbor

– 3 db kisebb céklagumó

– só, bors, chili ízlés szerint

Elkészítés:

A céklákat megmostam, és héjastól feltettem főni. Közben egy másik edényben olajat hevítettem, rádobtam a rusztikusra vágott hagymát, majd üvegesre pirítottam. Ezután mehetett rá a megmosott hajdina, amit szintén még egy kicsit pirítottam.

Tipp: a hajdinát érdemes felhasználás előtt közvetlenül kevés vízbe tenni, mert a nem jó részek/magok szépen feljönnek a felszínre, így nem kell válogatni.

Felöntöttem 2 dl borral, illetve még 4 dl vízzel (mindig dupla mennyiségű folyadékot használunk, mint a rizsnél). Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt puhára pároltam (vigyázz, hamar túlfőhet).

A céklát kb egy óra elteltével késznek nyilvánítottam, úgyhogy hideg vizes öblítés után meghámoztam őket, és apró kockákra vágtam. Belekevertem a hajdinába, kicsit összepirítottam az egészet, utánízesítettem, és kész is.

Én sült debrecenivel tálaltam, de bármilyen hús illik hozzá, akár még pörkölttel is el tudom képzelni. Vagy magában, egytálételként…;)

Ancsától kaptam ezt a remek kis receptet. Ez történik akkor, amikor muffinra vágyik az ember, de nincs türelme adagonként sütögetni. Ancsa fogta tehát a tésztát, tepsibe tette, és egészben kisütötte. És milyen igaza volt…:)

Kávé mellé tökéletes nasi, illetve édességvágy csökkentőnek, vagy rapid vendégvárónak is kiváló. Ennek a sütinek a reform mivoltát az is fokozza, hogy aszalt vörös áfonyát használunk, ami ugyan cukortartalom szempontjából nem a legelőnyösebb, de bevallom, néha én is elmajszolok egyet-egyet szemet, hiszen a szervezet számára nélkülözhetetlen antioxidánsokat tartalmaz. Arról nem is beszélve, hogy milyen finom! 😉

Íme a recept:

Hozzávalók (egy közepes méretű tepsihez):

– 2 bögre graham liszt
– 1 cs. sütőpor
– kevés vanília aroma vagy őrölt vanília
– 1 egész tojás
– 3/4 bögre olaj
– 1/2 bögre édesítő (eritrit vagy nírfacukor, netalántán folyékony vagy granulátum)
– 1 bögre tej
– 100 g aszalt vörös áfonya – de lehet más gyümölcs
– 1 tábla étcsokoládé (70% kakaótartalmú)
– 1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverem majd hozzá adom a többit (tej, olaj, tojás). Az egészet jól eldolgozom, majd hozzáadom a 100 g aszalt vörös áfonyát és egy tábla étcsokoládét apróra vágva.

A kikevert masszát sütőpapírral borított tepsibe teszem. 180 fokos sütőben megsütöm. Sütési ideje kb 30 perc, de tűpróbával ellenőrizhető.

Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a típusú süteményeket, mert általában minden hozzávaló megtalálható a kamrában/hűtőben, illetve tetszés szerint variálható a fűszerezés vagy a “belevalók”. Plusz az egész megvan 40 perc alatt. 🙂

Igencsak meglepődtem, amikor a minap kinyitottam az ünnepek alatt mindenféle finomságoktól állandóan roskadozó hűtőnket , és a fényen és a hidegen kívül egyetlen doboz light mascarpone árválkodott a polcon egy majdnem töppedt narancs társaságában. Így esélyem sem volt elveszni a részletekben, azonnal tudtam, hogy ennek bizony tiramisu lesz a sorsa, mégpedig reform módon (elég volt a bűnözésből). Mivel tényleg szinte semmi nem volt itthon, még tojást sem tettem a krémbe, de nem is bánom, valahogy nem szeretem a nyertojásos dolgokat…

Ezzel az édességgel amúgy is bajban vagyok mióta életmódot váltottam, hiszen ‘nekemvaló’ babapiskótát elég nehéz találni, vagy ha sikerül is, akkor olyan árban, hogy alig hiszek a szememnek.

De a leleményes hobbicukrász mit tesz ilyenkor? Gondolkodik, hogy házilag hogyan is lehetne előállítani a babapiskótát. Nem ez volt életem fő műve be kell valljam (később részletezem), de az összhatás visszaadta a magamba vetett hitemet. 🙂

A narancsot mint ízesítőt pedig Rómából hoztuk haza magunkkal. Ott ettük a narancsos változatot, és azonnal a szívünkbe zártuk, mert a mascarponéval valami olyan tökéletes elegyet alkot, ami nyáron frissítő, télen ünnepi, tehát minden időben tökéletes! Hiába, ezek az olaszok tudnak valamit! 🙂

Hozzávalók (egy közepes doboznyi mennyiséghez):

Piskóta:

– 4 db tojás

– 3 ek durumliszt + 1 ek zabkorpa

– 4 ek eritrit

– 1 csapott kk sütőpor

Krém:

– 500 gr light mascarpone

– 1 narancs héja és kifacsart leve

– folyékony édesítő ízlés szerint

Az összeállításhoz:

– kb 1,5 dl erős feketekávé

– cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

Első lépésként a babapiskótát sütöttem meg. A menet teljesen ugyanaz volt, mint egy sima piskótatésztánál: tehát a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját kikevertem az eritrittel, majd hozzáadtam a sütőporos lisztet, végül a tojások keményre vert habját.

Az egész masszát habzsákba töltöttem, és sütőpapírral bélelt tepsibe babapiskóta alakú “falatokat” nyomtam. 180 fokon, 10 perc alatt megsütöttem őket.

Namármost! Több receptet is végigolvastam reform tiramisu címszó alatt, és mindegyik azt írta, hogy 5 perc után vegyük vissza a hőfokot 150 fokra, mert így száradni fog, nem tovább sűlni. Valószínűleg az én sütőm erre nem volt tökéletesen alkalmas, úgyhogy nem szárított a kis piskótákon semmit, cserébe baromi nehéz volt kiszedni a tepsiből még félmelegen őket, plusz hamarabb le is kapta az alját. Szóval legközelebb úgy csinálom, hogy megsütök szépen egy egész tepsi tésztát, megvárom amíg kihűl, majd téglalapookra vágom, és úgy rakom össze a desszertet. Sokkal de sokkal egyszerűbb. Nem baj, ezt is ki kellett próbálni. 😉

Miközben szenvedtem a tészta alappal, kikevertem a mascarponét a narancs levével, reszelt héjával és kevés folyékony édesítővel.

Mikor mindennel megvoltam, akkor egy doboz alját szépen kibéleltem piskótával, bőven meglocsoltam kávéval, majd mehetett rá a krém. Ezt még egyszer eljátszottam, a tetejét pedig megszórtam cukrozatlan kakaóporral. Egy éjszakára hűtőbe tettem. Fontos előző nap megcsinálni, hogy összeérjenek az ízek! Jó étvágyat! 🙂

Végre végre igazi paleo recept is helyet kap a blogon! Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy ne csak az IR diétához köthető édességeket szerepeltessem, hanem legyen paleo, gluténmentes és/vagy laktózmentes recept is!

Az első paleolit édesség pedig rögtön egy közkedvelt, és igen elegáns sütemény, a sacher torta lesz, amit Magdi készített, és megengedte, hogy ide is feltöltsem! :). Eredetijét itt találjátok. Szerintem nagyon szép lett, köszönet érte! Próbáljátok ki! 🙂

Hozzávalók: 

Tészta:

– 16 dkg liszt – fele mandula, fele gesztenyeliszt

– 6 db tojás

– 10 dkg kókuszzsír

– 18 dkg paleo étcsokoládé

– 16 dkg eritrit

– cukormentes baracklekvár a töltéshez

Máz:

– 12 dkg eritrit

– 2 ek víz

– 10 dkg paleo étcsokoládé

– 3 dkg kókuszzsír

– 1 mokkáskanál ecet

Elkészítés:

10 dek eritritet a kókuszzsírral jól elkeverünk, majd a gőz felett megolvasztott csokoládét hozzáadjuk. Alaposan összedolgozzuk, majd mehet bele a 6 tojás sárgája. A fehérjéket a maradék 6 dkg eritittel kemény habbá verjük, és nagyon óvatosan a másik keverékhez adjuk. Végük fokozatosan belekeverjük a lisztet is. Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt formába öntjük, és 150 fokon megsütjük (tűpróba!).

Ha elkészült a tészta kihűtjük, majd kettévágjuk, és az alját megkenjük lekvárral. Ráhelyezzük a másik lapot, és a torta tetejét is bevonjuk.

A mázhoz az eritritet a vízzel és ecettel forrásig hevítjük, majd lehúzzuk a tűzről. Hozzáadjuk a megolvasztott csokoládét. Ha már teljesen sima a keverékünk, akkor beledolgozzuk még a kókuszzsírt is. Végül bevonjuk vele a tortánkat. Jó étvágyat! 🙂

Még mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretnék itt is Békés, Boldog, Szeretetben, Egyészségben és sikerekben gazdag Boldog Újévet kívánni Nektek! Én megígérhetem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy 2015-ben is elhalmozzalak titeket reform ételekkel, süteményekkel. 🙂

Hogy telt a Szilveszter? Bevallom, én nem lelkesedem érte túlzottan, szívesebben töltöm kis baráti társasággal, a meleg szobában, csendben iszogatva és eszegetve. Hiába, öregszem…:) Viszont nagyon hálás vagyok, mert ez az este pont így telt el, tehát kedvemhez méltóan búcsúztattam az óévet.

A menü pedig a következő volt: virslis pizzás és kakaós kiflik (nem egyszerre használtam a két ízt, nem kell megijedni ;), valamint sajtos rudacskák. Igaz már elmúlt a szilveszter, viszont szerintem érdemes kipróbálni mindhárom receptet, mert tökéletes vendégváró harapnivaló a hétköznapokon is. Íme egy kép, ahol már összeborogattam őket egy dobozba, de lássuk akkor külön külön, szép sorjában. 🙂

Virslis Pizzás Kifli:

Alapvetően nagyon szeretek mindent ami virslis, vagy pizzás, úgyhogy elhatároztam, hogy minkettőt belegyúrom egy sütibe (amúgy még sajtos is, de azt már túlzás lenne beépíteni a nevébe ;)). Az eredeti recept Nassoló naplopótól származik, és itt elérhető.

Hozzávalók (összesen 52 darabhoz):

– 1 kg liszt – fele fehér tönköly, fele durum fogósliszt (új felfedezés, bővebben később)

– 0,5 l tej

– 5 dkg élesztő

– 1 csipet só

– 1 ek barna nádcukor

– 2 dl olaj

– 1 tojás

– virsli, sajt, pizzakrém – vagy kakaó, nyírfacukor és eritrit

Elkészítés:

A tejet langyosítottam, beletettem a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Szépen felfuttattam. Eközben a liszteket egy dagasztótálba mértem, és az összes többi hozzávalóval, homogén tésztát gyúrtam. Kb. 5 percig dagasztottam (amíg “hólyagos” nem lett). Meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztettem.

Itt kell megjegyeznem, hogy új felfedezésem a durum fogósliszt. A nevéből is adódik, hogy ez durvábbra őrölt lisztfajta, hasonlít a rétestliszthez. Nagyon hálás, szép színű, könnyen kezelhető, és jó árban van. Mindenkinek ajánlom! 😉

A megkelt tésztát négy felé osztottam, és minden negyedet kör alakúra nyújtottam. 13 cikkre vágtam őket, majd megkentem pizzakrémmel (boltit használtam, sajna már nem volt időm elkészíteni), megsóztam, és mehetett a széles végére egy negyed virsli és egy kis darab sajt. Feltekertem (a szélestől a háromszög keskeny csúcsa felé), a kiflik két végét összecsíptem, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket. Egész tojással kentem meg, majd szezámmaggal szórtam. 200 fokon 20- 22 perc alatt megsütöttem (még nőnek sütés közben, tehát hagyjunk helyet közöttük bőven), úgy hogy egy hőálló tálban vizet tettem a sütő aljába. Akkor sültek meg, ha szép aranybarna a tetejük. A kész kifliket még azon melegében meghintettem vízzel, így jó puha maradt.

Az utolsó negyed tésztát nem sósnak, hanem kakaósnak készítettem. Cukrozatlan kakaóport összekevertem nyírfacukorral és eritrittel, megkentem vele a háromszögeket, és feltekertem. Ugyanúgy tojással kentem, és megsütöttem. Mivel édes és sós verzió is született, én az alap tésztát semlegesre hagytam. Ezért a megfelelő markáns ízesítés elengedhetetlen a töltelékeknél. Mindig pluszban sózzunk/cukrozzunk. Az édes kiflikről sajnos nem készült kép, elbambultam…:(

Sajtos rúd:

Hú, na ez tényleg nagyon finom, és pofonegyszerű recept. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy elkészítettem. Omlós, roppanós, eteti magát. 🙂

Hozzávalók (kb 50 kisebb rúdhoz)

– 30 dkg liszt – szintén fele fehér tönköly, fele durum fogósliszt

– 20 dkg vaj

– 10 dkg reszelt sajt

– 1 kk só

– 0,5 kk sütőpor

– 50 ml tej

– 1 tojás a kenéshez, valamint reszelt sajt és só a tetejére

Elkészítés:

A lisztet egy tálba mértem, majd a többi hozzávalóval homogén tésztát gyúrtam. Gyorsan kell vele dolgozni, mert a vaj a kézmelegtől folyamatosan olvad! Ha van időnk, akkor nyújtásig érdemes hűtőben tartani, nekem nem volt. 🙂

A tésztát kinyújtottam (kb 0,5 cm vastagra), majd késsel csíkokat vágtam belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam (lehet sűrűbben tenni, nem nő sokat). Megkentem tojással, megszórtam sajttal, és picit még meg is sóztam (jót tesz neki). 200 fokon 12-15 percig sütöttem. Akkor jó, ha a teteje szép aranybarnára sül.

Meg kell osztanom a mai ebédünket, mert szerintem ez az egyik legfinomabb spenótos étel, amit valaha kóstoltam. Lássuk be, a spenót nem tartozik a kedvenceink közé. Gyerekkorban szinte sikk nem szeretni (sokan meg sem kóstolják, de attól még fúj), lehet, hogy a zöld színe miatt, vagy azért, mert főzelék készül belőle és az is fúj, ez rejtély marad. Felnőtt fejjel aztán rájön az ember, hogy azért ez annyira nem is rossz, utánaolvas pozitív élettani hatásának, és egyszercsak elkezdi szeretni…ilyenkor következik az internet áldásos mivolta, ugyanis azon kapjuk magunkat, hogy lázasan kutatunk spenótos receptek után, mert ugye az nem járja, hogy csak főzelék formában fogyasszuk. Ismerős ugye? 🙂 Én ugyanígy voltam ezzel, és ma már büszkén felvállalom, hogy spenót rajongó vagyok. Pláne ha ilyen formában készítem. 🙂

A lasagne pedig régen a “csakünnepnapokonkészítemmertnagyonnehéz” típusú ételek táborát gyarapította, majd szépen lassan rájöttem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Igen könnyen elkészíthető étel, ha tudunk néhány praktikát, ami felgyorsítja a folyamatokat. Azóta minden formában fogyasztjuk, és folyamatosan kutakodom új receptek után. Íme az én gyors és egyszerű spenótos lasagne-m, ami ráadásul tökéletesen beilelszthető a vegetáriánus étkezésbe is:

Hozzávalók (4 főre):

– 25 dkg lasagne száraztészta (szigorúan durum)

– 35 dkg mirelit parajpüré

– 2 dl főzőtejszín (8% zsírtartalmú)

– 3 gerezd fokhagyma

– kevés olívaolaj

– 2 púpozott ek liszt (én most tk tönkölyt használtam, de bármilyen jó)

– kb 4 dl tej

– 10 dkg ricotta túró (vagy ugyanennyi zsírszegény tehéntúró)

– só és bors ízlés szerint

– kevés sajt a tetejére (vagy sok, ízlés dolga :))

Elkészítés:

Két gerezd fokhagymát nagyobb darabokra vágtam, és kevés olívaolajon megpirítottam. Ezután rádobtam a még fagyos parajt, és lefedtem az edényt. Megvártam, amíg felolvad, majd sóztam-borsoztam, és felöntöttem a tejszínnel. A harmadik gerezd fokhagymát préselve adtam hozzá. Kicsit összefőztem, és kész is. Félretettem.

Ezután elkészítettem a besamelt. A lisztet kevés olajjal pár pillanatig pirítottam, majd elkezdtem szépen felöntögetni a tejjel. Először csak 1 dl, elkavar, felfőz. Ha besűrűsödött, akkor a következő dl, ismét elkavar, felfőz, és így tovább addig, amíg fővő állapotban is hígabb állagú marad (olyan kb, mint egy rántás). Vigyázni kell vele, mert hamar leéghet, folyamatosan kevergetni kell. Természetesen közben ízesítettem sóval-borssal, más nem kell. Még forrón hozzáadtam a ricottát, és jól elkevertem az egészet.

A sütőt előmelegítettem, és nem maradt más hátra, mint a rétegezés. Egy római tálat (jénai is tökéletes) kikentem olajjal, majd az ajlára egy réteg spenótot tettem. Erre jött a tészta (szárazon, nem kell előfőzni), majd a besamel. Fontos, hogy minden réteg tökéletesen fedje a tésztát, hiszen csak “szottyos” állapotban tud megpuhulni a sütőben. Újra tészta, majd spenót. Ismét tészta, majd besamel, és így tovább, amíg minden szépen el nem fogy. Lefedtem alufóliával, és ment is be a sütőbe 200 fokra, kb 40-45 percre. Fél óra elteltével kicsit visszább lehet venni a hőfokot 190 fokra, és fontos, hogy folyamatosan ellenőrizzük, hogy megpuhult-e már a tésztánk.

Kb. 45 perc után, vagy amikor a tészta már majdnem puha, akkor ment rá a sajt, és vissza a sütőbe még tíz percre, de ekkor már nem fedtem le. Nekem az alja legpirult, de én kimondottan így szeretem! 🙂

Igaz igaz, még nincs olyan sok sós recept a blogon, hogy érdemi mennyiséget szolgáltasson, de hátha ihletet adhatok a szilveszteri menüsorhoz. Én is a végére értem a tegnapi dilemmámnak, és megtaláltam azokat a recepteket, amik az asztalra kerülhetnek holnap. Virslis lábtörlőt és sajtos stanglit fogok sütni, természetesen reform változatban. De lehet, hogy nem bírom ki, és kreálok valami édeset is! 😛 Folyamatosan töltöm majd fel a recepteket, ahogy készen leszek velük. 😉

Milyen érdekes, hogy ezt az ünnepet mindenki csak sós finomságokkal képzeli el. Mondjuk teljesen érthető, hiszen karácsonykor azért mindenki bővelkedett édes ízekben, no meg szilveszterkor nem is a tea a fő innivaló, és kellenek a sör-, bor-, italkorcsolyák. 🙂 De én most ‘csakazértis’ összeszedtem a szóba jöhető édességeket is! 🙂

Jöjjenek tehát azok a receptek a blogról, amiket szerintem érdemes kipróbálni, és velük várni az új esztendőt! mert 2015 (is) a mi évünk lesz! 😉

Vöröslencsés egytálétel kolbásszal

Lenmagos pogácsa

Reform sajtos pogácsa

Zabpelyhes reform fasírt

És ha egy kis édesre is vágytok:

Reform Néró

Kávés kekszek

Mártott teasüti

Kakaós csiga

Csokiszuflé muffin

Csokis – mogyorós keksz

Nutellás brownie

Hogy mit szeretek még a karácsonyi/szilveszteri ünnepkörben? Azt, hogy kicsit elveszthetem az időérzékemet. Hosszútávon persze nem esne jól, de ha itthon tölthetek egy hetet, akkor nagyon jól tud esni, hogy néha el kell merengnem azon, hogy vajon milyen nap van, hanyadika és hány óra. Most is itt ülök 8:22-kor a gép előtt, és békésen pötyöghetek, nem kell rohanni sehová. Kényelmesen reggelizem, kortyolgatom a kávémat és közben írok. Idill a köbön! 🙂

Lassan viszont ott motoszkál a fejemben a szilveszteri menüsor kérdésköre is… sósat sütök az biztos…de süssek édeset is? Ha igen akkor mit? Kekszet vagy sütit? És sósból mit? Pogácsát vagy virslis kiflit? Vagy mindkettőt? De jó lenne talán sajtos stangli is…vagy pizzás csiga! Nos, ilyen gondolatok kavarognak bennem, és egyre sürgetőbben érzem, hogy lassan döntést kell hoznom :). De úgy lesz jó ahogy lesz. Most még idillezem…;)

A mai recept egy túrós zebratorta, ami sajnos nem sikerült zebrára belül, csak a tetején. Én nem tudom, hogy hol rontom el mindig, de többszöri próbálkozásra sem sikerült még tökéletes csíkokat kreálnom belülre…mindegy, ilyen is van, szerintem el tudjátok majd képzelni, hogy milyen lenne a tökéletes kivitelezés. Vagy ha nem, akkor nézzetek be Barbihoz, úgyanis az alap receptet itt találjátok.

Karácsony első napjára sütöttem meg a tortát, és nem azért, mert bármiféle párhuzamot szerettem volna vonni a zebra és a karácsony között. Csak a bejglin/lúdláb szeleten/zserbón/szaloncukron/linzerkarikán, stb. edződött testem vágyott valami könnyebbet. Úgyhogy ismét a túrót választottam fő alapanyagként a hűtőmből.

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű formához, de akár nagyobbhoz is):

Tészta:

– 24 dkg liszt (nálam 10 dkg durum, 10 dkg fehér tönköly és 4 dkg tk búza)

– 1 tk sütőpor

– 2 dkg nyírfacukor + 2 dkg eritrit

– 10 dkg hideg vaj

– 1 db tojás

– 1 csipet só

Töltelék:

– 50 dkg túró (én direkt nem krémeset használtam, szeretem ha rusztikus marad)

– 1 kis pohár tejföl (12% zsírtartalmú)

– 0,5 dl kókuszzsír

– 5 ek nyírfacukor + 5 ek eritrit

– 2 egész tojás

– 1 csomag vanília puding

– kevés őrölt vanília

– 2 ek cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral és a többi hozzávalóval homogén tésztává gyúrtam, majd hűtőbe tettem kb. 10 percre.

Tipp: ha nehezen állna össze, akkor vizezd be a kezed, és úgy gyúrd tovább. Ennyi nedvesség megszelidíti a tésztát.

A hideg alapot egy tortaforma aljába nyomkodtam úgy, hogy 2 cm peremet hagytam a szélén. Nagyon nagy előnye ennek a receptnek, hogy nem kell nyújtani, csak nyomkodni – idő, energia, kosz spórolás ;). Az egészet félretettem, amíg elkészült a krém.

A tojásokat az édesítőkkel fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a kókuszzsírt, a tejfölt, a vaníliát, a pudingport, végül a túrót. Jól összedolgoztam. Ezután megfeleztem, és az egyik felébe kevertem a kakaóport (ha igényli, édesítsünk még rajta).

Jöhet a torta megtöltése:

A dolog lényege, hogy a munkapulton a következő módon rendezzük el az alapanyagokat: középen van a tortaforma a tésztával kibélelve. Bal kezemnél a kakaós töltelék, benne egy kanállal, jobbomon pedig a vaníliás, szintén egy külön kanállal. Majd jön a rétegezés. Egy kanál kakaós, egy kanál vaníliás. Egy kanál kakaós, egy kanál vaníliás, és így tovább, amíg el nem fogy mindkét töltelék. Fontos, hogy ne maceráljuk a krémet, hagyjuk, hogy magától terüljön el a tésztán. Így lesz szép csíkos (már akinek) 🙂

Ezután be a sütőbe. Én 10 percig sütöttem 190 fokon, majd vissza vettem a sütőt 150 fokra, és úgy sütöttem még 50 percig. Meggyőződésem, hogy ez kicsit sok volt neki, veszített a szaftosságából, szóval legközelebb kiveszem már 40 perc után. Ha a tészta széle már szép barna, a töltelék pedig középen is remegős, de már szilárd, akkor kész van. A kihűlt tortát még néhány órára érdemes hútőbe tenni, hogy szépen összeálljon. Jó étvágyat! 🙂

Lassan véget ér az idei karácsonyi ünnepkör. Kinek mit hozott a Jézuska? 🙂 Velem nagyon bőkezű volt, hiszen sok más mellett meglepett egy nagy halom süti és fondant kiszúróval, minikuglóf formával, cukrász spatulával éés egy nagyon spéci konyhai robotgéppel. Úgyhogy van mostmár segítségem, csak győzzem kihasználni a lehetőségeket! 😉

Remélem mindenki pihen, relaxál, és egészséges nassolnivalót falatozgat a fa alatt egy jó film társaságában. Én bevallom, hogy napok óta ezt csinálom, és kezd előjönni az aktív énem. Egyre jobban hiányzik a mozgás, a szabadban töltött idő, úgyhogy holnaptól újra a tettek mezejére lépek. Az is motivál többek között, hogy sajnos sikerült rengeteg féle-fajta ételt elfogyasztanom szerdától mostanáig, úgyhogy a mérlegre rá sem merek állni…:( persze, tudjuk, hogy ilyenkor lehet kicsit lazítani a gyeplőn (nálam is lecsúszott egy-két szaloncukor), de ami sok az sok! 🙂

Az viszont hatalmas örömmel tölt el, hogy a családom tagjai egyre bátrabbak a reform ételek elkészítésében. Édesanyám reform bejglijétől kezdve anyósom répatortájáig minden fantasztikus és egészséges volt! Büszke vagyok rájuk! 🙂

Amivel viszont ma készültem, az egy születésnapi torta, amit az én drága Barátnőmnek sütöttem még 22-én. Isten éltesse sokáig így utólag is! 🙂 Maga a recept végtelenül egyszerű, a végeredmény pedig nagyon finom! Íme az én Reform kávétortám:

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű formához):

Tészta:

– 6 db tojás

– 6 ek durum liszt

– 3 ek nyírfacukor és ugyanennyi eritrit

– 1 kk őrölt fahéj

– 1 csomag sütőpor

Krém:

– 50 dkg light mascapone (igen, lehet kapni hála Istennek, én az Intersparban bukkantam rá, nagyon finom és olcsóbb, mint a többi)

– 5 dl laktózmentes habtejszín

– 1.5 csomag Expressz Zselatin (egy is elég szerintem, nekem volt még itthon egy fél csomag, és el akartam használni)

– kb. 0,5 dl erős kávé

– eritrit ízlés szerint

Tetejére:

– 0,5 dl erős kávé

– 1 csomag Expressz Zselatin

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját az édesítőkkel fehéredésig kevertem, majd egy szilikon kanállal (isteni találmány) beleforgattam a sütőporos – fahéjas lisztet. A fehérjét habbá vertem, majd az egyik felét alaposan, a másik felét elnagyolva kevertem a lisztes keverékbe. 180 fokon 15-20 perc alatt megsütöttem (tűpróba!).

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a krémet. A mascarpone-t az eritrittel kikevertem. A tejszínt felvertem az Expressz Zselatinnal, majd hozzáadtam a mascarpone-hoz. Hűtőbe tettem kb 10 percre, hogy a zselatin elkezdje kifejteni hatását. Ezután ment bele a kávé. Ha nagyon higítaná a krémet, akkor mehet bele még fél csomag zselatin, majd az egész vissza a hűtőbe.

A kihűlt tésztát ketté vágtam, majd megtöltöttem a krémmel. A tetejét és az oldalát is vastagon megkentem. A még meleg 50 ml presszókávét egy csomag Expressz zselatinnal alaposan elkevertem, és mikor már elkezdte összehúzni, szépen eloszlattam a torta tetején. Egy kevés krémet habzsákba töltöttem, azzal díszítettem, de nyilván ez ízlés kérdése. Egy-két órát még a hűtőben töltött a drága, majd átadtuk az ünnepeltnek. 🙂

Íme a megígért gasztro ajándék így Karácsony előtt néhány nappal. 🙂 Nagyon bájos, egyedi ajándék lehet minden édesszájú családtagnak vagy barátnak! Az eredeti ötlet sajnos nem tőlem származik (be kell valljam), hanem a Nők lapja konyha karácsonyi számából, de a kivitelezés már az én dolgom volt! 😉 Miután a kis gömbök célba értek, nem bírtam megállni, és csináltam egy-egy külön adagot magunknak is, hogy ugyan teszteljük már le, hogy mit is ajándékoztam én valójában…hát nem csalódtam. Ez egyszerűen isteni! Lélekmelegítő, karácsonyízű csoda! Próbáljátok ki! Tiszta szívvel csak ajánlani tudom! 🙂

Hozzávalók (2 adag “instant” forró csokihoz)

– 2 púpozott ek cukrozatlan kakaópor

– 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

– 2 púpozott ek nyírfacukor

– 1 ek kókusztejpor

– 5 dkg étcsokoládé (minimum 60% kakaótartalmú)

– 2 dkg fehér csokoládé (ez opcionális, nélküle is finom)

– cukormentes pillecukor (amennyi csak belefér ;))

Elkészítés:

Először is beszerezzük a műanyag gömböt, ami alapjául szolgál az ajándékunknak. Én kreatív boltban találtam rá, de szerintem csatos befőttes üveggel, vagy egy sima befőttes üveggel is simán kivitelezhető a dolog.

A csokoládét apró darabokra vágtam (ez a legmacerásabb része, ígérem), és kis időre hűtőbe tettem (hamar olvad a kézmelegtől). Ezután pedig nem volt más dolgom, mint egymásra rétegezni a hozzávalókat, és szépen “elegyengetni” a gömbben. A sorrend pontosan úgy volt, ahogy a hozzávalókat fent leírtam.

Ezután a következő receptet mellékeltem a gömb kis akasztóján:

“Forralj fel 4 dl tejet. A pillecukrot tedd félre, és a gömb hozzávalóit keverd el kevés forró tejben, majd add a többihez.”

Ezt persze még lehet cicomázni, de nekem ennyi fért a papírra! 🙂

Nem mellékesen megjegyzem, hogy én soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fantasztikus a pillecukor a forró csokiban. Ahogy beledobjuk, azonnal megolvad egy kicsit, és szinte elillan a szájban. Óriási élmény! 😀