Norasz Kitchen

Végre végre kipróbáltam a quinoát. Beszerzése gyakorlatilag egy félreértés eredménye volt, hiszen nem tudom, hogy ki látta már, hogy mennyibe kerül, de valami horror. Én pedig elnéztem a számokat, és szinte arany árban sikerült beszereznem. De ha már így jártam, gondoltam kihasználom az alkalmat, és kipróbálok egy főételt és egy desszertet is. Édesszájúságomat bizonyítandó, az édességgel kezdtem. 🙂

De hogy mi is az a quinoa? A közhiedelemmel ellentétben nem gabonaféle, viszont nekem kísértetiesen gabonás állaga van. Rengeteg pozitív élettani hatása van, érdemes utánaolvasni! 🙂 Ami nagyon fontos, hogy mindig alaposan át kell mosni, hiszen alapvetően egy keserű réteg vonja be a kis magvakat. Ezt mindenképpen meg kell szűntetni 3-4 átmosással.

A receptemben még egy dolgot teszteltem: az agavé szirupot. Eddig zsigerből visszatettem a polcra az üzletben, mondván, ez ugyanolyan, mint a juharszirup, szóval már a gondolatától is elindul az inzulinszintem fölfelé. Viszont utánaolvastam, mert nem hagyott nyugodni a dolog, és láss csodás, a glikémiás indexe mindössze 30 (alacsony), azonkívül hatalmas édesítő ereje van, tehát minimális mennyiség elegendő belőle. Imádom, és javaslom mindenkinek kipróbálásra. 😉

Mint általában, quinoa puding receptekből is Dunát lehet rekeszteni, szóval ismét önállósítottam magam.  Megérte, szerintem nagyon jó lett! Én fahéjas almaszószt készítettem hozzá, mert az nálunk nagy kedvenc, de bármilyen gyümölccsel, esetleg kakaó vagy karobporral, netán csokival vagy karamellel is kiváló.

Hozzávalók (4 adaghoz, 2,5 dl-es bögrével számolva)

A pudinghoz:

– 1 bögre quinoa

– 2 bögre zsírszegény tej

– 1 dl víz

– 2 ek eritrit + 3 tk agavé szirup

– fahéj, vanília ízlés szerint

A szószhoz:

– 5 db kisebb méretű alma (minél érettebb, annál jobb)

– 2 dl víz

– 1 csomag főzős pudingpor

– 1 ek eritrit + 1 tk agavé

– fahéj ízlés szerint

Elkészítés:

A pudinghoz a quinoát először alaposan átmostam, majd a folyékonyakkal, az eritrittel, a fahéjjal és a vaníliaaromával feltettem főni. Alacsony lángon, időnként megkeverve (vigyázzunk le ne égjen) addig főztem, amíg be nem sűrűsödött és a quinoa áttetsző gyöngy kinézetet nem öltött.

Közben elkészítettem a szószt: az almákat kimagoztam, meghámoztam, felkockáztam, és 1 dl víz kíséretében feltettem főni. Ízesítettem egy kevés eritrittel és fahéjjal. Amikor már “összetöppedt”, akkor egy dl vízben, kevés főzőlé hozzáadásával csomómentesre kevertem a pudingport, és az egészet az almákra öntöttem, Nekem elég sűrű lett, ezért kevés vizet még adtam hozzá. Összefőztem az egészet, majd félretettem hűlni.

Végül a kihűlt pudingot a szósszal pohárba rétegeztem, és mind megettem! 😉

Ismét spenótos recept, mégpedig egy isteni tésztaétel. Nálunk nagyon régóta készül viszonylag rendszeresen, hiszen nagyon jó kis rapid, összedobálós kaja. 🙂 Nem mellékesen tipikus “spenótmegszerettető” kampányelem lehet ez is, ugyanis biztos vagyok benne, hogy mindenki a tíz ujját megnyalja utána! 🙂

Én fokhagymás fettuccine tésztából készítettem (azt hiszem az Aldiban vettem egy csomag chilis változat társaságában), de bármilyen durum tésztával nagyon finom!

Nézzétek csak milyen egyszerű! 😉

Hozzávalók:

– 500 gr durum tészta

– 200 gr (egy csomag) szeletelt bacon, vagy húsos szalonna

– 2 ek olívaolaj

– 2 dl zsírszegény főzőtejszín

– 450 gr mirelit spenót (a legjobb ha leveleset vesztek, de persze a püré is tökéletes)

– jó sok fokhagyma, illetve só, bors és szerecsendió!!!!

Elkészítés:

Feltettem a tészta főzővizét, és amíg az felforrt, már készen is volt a szósz (komolyan!!).

A szószhoz ujjnyi csíkokra vágtam a bacont, és egy lehelletnyi olívaolaj hozzáadásával, a fokhagymával egyetemben lepirítottam. Ezután még fagyosan beletettem a spenótot, és fedő alatt kiolvasztottam. Reszeltem bele egy kevés szerecsendiót, valamint sóztam és borsoztam. Picit összefőztem. Végül mehetett bele a tejszín, ismét egy kevés szerecsendió (tényleg nem kell sok, mert elég intenzív), majd megvártam míg felforr, és már zártam is el a gázt alatta.

Közben a vízben pici olívaolaj hozzáadásával megfőztem a tésztát, leszűrtem, majd egyszerűen összekevertem a szósszal. Tényleg ennyi, húsz perces étel, de valami fenséges! 🙂

Biztosan feltűnt, hogy eléggé erőltetem a szerecsendiót ennél a receptnél. Nos, én úgy tapasztaltam, hogy ennek a fűszernek az íze rendkívül jól harmonizál a spenótéval és a tejszínével, nagyon megbolondítja! 🙂 Érdemes kipróbálni! 😉

A sors fintora, hogy egy állandóan diétázó, és a kalóriákat megszállottan számláló embernek pont a sajttorta a kedvenc desszertje ugye? 😉 Pedig ez az igazság. Minden formájában imádom ezt a kalóriabombát – gyümölcsös, nutellás, csokoládés, stb…bármikor jöhet! Most elárulom a kedvenc receptemet, amit igyekszem minden alkalommal minél diétásabban elkészíteni. A hozzávalók már állandóak, viszont a sütési/hűtési technikákat még tökéletesítem. Ez a mostani torta nem lett a bestof, ezért az elkészítést és sütést úgy írom le, ahogy szerintem a legjobb lett volna. Ismét kísérleteztem, most nem jött be. De hát ilyennek is lenni kell. 🙂 Szóval ha legközelebb sajttortát sütök, akkor én így fogom csinálni! Mert így lesz a legjobb szerintem…:)

Hozzávalók (egy 20 szeletes formához):

A keksz alaphoz:

– 200 gr édes keksz (én a Gullón termékeit részesítem előnyben)

– 100 gr teavaj – itt nem jó a sütőmargarin, kimondottan vajjal finom

– kevés mandula aroma (elhagyható, de én nagyon szeretem)

A krémhez:

– 700 gr mascarpone (ha lehet light)

– 5 ek xilit és 5 ek eritrit

– 3 db tojás

– 4 ek fehér tönkölyliszt

– 1 kis pohár tejföl (12%-os ha lehet)

– 2/3 üveg Update1 mogyorókrém

Elkészítés:

A kekszet morzsás állagúra törtem (én mozsárban szoktam, de akár turmixgépben is jó, vagy konyharuhában bezacskózva, húsklopfolóval :)), majd összekevertem a megolvasztott vajjal, és a mandula aromával. Ezután beleegyengettem a sütőpapírral bélelt formába, és félretettem. Egyes receptek úgy írják, hogy 180 fokon 10 percig süssük elő az alapot, de szerintem felesleges…mert utána könnyebben meg is ég!

A krémhez a “nutellát” legközelebb kiveszem a hűtőből (vagy nem is ott tárolom), hogy kanalazható legyen. A mascarponét elkevertem az édesítőkkel, majd hozzáadtam a lisztet, egyesével a tojásokat, végül a tejfölt. Kevés vanília aromát még keverhetünk bele, ártani nem árt. 🙂

Ennek a keveréknek az 1/3 részét a keksz alapra öntöttem, majd “pöttyöztem” egy-egy kávéskanál nutellával. Jöhet rá a maradék krém, majd betoltam a legalacsonyabb hőfokra előmelegített sütőbe. Egy órán keresztül sütöttem alacsony hőfokon (kb 130-140 fok). Akkor jó, ha a széle megszilárdul, a közepe pedig remegős marad. Én ott rontottam el, hogy az egy óra letelte után túl fakónak ítéltem, és magasabb fokon még sütöttem 10 percig…na ezt nem szabad!!! Az egy óra letelte után ellenőrizzük az állagát, és ha a fent leírtaknak megfelelő, akkor kapcsoljuk ki a sütőt, és hagyjuk ott kihülni.

Ezután szobahőmérsékleten hűtöttem ki teljesen, majd mehetett be a hűtőbe legalább egy éjszakára! Másnap pedig jóízűen elfogyasztottuk!

Én aprított sótlan földimogyoróval szórtam meg a tetejét! Ha már nutella, adjuk meg a módját! 😉

Ezt a tortát sütöttem meg a hétvégén az egyik nagyon kedves barátnőm születésnapjára! Nagyon egzotikus, és szemet gyönyörködtető kis sütemény ez, ami tulajdonképpen nem is annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. Az eredeti receptet Strawberry Konyhájában találtam, itt. 🙂 Szokásomhoz híven kicsit átalakítottam, színeztem is, de félreértés ne essék, a marcipán virágokat nem én készítettem sajnos. Az még nem megy…de ami késik, nem múlik. 😉

Az alap ismét a Nassolda féle olajos piskóta egy kis karobbal, és kevesebb mennyiségből. Ha nem hölgynek készítjük, akkor hagyhatjuk fehéren a mascarpone krémet, de a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt, bármilyen ételfestékkel el tudom képzelni!

A felvágott tortaszeletről még nincsen képem sajnos, de amint megkapom, ígérem feltöltöm ide! Éés meg is kaptam, szóval a fotó lent! 😉

Hozzávalók (egy 18 cm átmérőjű formához):

Piskóta:

– 260 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durum)

– 3 dkg karobpor (vagy cukrozatlan kakaópor)

– 4 ek xilit és 4 ek eritrit

– 1,15 dl tej

– 1,15 dl semleges ízű olaj (én kukorica olajat használtam)

– 3 db tojás

– 3/4 csomag sütőpor

Fűszeres szilvazselé:

– 200 gr fagyasztott (vagy friss) szilva magozva

– kb. 8-10 szem aszalt szilva

– 1 kis üveg diabetikus erdei gyümölcs lekvár (vagy szilvalekvár) – kb 2 dl

– 1/3 tk fahéj, csipetnyi őrölt gyömbér

– 1 csomag puncs ízű pudingpor

Krém:

– 250 gr mascarpone

– 1 dl habtejszín

– 4 ek eritrit és 4 ek xilit

– icipici málnapiros ételfesték

Ganache:

– 3 dl habtejszín

– 70 gr étcsokoládé (70%-os, esetleg diabetikus)

– 3 ek darált mák

Elkészítés:

Piskóta: a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját az édesekkel habosra kevertem. Hozzáadtam az olajat és a tejet.

A liszteket elkevertem a karobbal és a sütőporral, majd apránként a tojásos keverékhez adtam.

A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és óvatos mozdulatokkal belekevertem a tésztába. Sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem, majd hagytam kihűlni.

Szilvazselé:

Az aszalt szilvát feldaraboltam, majd a szilvával szépen pépesre főztem. Hozzáadtam a fahéjat, a gyömbért és a lekvárt. A pudingot elkevertem egy kis zselével, majd amikor már homogén lett, hozzáöntöttem a keveréket az egészhez, és ismét felfőztem. Végül turmixgépben varázsoltam simává, és lehűtöttem. Érdemes akár előző nap elkészíteni, így lesz elegendő ideje szépen megdermedni.

Mascarpone krém:

Az egy dl tejszínt kemény habbá vertem, majd az édesítőkkel elkevert mascarponéhoz adtam. Végül megszíneztem egy kis ételfestékkel. Hűtöttem.

Ganache:

A tejszínt forráspontig hevítettem, majd feloldottam benne a darabolt csokoládét és hozzáadtam a mákot. Ezt is jól kihűtöttem.

A tésztát három részre vágtam, és a tortát pedig a következőképpen állítottam össze: piskóta, majd szilvazselé, ismét piskóta, mascarpone krém, piskóta, a tetejét pedig bevontam a ganache-val.

Ahogy az imént említettem, érdemes lehet előre dolgozni ha valaki erre a tortára adja a fejét, hiszen így szépen hűthetünk, és nem kell több fázisra is egyidőben odafigyelnünk. 🙂

Drága Anyukám szülinapi tortája volt ez a tortácska. Kérdésemre, miszerint milyet óhajt, azonnal rávágta, hogy “olyat, mint amit a múltkor hoztál”. Némi kérdezősködés után kiderítettem, hogy a narancsos tiramisura gondol (Recept itt). Mivel éppen nyakig belemászni készültem valami nem túl kellemes betegségbe, ezért eldöntöttem, hogy olyan nincs, hogy nem sütök, viszont a lehető legegyszerűbb verzióra szorítkozom. Így készült el ez a finom, reform, mutatós és tényleg nagyon egyszerű tiramisu csoda. Vendégségben nem megy ez a fotózás dolog…legközelebb már itthon megvágom a tortát, hogy lefotózhassam 😛

Az alapja ugyanaz, mint a Nassolda féle olajos piskóta (több recepemben felbukkant már) extra fahéjas kivitelben, a krém pedig a lehető legegyszerűbb kávés mascarponés. De íme a recept:

Piskóta (24 cm átmérőjű formához):

– 350 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durumliszt)

– 5 ek eritrit + 5 ek xilit

– 4 tojás

– 1,5 dl olaj

– 1,5 dl tej

– 1 csomag sütőpor

– 1 púpozott kk őrölt fahéj

Krém:

– 750 gr mascarpone

– 4,5 ek eritrit + 4,5 ek xilit

– 0,5 dl feketekávé + kb 1 dl a piskóta öntözéséhez

– kb 1 ek karobpor, vagy cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

A piskótához a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját az édesekkel habosra kevertem. Hozzáadtam az olajat és a tejet.

A liszteket elkevertem a fahéjjal és a sütőporral, majd apránként a tojásos keverékhez adtam.

A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és óvatos mozdulatokkal belekevertem a tésztába. Sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem, majd hagytam kihűlni.

A krémhez a mascarponét egyszerűen elkevertem az édesítőkkel, apránként belecsorgattam a kávét, és hűtőbe tettem néhány órára.

A piskótát 3 részre vágtam, mindegyiket alaposan megöntöztem feketekávéval, majd megtöltöttem a krém 2/3 részével. A maradék 1/3-ot egy sima nejlon zacskóba töltöttem, levágtam a végét, és szépen díszítettem a torta tetejét. Végül egy kevés karobport szitáltam rá.

“Utolsó pillanatos” tortának, vagy rapid édességnek kiváló. 🙂 Akinek viszont több ideje van, annak javaslom, hogy előző nap készítse el, hogy a hűtőben szépen átpuhuljon a kávés piskóta, és összeérjenek az ízek!

Hú, ez egy nagyon régi receptem, de nem hagyhatom ki a repertoárból, olyan nagy sikert aratott. A Nők Lapja konyha februári számát avattam fel ezzel a recepttel egyébként! 🙂 Hétköznap készültek másnapi reggeli gyanánt, a maradékot pedig lefagyasztottam. Talán ma este elő is kapom, hogy meglegyen a holnapi reggelim! 😉

Hogy pontosítsam az “édes és sós” elnevezést, a briósok olívás-szárított paradicsomos, karobos és fahéjas ízben készültek. Nagyon mutatósak és finomak! 🙂

Hozzávalók (8 darabhoz):

– 40 dkg liszt (nálam 15 dkg tk búza, 15 dkg fehér tönköly és 10 dkg durumliszt)

– 1/2 kocka friss élesztő

– 1,5 dl langyos víz

– 1 kk barna nádcukor

– 15 dkg görög joghurt (natúr joghurt is teljesen megfelelő)

– 1 csipet só

– 1 tojás a kenéshez

– kb. 5 nagyobb szárított paradicsom és néhány szem olajbogyó felaprítva a sós verzióhoz

– 2 ek karobpor, ugyanennyi őrölt fahéj és eritrit ízlés szerint az édesekhez

Elkészítés:

A vízben elkevertem a cukrot, majd felfuttattam az élesztőt. A liszteket egy dagasztótálba mértem, hozzáadtam a joghurtot, a csipet sót, majd az élesztőt, és homogén tésztává gyúrtam az egészet. Kb 5 percig dagasztottam.

Meleg helyen letakarva 1 órán át kelesztettem. Ezután a tésztát 8 egyenlő részre osztottam. Miden gombócot megfeleztem, és a két darabot kinyújtottam. Megkentem a töltelékkel (paradicsom és olajbogyó elegye, illetve karob-eritrit, és fahéj-eritrit), majd hengert formáztam belőlük úgy, hogy a töltelék középen maradjon. A széleket összecsíptem. Ezután a hengerek felső részét hosszában felvágtam, és így fontam össze a kettőt. Végül megtekertem, és a végét az aljához illesztettem. Mindkét változatnál így jártam el. Tudom, hogy így leírva nem túl egyszerű követni, ezért a vizuális típusú Olvasóknak íme egy kis mozgóképes segítség. Valahogy így készültek (nyilván csak a töltési-fonási-tekerési metódust lessétek el innen, a tészta nem így készült). 🙂

A briósokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam, megkentem őket felvert tojással, majd 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöttem őket. Bízzatok bennem, nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik! 😉

Céges farsang, február. Ennyit mondok, és kitalálható, hogy miért is készültek ezek a csinos kis batyuk. 🙂 Kolbásszal, nem virslivel töltve, hogy jobban betöltse sör-bor-pálinka korcsolya szerepét (ehh…:)). Állítólag pikkpakk elfogyott, pedig ipari mennyiséget sütöttem. 🙂

Hozzávalók (Nagyon sok darabhoz – én olyan 60 körülre saccoltam):

Tészta:

– Összesen 1 kg liszt (25 dkg fehér tönköly, 45 dkg tk búza, 20 dkg durum és 10 dkg durum fogósliszt)

– 7,5 dkg élesztő (másfél kocka)

– 1,5 dl langyos tej

– 2 tk barna nádcukor

– 1 dl víz

– 2 nagy tojás + 1 db a kenéshez

– 6 tk só + kevés bors

– 25 dkg olvasztott sütőmargarin

Belevaló:

– kb 4 szál lángolt kolbász

– 15 dkg sajt kis kockákra vágva

– 1/2 pohár tejföl (nagy)

– kevés szezámmag/lenmag

Elkészítés:

Mindenek előtt a belevalókat készítettem elő. Meleg víz alá dugtam a kolbászt, így nagyon könnyen lejött a héja (a férjem tippje, Isten áldja :)). A tejfölt felbontottam, a sajtot felkockáztam.

Az élesztőt megfuttatam a langyos cukros tejben. Közben kimértem a liszteket, hozzáadtam a sót, a borsot, az olvasztott margarint, és beleütöttem a tojásokat is. Majd beleöntöttem az élesztős tejet. Az egészet homogén tésztává gyúrtam, és 1 dl vízzel lazítottam. Addig dagasztottam, amíg hólyagos nem lett (kb. 5 perc).

Letakarva meleg helyen 1 órát kelesztettem.

A tésztát négy részre osztottam, és mindegyiket kb fél ujjnyi vastagra nyújtottam. Kb 5X5-ös kockákat vágtam belőle, és mindegyik közepébe tettem egy fél tk tejfölt, rá egy karika kolbászt, majd egy darabka sajtot.

A kocka négy végét középen összecsippentettem, a széleket csinosan eligazítottam (és nem felejtettem el a fázisfotókat ;)).

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket, majd felvert tojással szépen lekentem, és megszórtam egy kevés szezámmaggal/lenmaggal. 200 fokos sütőben 15 perc alatt meg is sültek. 🙂 Tökéletes bulifalat! Nem mondom, hogy pikkpakk megvan, de megéri a fáradozást…:)

Magamhoz képest elég régen jelentkeztem utoljára, a receptek pedig csak gyűlnek és gyűlnek. De nem baj, most megemberelem magam, és megosztom ennek a csodás ánizsos keksznek az összes csínját-bínját. 🙂 No nem mintha nem lenne a blog vezetése az egyik kedvenc időtöltésem, de annyi a dolog, kresz vizsgára készülök (mindenki meneküljön, hamarosan támadok az utakon is), szóval a napok csak úgy folynak ki a kezeim közül. Node ahogy a bölcs emberek szokták volt mondani: az embernek arra van ideje, amire szeretné, szóval nem önsajnálok tovább, helyette inkább írok, mosolyogva! 🙂

Kekszekkel folyamatosan kísérletezem, mert nagyon praktikus jószágnak tartom őket: finomak, simán kiválthatják a tízórait/uzsonnát, könnyen szállíthatók, és jó sok éhes szájat jól lehet velük lakatni. Ez egy igen jól sikerült változat, és debütálhattam vele sok értelemben (mint azt tőlem már megszokhattátok): kipróbálhattam a hirtelen felindulásból vásárolt őrölt ánizst, valamint a Jézuskától kapott sütemény kiszúrók egyikét.

Az ánizstól egyébként tartottam kicsit, mert nem szerettem volna “negróízű” végeredményt kapni, de ez a mennyiség éppen csak pikánssá teszi, egy kis “ouzo felhanggal” (ahogy a férjem fogalmazott az első falat után)! 😀

Hozzávalók (kb 35-40 darabhoz):

– 40 dkg liszt (nálam 10 dkg tk búza, 10 dkg fehér tönköly, 10 dkg durum és 10 dkg zabpehelyliszt)

– 2 egész tojás

– 20 dkg hideg sütőmargarin (zsírszegény)

– 1,5 tk őrölt ánizs

– 1 tk őrölt gyömbér (opcionális, de nagyon jól harmonizál a két fűszer egymással)

– pici őrölt vanília

– kb 2 dkg olvasztott sütőmargarin vagy vaj a kenéshez

Elkészítés:

Minden hozzávalót gyors mozdulatokkal elkevertem, és homogén tésztává gyúrtam. Hűtőbe tettem egy órára.

Ezután kb. fél ujjnyi vastagra nyújtottam, és kiszaggattam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam a kekszeket, megkentem olvasztott vajjal, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöttem őket. Akkor jó, ha a széle kezd barnulni.

Finom, omlós, mutatós! Jó étvágyat! 🙂

A várva várt kihívásom, aminek boldogan tettem eleget a hétvégén: születésnapi diótorta készült. Egyetlen pozitívumát érzem per pillanat a hideg téli év elejének, a családunkban ugyanis relatíve sok ünnep esik erre az időszakra. Ami pedig egyet jelent jó sok reform torta elkészítésével á lá Norasz Kitchen…;)

Erre a tortára nagyon sokat készültem fejben. Recepteket kutattam, napokig terveztem, hogy milyen krém legyen, milyen díszítés legyen, stb. Végül persze önmagam csapdájába estem, ugyanis nem pont olyan lett, mint amilyet megálmodtam, de az ünnepelt és a vendégek szerették, és csak ez számít (vagy a családom túlságosan elnéző, és csak illendőségből hümmögtek, ez már nem derül ki soha…:P) Fene a maximalizmusomat. Mindegy, ilyen lett, én pedig blogmegosztásra alkalmasnak ítéltem végül. 😉 A képek minőségéért nagyon nagyon elnézést, de limitált idő állt rendelkezésre kattintgatni (utána a tortaszelet elfogyott :)).

A piskóta egyébként teljesen ugyanaz, mint a Kókuszkockánál, csak picit “diósítottam” rajta. A krém pedig egy pudingos – vajas csoda, szintén jó sok dióval. De jöjjön a recept!

Hozzávalók (egy 27 cm átmérőjű, azaz 20 szeletes tortához):

A tésztához:

– 20 dkg liszt (10 dkg fehér tönköly és 10 dkg durumliszt)

– 15 dkg darált dió

– édesítők: 4,5 ek eritrit, 4, 5 ek xilit, 1 ek édesítő granulátum

– 1,5 dl semleges ízű olaj

– 1,5 dl tej

– 4 tojás

– 1 cs. sütőpor

A krémhez:

– 3 csomag pudingpor (nálam 2 cs. vaníliás és 1 cs. karamell ízű)

– 8 dl tej

– 2 tk rumaroma

– 25 dkg vaj

– 5 ek eritrit + 5 ek xilit + 1,5 ek porédesítő

– 1 csomag zselatin

– 1 dl víz

– 15 dkg darált dió

Díszítés:

– 100 gr étcsokoládé (70% kakaótartalmú)

– 1 tk kókuszzsír

– néhány szem dió

Elkészítés:

A piskótát készítettem el először. Egy tálba mértem a liszteket,a diót, és hozzáadtam a sütőport.

Egy másik tálban habosra kevertem a tojássárgákat a tejjel, az édesítőkkel és az olajjal.

A harmadik tálban pedig kemény habbá vertem a tojások fehérjét.

Az lisztes keveréket apránként adagoltam a sárgájához, felváltva pedig a tojáshab felével lazítottam. Végül a maradék habot nagy mozdulatokkal hozzákevertem.

Sütőpapírral bélelt tortaformába öntöttem, és 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem (kb 20 perc). Kihűtöttem.

A krémhez a 8 dl tejből, a pudingporból és a rumaromából a szokott módon pudingot főztem, majd kihűtöttem (édesíteni nem kell, vagy csak minimálisan). Egy tejforralóba langyosra melegítettem a vizet, és feloldottam benne a zselatint. Kicsit félretettem hűlni.

A vajat jó habosra kevertem az édesítőkkel, majd óvatosan, apránként hozzáadtam a pudingot (érdemes bevetni az elektromos habverőt a célra, jó magas fokozaton, nehogy kicsapódjon a vaj). Vékony sugárban hozzáöntöttem a zselatint (ha netalántán felhasználásig megdermedne, semmi gond, rövid melegítés után ismét folyékony lesz). Végül belekevertem a diót is, majd egy éjszakára hűtőbe tettem.

A csokoládét a kókuszzsírral felolvasztottam (mikróban), majd egy nagyobb méretű zacskóba kanalaztam. A végét levágtam, és háromszögeket nyomtam egy sütőpapírra, majd az egészet szintén hűtőbe tettem egy éjszakára.

Érdemes egyébkén előre dolgozni ennél a tortánál, hiszen nemcsak időt spórolunk, de bizonyos összetevőknek jót tesz a hűtés. Én a piskótát is előző este készítettem el, a formában hagyva tiszta konyharuhába csomagoltam, és tökéletesen puha maradt másnap is.

A piskótát kettévágtam (ügyesebbek háromba:)), megtöltöttem a krémmel, majd az egészet be is vontam vele. Végül dióval és a csokoládé háromszögekkel díszítettem. 🙂

Ezt a süteményt még a múlt hétvégi családi összejövetelre sütöttem. Szeretem, mert tökéletes nagyob létszámú vendégsereg kiszolgálására is, valamint szerintem nincs olyan ember aki ne szeretné ezt a klasszikus kókuszos desszertet. 🙂 Magam is azt hittem, hogy sokkal macerásabb, de mostmár bizonyítékom is van arra, hogy ez nem igaz. A recepteket több helyről szereztem be és ollóztam össze. A piskóta Nassoló Naplopóé, a máz pedig Kakukkfűé. 😀

Nem is szaporítom tovább a szót, íme a recept:

Hozzávalók (kb 30 kockához):

Piskótához:

– 35 dkg liszt (15 dkg tk búza, 15 dkg fehér tönköly, 5 dkg zabpehelyliszt)

– édesítők: 4,5 ek eritrit, 4, 5 ek xilit, 1 ek édesítő granulátum

– 4 ek kókuszzsír olvasztva, illetve 0,5 dl kukorica olaj

– 1,5 dl tej

– 4 tojás

– 1 cs. sütőpor

Mázhoz:

– 150 gr zsiradék – nálam fele sütőmargarin, fele kókuszzsír

– eritrit és xilit ízlés szerint (kb 10 dkg összesen)

– 3 ek víz

– 3 ek karbpor

– 2 tk rumaroma

– 1 csomag kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:

Először a piskótát készítettem el. Egy tálba mértem a liszteket és hozzáadtam a sütőport.

Egy másik tálban habosra kevertem a tojássárgákat a tejjel, az édesítőkkel és az olajjal.

A harmadik tálban pedig kemény habbá vertem a tojások fehérjét.

Az lisztes keveréket apránként adagoltam a sárgájához, felváltva pedig a tojáshab felével lazítottam. Végül a maradék habot nagy mozdulatokkal hozzákevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem (kb 20 perc).

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a mázat: a kókusz kivételével minden hozzávalót alacsony lángon összemelegítettem.

A piskótát felkockáztam, majd egy villa segítségével a mázba mártottam, és kókuszreszelékbe forgattam. Végül 30 percre hűtőbe tettem. 🙂