Csokoládés Keksz “Szalámi”

Ez a desszert a húsvéti listám első szereplője és ad hoc becsöppenője volt. Nagyon régóta szemeztem ezzel a recepttel, mert ugyan egyáltalán nem diétás (azért megpróbáltam kihozni belőle a maximumot), de ebből a mennyiségből relatíve nagy adag lesz, tehát lelkiismeret furdalásunk máris csökkenő tendenciát mutat. 🙂

Nagypénteken este nem volt semmi különösebb dolgom, nekiláttam hát ennek a sütés nélküli édességnek, hiszen úgysem árt neki ha több napig áll a hűtőben, én pedig legalább lefoglalom magam. Őszintén szólva nem fűztem hozzá nagy reményeket a készítés különböző fázisaiban, de a végeredmény abszolút meggyőzött. Keksztekercs és hideg desszertek kedvelőinek nagyon fog ízleni! Meg szerintem mindenkinek. 🙂 Az elkészítése amúgy egyáltalán nem nagy macera, leszámítva azt, hogy még a felleg is csokoládés volt, de én ezt külön élveztem! 😉

Esztétikailag nem a legszebb valami, az eredeti recept szerint érdemes szeletelés előtt megforgatni porcukorban (vagy porrá tört eritritben/xilitben), de azt én kissé túlzásnak éreztem, szóval maradt natúron. Ronda és finom! 🙂

Hozzávalók (3 közepes rúdhoz):

– 270 gr sütőmargarin (csökkentett zsírtartalmú ha lehet)

– 4 – 5 ek xilit (ízlés dolga, a csoki miatt nem kell bele túl sok szerintem)

– 240 gr minimum 60% kakótartalmú étcsokoládé

– 200 gr omlós keksz (én Gullón tönkölyliszteset használtam fele kakaós, fele sima gabonás változatban)

– 100 gr földimogyoró durvára aprítva

– 75 gr cukrozatlan kakaópor (esetleg karobpor)

– kevés vanília aroma (bátrabbak rum aromával is próbálkozhatnak)

Elkészítés:

A xilitet és a margarint robotgéppel habosra kevertem (amíg teljesen elolvad a xilit), majd hozzáadtam a kakaóport.

A csokit mikróban felolvasztottam, a kekszet összetörtem, a mogyorót felaprítottam.

Megvártam, amíg a csokoládé kicsit kihűl, majd a vajas keverékhez csurgattam (az egyik legtökéletesebb vizuális élményben volt ekkor részem!). Ezután egy strapabíró spatulával belekevertem a mogyoró- és keksz darabokat is. Fél órára hűtőbe tettem.

Ezután három részre osztottam, és egyenként folpackba csomagoltam őket. A két végénél lezártam a csomagolást, majd óvatos mozdulattal elkezdtem “tömöríteni” a hengereket (magyarul kiszedni a felesleges levegőt). Amikor már elégségesnek éreztem, és az alakja is szépen alakult, akkor villával kis lyukakat szúrtam a folpackba, hogy a felesleges levegő távozhasson.

Majd két napra (egy éjszaka is elegendő amúgy) szépen visszahelyeztem a “szalámikat” a hűtőbe. Szeletelés után is érdemes hűteni, mivel elég hamar olvad. De amilyen gyorsan fogyott, ez a veszély azért annyira nem fenyegetett! 😉 “El sem lehet rontani” típusú édesség, kezdő cukrászoknak is bátran ajánlom! A siker garantált! 😀