Norasz Kitchen

Természetesen reformosított változatban. Néha szeretek édes- tésztás “másodikat” készíteni egy tartalmasabb leves után. A vargabéles pedig azért nagy kedvencem, mert a máglyarakás-mákostészta-derelye és társai mellett, ez még egész diétásnak tekinthető a maga kis szerény, túrós mivoltával. 🙂 Én pedig szokásomhoz híven még alakítottam rajta: elhagytam a rétestésztát (mert ebből sajnos még nem láttam teljes kiörlésű változatot), zsírszegény túrót használtam, gazdagon dúsítottam aszalt gyümölcsökkel, és diabetikus lekvárral tálaltam.

Sőt, mivel nem kell pepecselni a rétestésztával, ezért sokkal gyorsabban el is készül! 🙂

Az íze és az állaga is fantasztikus! Ha marad, akkor másnap még finomabb! Csak egy tipp! 😉

Hozzávalók (egy nagy méretű tepsihez, nyugodtan felezhető az adag):

– 500 gr durum tészta (szélesmetélt vagy spagetti)

– 7 db tojás

– 5 ek xilit + 2 ek agavé szirup + 1 ek stevia

– 750 gr zsírszegény túró

– 1 nagy pohár (375 gr) tejföl (12% zsírtartalmú)

– aszalt gyümölcs keverék vagy mazsola ízlés szerint

– 1 üveg diabetikus baracklekvár (vagy bármilyen lekvár)

Elkészítés:

A tésztát megfőztem, leszűrtem, és félretettem.

A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját az édesekkel habosra kevertem, majd apránként belekanalaztam a túrót és a tejfölt. Hozzáadtam az aszalványokat, majd belekevertem a tésztát is. Végül következett a tojások felvert habja.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a keveréket, szépen elegyengettem, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb 40 perc alatt megsütöttem. Akkor van kész, ha a teteje enyhén barnul, valamint ha megmozgatjuk a tepsit, szépen, szilárdan egyben marad az egész. Kevés fahéjjal megszórhatjuk a tetejét, és már tálalhatjuk is! 😀

Mert ki ne szeretné a krémest??? Nekem nagy kedvencem, olyannyira, hogy szemtelenül nagy mennyiséget vagyok képes elfogyasztani belőle…már ha megengedem magamnak…:) Viszont az elkészítésre eddig nem nagyon mertem vállalkozni, hiszen a tökéletes, krémes állag elérése a lehetetlennel volt egyenlő számomra. Eddig! A leveles tésztát áthidaltam egy könnyű piskótával, a krémet pedig tökéletesen tudtam reprodukálni. Az elkészítése egyáltalán nem bonyolult, kezdő cukrászoknak is bátran ajánlom, mindenkinek leesik majd az álla tőle. 😉

Én hagyományos módon szeleteltem, de el tudom képzelni akár tortaformában is! Tökéletes bármilyen alkalomra! 🙂

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez):

Tészta:

– 7 db tojás sárgája

– 15 dkg eritrit, vagy 10 dkg xilit (vagy ízlés szerint)

– 20 dkg liszt (nálam fele fehér tönköly, fele durum simaliszt)

– 1/2 cs. sütőpor

– 2 ek cukrozatlan kakaópor vagy karobpor

– 13 ek víz

Krém:

– 7 db tojásfehérje

– 9 ek eritrit, vagy xilit

– 2 csomag vaníliás pudingpor (főzős)

– 6 dl víz

Tetejére:

– 4 dl habtejszín (minél kevesebb zsírtartalmú)

– 1 csomag expressz zselatin fix

– 5 dk csokoládéforgács

Elkészítés:

A tésztához a tojás sárgákat kikevertem az édesekkel, majd hozzáadtam a vizet, a sütőporral elkevert lisztet, végül a kakaót. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütöttem.

A krémhez a tojás fehérjéket kemény habbá vertem, félretettem. A vízből, az édesekből és a pudingporból sűrű krémet főztem, majd még forrón, több részletben hozzákevertem a fehérjehabot. Azonnal a tészta tetejére simítottam, és visszatoltam a sütőbe, alacsony hőfokon (kb 150-170 fok), még 10-15 percre. Ez azért nagyon fontos, hogy a tojást fertőtlenítsük.

A kész süteményt ezután kihűtöttem, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap a tejszínből és a zselatinból kemény habot vertem, amit rásimítottam a tetejére, és reszelt csokoládéval díszítettem. Egy-két óra a hűtőben, és szeletelhető is. 🙂

Egy nagyon egyszerű, de mégis mutatós, ízvilágában inkább klasszikus süteményt mutatok most Nektek. Nagyon kellemes meglepetés volt a végeredmény, hiszen a két istenien omlós tésztalap habkönnyű tölteléket rejtett magában. Az eredeti recept nem írja, de én megbolondítottam egy kis diabetikus baracklekvárral is. Nem bántam meg! 😉

Ahogy már említettem, igazi klasszik ízvilágot testesít meg, tehát bátran ajánlom családi összejövetelekre, ünnepekre, vagy vendégvárónak is. Gyors, egyszerű, finom! 🙂

Hozzávalók (egy nagy méretű tepsihez):

– 33 dkg liszt (nálam fele fehér tönköly, fele durumliszt)

– 27 dkg sütőmargarin

– 6 ek tej

– 7 db tojás

– 5 ek eritrit és 5 ek xilit (nekem elég volt ennyi is, de ízlés szerint lehet még édesíteni)

– 20 dkg darált dió

– 6 tk cukrozatlan kakaópor vagy karobpor

Elkészítés:

A liszteket egy tálba mértem, majd a vajjal és a tejjel gyorsan tésztát gyúrtam, amit aztán a hűtőbe tettem felhasználásig. Figyelem! Nem kell bele édesítő! Én sem akartam hinni a szememnek, mikor ezt láttam a receptben, de tényleg nem szükséges! 🙂

A diót ledaráltam, a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját a édesekkel, a dióval és a kakaóval alaposan kikevertem. A fehérjét kemény habbá vertem, és három részletben a kakaós masszához adtam (itt már nem géppel dolgoztam, hogy össze ne törjem).

A tésztát kivettem a hűtőből, megfeleztem, és kinyújtottam. Ajánlom, hogy gazdagon lisztezzük a deszkát, hiszen hamar leragad…tapasztalatból mondom! 🙂 Egy lap került a sütőpapírral bélelt tepsi aljára, azt gazdagon megkentem baracklekvárral (ne spóroljunk vele!), majd ráöntöttem a tölteléket.

Befedtem a másik lappal, és villával megszurkáltam, hogy a felesleges levegő távozhasson.

175 fokon 40 perc alatt megsütöttem. Akkor jó, ha a felső tésztaréteg halványan barnulni kezd. Ekkor már nyugodtan kivehetjük, ugyanis nem tesz jót neki a túlsütés, kiszáradhat. Porrá tört xilittel megszórva tálaltam.

Ezt az édességet elkészíthetjük akár egy nappal korábban is, sőt, jót is tesz neki. Egy tiszta konyharuhával letakarva pihentessük, ekkor szépen megpuhul a tészta.

Még mindig a húsvéti ünnepkör receptjeit hozom, így természetesen a kalács nem maradhat el. Ha meghalljuk ennek a péksüteménynek a nevét, akkor biztosan mindnyájunknak az a  gőzölgő, foszlós, vajpuha csoda jut eszünkbe, amit a pékségek polcain találni néhanapján. Nos, ez a kalács nem feltétlenül olyan. Tésztáját inkább kenyérhez hasonlítanám, de a vaj miatt azért eszünkbe jut a klasszikus fonott kalács íze is. Én kimondottan ezt szeretem…:) Ami pedig a “fűszerezést” illeti, én semlegesre hagytam, pici só, pici nyírfacukor, de természetesen bármelyik irányba el lehet mozdulni, ez csak ízlés dolga! Sőt! Különböző töltelékekkel is el tudom képzelni! 🙂

Több receptet is kipróbáltam már amúgy, ez most éppen Limaráé, de elég sokat változtattam az összetételen. Ebből a mennyiségből két, igen tekintélyes méretű kalácsot kapunk. Mikor megsütöttem, már előre sajnálkozva néztem rá, hogy ez tuti nem fog elfogyni, megint zsemlemorzsaként végzi majd szerencsétlen, de 2 nap múlva már híre hamva sem volt…:) Elkészítése nem tartozik a “Villámgyorsak” közé, de ha ügyesen szervezzük a napot, akkor a kelesztési időkben mindenre jut időnk! 😉

Hozzávalók (2 nagy kalácshoz):

– 100 dkg liszt (nálam 40 dkg fehér tönköly, 20 dkg tk búza, 20 dkg durum és 20 dkg durum fogósliszt)

– 2 tk só

– 2 tk barna nádcukor + 2 ek nyírfacukor

– 2 tojás + 1 a kenéshez

– 3,5 dl langyos tej

– 5 dkg (azaz 1 kocka) friss élesztő

– 8 dkg olvasztott vaj, vagy sütőmargarin

Elkészítés:

1 dl meleg tejet a nádcukorral és az élesztővel hagytam felfutni. Közben a liszteket egy tálba szitáltam, hozzáadtam a sót, a nyírfacukrot, a tojást, majd az élesztős keveréket (vigyázzunk, hogy a sóval ne nagyon érintkezzen, mert nem tudja tökéletesen kifejteni a hatását), illetve a többi tejet.

Homogén, a tál falától szépen elváló tésztát gyúrtam belőle, majd ezután került bele az olvasztott margarin. “Hólyagosra” dagasztottam, majd 30-35 percet kelesztettem.

Ezután 6 részre osztottam, és újabb 10-15 perc pihentetés következett.

A kis tésztagombócokat kisodortam, és egy-egy hármas fonatot készítettem belőlük (a hatos fonást még nem mertem bevállalni, majd jövőre). Tetejüket felvert tojással kentem meg, majd ismét 30-40 percig pihentettem.

Újabb tojás kenés következett, majd előmelegített sütőben (170 fok) 40 perc alatt megsütöttem őket.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak Húsvétra fogom elkészíteni ezt a kalácsot, hiszen igaz, hogy kicsit időigényes, de egyáltalán nem nehéz, a reggeli étkezéseket pedig igazán változatossá tehetjük vele. 🙂

Ez a desszert a húsvéti listám első szereplője és ad hoc becsöppenője volt. Nagyon régóta szemeztem ezzel a recepttel, mert ugyan egyáltalán nem diétás (azért megpróbáltam kihozni belőle a maximumot), de ebből a mennyiségből relatíve nagy adag lesz, tehát lelkiismeret furdalásunk máris csökkenő tendenciát mutat. 🙂

Nagypénteken este nem volt semmi különösebb dolgom, nekiláttam hát ennek a sütés nélküli édességnek, hiszen úgysem árt neki ha több napig áll a hűtőben, én pedig legalább lefoglalom magam. Őszintén szólva nem fűztem hozzá nagy reményeket a készítés különböző fázisaiban, de a végeredmény abszolút meggyőzött. Keksztekercs és hideg desszertek kedvelőinek nagyon fog ízleni! Meg szerintem mindenkinek. 🙂 Az elkészítése amúgy egyáltalán nem nagy macera, leszámítva azt, hogy még a felleg is csokoládés volt, de én ezt külön élveztem! 😉

Esztétikailag nem a legszebb valami, az eredeti recept szerint érdemes szeletelés előtt megforgatni porcukorban (vagy porrá tört eritritben/xilitben), de azt én kissé túlzásnak éreztem, szóval maradt natúron. Ronda és finom! 🙂

Hozzávalók (3 közepes rúdhoz):

– 270 gr sütőmargarin (csökkentett zsírtartalmú ha lehet)

– 4 – 5 ek xilit (ízlés dolga, a csoki miatt nem kell bele túl sok szerintem)

– 240 gr minimum 60% kakótartalmú étcsokoládé

– 200 gr omlós keksz (én Gullón tönkölyliszteset használtam fele kakaós, fele sima gabonás változatban)

– 100 gr földimogyoró durvára aprítva

– 75 gr cukrozatlan kakaópor (esetleg karobpor)

– kevés vanília aroma (bátrabbak rum aromával is próbálkozhatnak)

Elkészítés:

A xilitet és a margarint robotgéppel habosra kevertem (amíg teljesen elolvad a xilit), majd hozzáadtam a kakaóport.

A csokit mikróban felolvasztottam, a kekszet összetörtem, a mogyorót felaprítottam.

Megvártam, amíg a csokoládé kicsit kihűl, majd a vajas keverékhez csurgattam (az egyik legtökéletesebb vizuális élményben volt ekkor részem!). Ezután egy strapabíró spatulával belekevertem a mogyoró- és keksz darabokat is. Fél órára hűtőbe tettem.

Ezután három részre osztottam, és egyenként folpackba csomagoltam őket. A két végénél lezártam a csomagolást, majd óvatos mozdulattal elkezdtem “tömöríteni” a hengereket (magyarul kiszedni a felesleges levegőt). Amikor már elégségesnek éreztem, és az alakja is szépen alakult, akkor villával kis lyukakat szúrtam a folpackba, hogy a felesleges levegő távozhasson.

Majd két napra (egy éjszaka is elegendő amúgy) szépen visszahelyeztem a “szalámikat” a hűtőbe. Szeletelés után is érdemes hűteni, mivel elég hamar olvad. De amilyen gyorsan fogyott, ez a veszély azért annyira nem fenyegetett! 😉 “El sem lehet rontani” típusú édesség, kezdő cukrászoknak is bátran ajánlom! A siker garantált! 😀

Tegnap a nagy húsvéti sütés-főzés után kicsit kimozdultam itthonról a legjobb barátaimmal. Úgy gondoltam, hogy ha már ennyire benne vagyok a sütik erdejében, akkor őket is meglepem valami igazán finommal.

Így jött az ötlet, hogy kipróbálom a “blondie”-t. Ez ugyebár a brownie szőke testvére – innen is kapta a nevét- , titka pedig a fehér csokoládéban rejlik. Tudom, tudom, hogy pont emiatt nem lehet igazán reform módon elkészíteni, de egye fene, egyszer élünk. 😉 Nagyon megtetszett Tündérsüti receptje, aki eperpürével díszítette.

Nos, én is emelett döntöttem, és az enyém ilyen lett. Nem egy tipikus húsvéti desszert, viszont nagyon nagyon finom, és könnyen szállítható, tehát bátran ajánlom baráti/családi összejövetelekre. 🙂

Hozzávalók (egy kis tepsihez):

– 100 gr fehér csoki

– 100 gr sütőmargarin

– 2 egész tojás

– 2 ek xilit + 1 kk a pürébe

– 80 gr fehér tönkölyliszt

– 1 csipet só

– kevés vanília aroma

– 10 dkg eper pürésítve

Elkészítés:

A csokit a margarinnal felolvasztottam a mikróban (kb 1 perc elég is neki). Közben a tojásokat kikevertem a xilittel, és hozzáadtam a csokis keveréket, a sót, a vaníliát, majd a lisztet.

Az epret kicsit hagytam kiolvadni (mirelitet használtam), majd 1 kávéskanál xilittel, robotgép segítségével pürésítettem.

A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe töltöttem, rákanalaztam az epret, majd egy kanál segítségével összehúztam a kettőt (márványosítottam).

180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütöttem. Egyszerű de nagyszerű! 🙂

Nálam már gőzerővel tombol a húsvéti gasztro láz, a mai napot már aktív előkészítéssel töltöttem, holnap pedig belevetem magam a kalácsok és sütemények forgatagába. Rengeteg recepttel készülök majd, viszont addig is összeszedtem Nektek azokat a édes és sós finomságokat (a teljesség igénye nélkül persze), amik tökéletes helyet kaphatnak az ünnepi asztalon, akár családi körben, akár vendégváróként! 🙂

Répatorta, az alapsüti (a hópehely helyett akár nyuszisablonnal díszítve):

A klasszikus Bögrés Mákos, ha időt szeretnél spórolni:

Citromtorta, ha valami könnyűt szeretnél:

Brióskoszorúk az ünnepi reggelihez:

Kolbászos batyu a locsolóknak:

Ánizsos keksz, ha kicsit más ízvilágra vágysz:

Kókuszkocka, az igazi klasszikus:

Banánkenyér reggelire, tízóraira vagy uzsonnára:

Karobos brownie, a tuti siker:

Tejszínes szelet, a tökéletes vendégváró:

Expressz muffin, ha csak egy kevés időd van:

Az időjárás meglehetősen szeszélyes mostanság…és akkor finom voltam és nőies. Nem tudom, hogy máshol milyen állapotok uralkodnak, de kicsiny országunk keleti felén inkább novembernek tűnik az évszak, mint áprilisnak. És én már nagyon unom…:(

Szóval tegnap éppen azon merengtem napközben (dupla pulcsiban, mackóalsóban és térdzokniban), hogy mit is kellene főznöm, amikor eszembe jutott az egyik kedvenc levesem: a minestrone. Igaz, hogy itáliai népeledel, de szerintem itthon is sokkal gyakrabban kellene elkészítenünk, mivel egészséges, laktató, kívül-belül melengető, és gyakorlatilag bármilyen fellelhető zöldségféléből elkészíthető. Ráadásul olyan tartalmas, hogy főételként is simán megállja a helyét. 🙂 Én sem kezdtem el recepteket nézegetni ezúttal (nagyon hamar belekavarodatam a sokféle variációba), hanem úgy döntöttem, hogy saját kútfőből alkotok. Sikerült! Nem tudom mondjuk, hogy egy olasz mennyire fakadna sírva ha meglátná, de mi imádjuk! 🙂

Hozzávalók (egy jó nagy fazék leveshez):

– 1 csomag leveszöldség (sárgarépa, petrezselyem, kevés zeller, karalábé, esetleg egy levél kelkáposzta)

– 1 közepes fej hagyma, illetve pár szál zöldhagyma (elhagyható, vagy póréhagymával helyettesíthető)

– kevés olívaolaj

– Kb. 10 db kelbimbó

– 4 db paradicsom

– 2 doboz hámozott egész paradicsom

– 1 konzervdoboz bab (bármilyen, én vesebabot használtam)

– 10 dkg durum spagetti

– Kb. fél szál szárazkolbász vagy chorizo

– 1 nagy csokor friss petrezselyemzöld

– só, bors, fokhagyma, chili, oregano, bazsalikom ízlés szerint

– Kevés sajt a tetejére (bármilyen kemény sajt megfelelő)

Elkészítés:

A legnehezebb dolgunk az alapanyagok előkészítése. Ha ezen túljutunk, akkor a munka oroszlánrészét már elvégeztük. 😉

A hagymás és zöldhagymát megpucoltam, apróra vágtam, és olívaolajon megdinszteltem. Rádobtam a megpucolt és felkockázott leveszöldéget is, és kevés ideig pirítottam. Ízesítettem sóval, borssal, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, majd az egészet fedő alatt félig puhára pároltam.

Amikor már majdnem készen volt a zöldség, akkor mehetett bele a szeletelt paradicsom, illetve a konzerv is. ismét ízesítettem, majd beletettem a tésztát, a felkarikázott kolbászt, és az egészet készre főztem. A legvégén került bele a bab. Ha nagyon sűrű lenne, nyugodtan felönthetjük még egy kevés vízzel. Egy utolsó forralás, ízesítés, és készen is vagyunk!

A tetejére javaslok egy kevés sajtforgácsot! Isteni, amikor beleolvad a forró levesbe! 😉