Norasz Kitchen

Ez az a sütemény, amelyből tuti van egy recept elfekvőben minden háztartásban. 🙂 Ki így, ki úgy ismeri, de a bögrés mákos az igazi klasszik desszertek egyike. Amellett, hogy nagyon nagyon gyorsan elkészíthető, szinte bármivel “dúsítható”, az alapanyagok pedig szinte mindig rendelkezésre állnak a kamrában. Én most a meggyet választottam hozzá, mert szerintem ez passzol legjobban a mákhoz, de a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Íme az én bögrés mákosom! Alapreceptnek is kiváló! 🙂

Fontos: a bögre űrtartalma 2,5 dl

Hozzávalók (kb 30 szelethez, vagy egy közepes méretű tepsihez):

– 1 db tojás

– 5 ek xilit és 5 ek eritrit

– 1 bögre hideg víz

– 2 ek semleges ízű olaj, vagy kókuszzssír

– 1 bögre darált mák

– Fél bögre teljes kiörlésű liszt és fél bögre fehér tönkölyliszt

– 1 csipet só

– 2 tk sütőpor

– 1 marék magozott meggy

A tetejére:

– 3 kocka étcsokoládé (min. 60% kakaótartalmú)

– Fél kávéskanál kókuszzsír

Elkészítés:

A tojást az édesekkel fehéredésig kevertem, majd hozzáöntöttem a vizet és az olajat.

A liszteket egy tálban összekevertem a mákkal, a sütőporral és a sóval, és apránként a tojásos keverékhez adagoltam. Alaposan elkevertem, majd az egészet sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem.

A meggy szemeket kevés lisztben megforgattam, és meghintettem vele a tészta tetejét.

200 fokos sütőben töltött 10 percet, majd visszavettem a hőfokot 180 fokra, és még 8 percig sütöttem (tűpróba!).

Amíg a süti hűlt, addig a csokit mikróban összeolvasztottam a kókuszzsírral, majd egy kanál segítségével “becsíkoztam” a tészta tetejét. 🙂

Hagytam a hűtőben dermedni, majd szeleteltem!

Megosztom veletek a pénteki rapid ebédemet. Előző nap jól kitaláltam, hogy csőben sültet szeretnék, mégpedig valami zöldéseset és húsosat. Egyébként nagy kedvencem a besamel, hiszen rengeteg szósznak, mártásnak, de akár sütemény krémnek is az alapját szolgáltathatja. Az elkészítés gyorsaságáról már nem is beszélve! 😉

Vettem tehát brokkolit, kicsit feltúrtam a fagyasztót, és ez lett belőle. Könnyű, diétás, és nagyon finom! Igaz, hogy minden hozzávalót elő kell készíteni, de higyjétek el, hogy még így sem macerás! 🙂

Hozzávalók (6 személyre):

– 1 nagyobb fej brokkoli

– 2 marék zöldbab (mirelit természetesen)

– 3 pár frankfurti virsli

– 10 dkg fekete erdei sonka (vagy füstölt-főtt tarja, vagy bacon)

– 1 fej vöröshagyma

– 3 ek durumliszt

– 3 ek olívaolaj

– kb 3 dl tej (vagy amennyit a besamel felvesz) – én 0,1% zsírtartalmút használtam

– só, bors, fűszerek ízlés szerint

Elkészítés:

A hagymát felvágtam, kevés olívaolajon megdinszteltem, majd félretettem. A brokkolit rózsáira szedtem, és zubogó vízben, kb 5 percig főztem. Én azért szeretem ezt a főzési technikát, mert így talán benne marad némi tápérték a zöldségben főzés után is….talán…:)

A brokkoli főzővizébe tettem a zöldbabot is, egy másik edényben pedig megfőztem a virslit, amit végül felkarikáztam.

Amikor minden készen állt, szépen összeraktam a tálat: alulra egyengettem a hagymát, rátépkedtem a fekete erdei sonkát, majd arra rétegeztem a zöldbabot. Picit megsóztam, majd erre jött rá a virsli, végül az egészet betakartam a brokkoli rózsákkal.

Előmelegített sütőben (kb 190 fok), fedetlenül sütöttem 15 percig, majd a tetejére sajtot szeleteltem, és még 10 percig visszatoltam, hogy szépen ráolvadjon. Nem kell sokáig a sütőben hagyni az ételt, plusz nem is kell nagy lángot beállítani, hiszen már minden elő van készítve, csak az ízeknek kell összeérni, a besamelnek picit megpirulni, majd a sajtnak szépen ráolvadni! 🙂

Akkor élvezem leginkább a sütést, amikor látom a kihívást benne. Néha jólesik csak úgy, kedvtelésből is kipróbálni egy-egy receptet, de amikor jön egy ötlet, egy gondolat, ami befészkeli magát az agyamba és nem hagy nyugodni napokig, na az a kedvencem. 🙂

Ez a citromtorta is így született. “Olyat csinálj, amit a múltkor a baráti összejövetelen kóstoltam.” – hangzott el Édesnyám szájából a minap, és néhány perc találgatás után kiokoskodtuk, hogy olyan “besamel alapú – szerű” krémmel volt töltve. No, gyorsan elkezdtem keresgélni a neten, és két recept tökéletes találkozását alkottam meg. Egyszerű, frissítő, igazi könnyű kis desszert. 🙂

Nálam a tészta is citromos ízben készült, mégpedig Hargita Citromtortájának alapján.  A krém pedig egyike a Citromkrémeknek, amit a Tortaimádón találtam. Picit változtattam, reformosítottam rajtuk. A végeredmény tökéletes lett! 🙂

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű formához):

Tészta:

– 125 gr (fél kocka) sütőmargarin – szobahőmérsékletű

– 140 gr fehér tönkölyliszt

– 2 tk sütőpor

– 5 ek xilit + 5 ek eritrit

– 1 kis pohár (150 ml) natúr joghurt

– 2 db tojás

– 1 citrom héja + kifacsart leve

Krém:

– 2 db tojás

– 2 ek fehér tönkölyliszt

– 5 ek xilit + 5 ek eritrit

– 1 dl zsírszegény tej

– 2 citrom reszelt héja

– az egyik citrom leve

– 125 gr (a másik fél kocka) sütőmargarin – szobahőmérsékletű

Elkészítés:

Először a tészta alapot kutyultam össze: a lisztet kimértem a sütőporral, a margarint kikevertem az édesekkel, majd egyenként hozzáütöttem a két tojást. Ezután belereszeltem a citromhéjat, hozzáadtam fél citrom levét, majd a joghurt felét és a sütőporos liszt felét. Ezt a műveletet megismételtem a hozzávalók másik felével is ugyanígy.

Sütőpapírral bélelt formába öntöttem a keveréket, és 180 fokra előmelegített sütőben kb fél óra alatt megsütöttem (tűpróba!), majd hagytam kihűlni.

A krémhez a tojásokból, az édesekből, a tejből és a lisztből sűrű krémet főztem, majd langyosra hűtöttem (nekem brutálisan édes lett, de a citrom majd kompenzálja). Ezután hozzáadtam a citromhéjat és levet, majd nagyon óvatosan, gépi habverő segítségével, apránként adagoltam a margarint, és kevertem a krémbe (vigyázzunk, nehogy kicsapódjon!). Kicsit lehűtöttem, majd a tészta tetejére halmoztam az egészet, és citromkarikákkal díszítettem.

Tényleg nagyon egyszerű és mutatós kis sütemény, én még születésnapra is el tudom képzelni! 😀

Végre végre kipróbáltam a quinoát. Beszerzése gyakorlatilag egy félreértés eredménye volt, hiszen nem tudom, hogy ki látta már, hogy mennyibe kerül, de valami horror. Én pedig elnéztem a számokat, és szinte arany árban sikerült beszereznem. De ha már így jártam, gondoltam kihasználom az alkalmat, és kipróbálok egy főételt és egy desszertet is. Édesszájúságomat bizonyítandó, az édességgel kezdtem. 🙂

De hogy mi is az a quinoa? A közhiedelemmel ellentétben nem gabonaféle, viszont nekem kísértetiesen gabonás állaga van. Rengeteg pozitív élettani hatása van, érdemes utánaolvasni! 🙂 Ami nagyon fontos, hogy mindig alaposan át kell mosni, hiszen alapvetően egy keserű réteg vonja be a kis magvakat. Ezt mindenképpen meg kell szűntetni 3-4 átmosással.

A receptemben még egy dolgot teszteltem: az agavé szirupot. Eddig zsigerből visszatettem a polcra az üzletben, mondván, ez ugyanolyan, mint a juharszirup, szóval már a gondolatától is elindul az inzulinszintem fölfelé. Viszont utánaolvastam, mert nem hagyott nyugodni a dolog, és láss csodás, a glikémiás indexe mindössze 30 (alacsony), azonkívül hatalmas édesítő ereje van, tehát minimális mennyiség elegendő belőle. Imádom, és javaslom mindenkinek kipróbálásra. 😉

Mint általában, quinoa puding receptekből is Dunát lehet rekeszteni, szóval ismét önállósítottam magam.  Megérte, szerintem nagyon jó lett! Én fahéjas almaszószt készítettem hozzá, mert az nálunk nagy kedvenc, de bármilyen gyümölccsel, esetleg kakaó vagy karobporral, netán csokival vagy karamellel is kiváló.

Hozzávalók (4 adaghoz, 2,5 dl-es bögrével számolva)

A pudinghoz:

– 1 bögre quinoa

– 2 bögre zsírszegény tej

– 1 dl víz

– 2 ek eritrit + 3 tk agavé szirup

– fahéj, vanília ízlés szerint

A szószhoz:

– 5 db kisebb méretű alma (minél érettebb, annál jobb)

– 2 dl víz

– 1 csomag főzős pudingpor

– 1 ek eritrit + 1 tk agavé

– fahéj ízlés szerint

Elkészítés:

A pudinghoz a quinoát először alaposan átmostam, majd a folyékonyakkal, az eritrittel, a fahéjjal és a vaníliaaromával feltettem főni. Alacsony lángon, időnként megkeverve (vigyázzunk le ne égjen) addig főztem, amíg be nem sűrűsödött és a quinoa áttetsző gyöngy kinézetet nem öltött.

Közben elkészítettem a szószt: az almákat kimagoztam, meghámoztam, felkockáztam, és 1 dl víz kíséretében feltettem főni. Ízesítettem egy kevés eritrittel és fahéjjal. Amikor már “összetöppedt”, akkor egy dl vízben, kevés főzőlé hozzáadásával csomómentesre kevertem a pudingport, és az egészet az almákra öntöttem, Nekem elég sűrű lett, ezért kevés vizet még adtam hozzá. Összefőztem az egészet, majd félretettem hűlni.

Végül a kihűlt pudingot a szósszal pohárba rétegeztem, és mind megettem! 😉

Ismét spenótos recept, mégpedig egy isteni tésztaétel. Nálunk nagyon régóta készül viszonylag rendszeresen, hiszen nagyon jó kis rapid, összedobálós kaja. 🙂 Nem mellékesen tipikus “spenótmegszerettető” kampányelem lehet ez is, ugyanis biztos vagyok benne, hogy mindenki a tíz ujját megnyalja utána! 🙂

Én fokhagymás fettuccine tésztából készítettem (azt hiszem az Aldiban vettem egy csomag chilis változat társaságában), de bármilyen durum tésztával nagyon finom!

Nézzétek csak milyen egyszerű! 😉

Hozzávalók:

– 500 gr durum tészta

– 200 gr (egy csomag) szeletelt bacon, vagy húsos szalonna

– 2 ek olívaolaj

– 2 dl zsírszegény főzőtejszín

– 450 gr mirelit spenót (a legjobb ha leveleset vesztek, de persze a püré is tökéletes)

– jó sok fokhagyma, illetve só, bors és szerecsendió!!!!

Elkészítés:

Feltettem a tészta főzővizét, és amíg az felforrt, már készen is volt a szósz (komolyan!!).

A szószhoz ujjnyi csíkokra vágtam a bacont, és egy lehelletnyi olívaolaj hozzáadásával, a fokhagymával egyetemben lepirítottam. Ezután még fagyosan beletettem a spenótot, és fedő alatt kiolvasztottam. Reszeltem bele egy kevés szerecsendiót, valamint sóztam és borsoztam. Picit összefőztem. Végül mehetett bele a tejszín, ismét egy kevés szerecsendió (tényleg nem kell sok, mert elég intenzív), majd megvártam míg felforr, és már zártam is el a gázt alatta.

Közben a vízben pici olívaolaj hozzáadásával megfőztem a tésztát, leszűrtem, majd egyszerűen összekevertem a szósszal. Tényleg ennyi, húsz perces étel, de valami fenséges! 🙂

Biztosan feltűnt, hogy eléggé erőltetem a szerecsendiót ennél a receptnél. Nos, én úgy tapasztaltam, hogy ennek a fűszernek az íze rendkívül jól harmonizál a spenótéval és a tejszínével, nagyon megbolondítja! 🙂 Érdemes kipróbálni! 😉

A sors fintora, hogy egy állandóan diétázó, és a kalóriákat megszállottan számláló embernek pont a sajttorta a kedvenc desszertje ugye? 😉 Pedig ez az igazság. Minden formájában imádom ezt a kalóriabombát – gyümölcsös, nutellás, csokoládés, stb…bármikor jöhet! Most elárulom a kedvenc receptemet, amit igyekszem minden alkalommal minél diétásabban elkészíteni. A hozzávalók már állandóak, viszont a sütési/hűtési technikákat még tökéletesítem. Ez a mostani torta nem lett a bestof, ezért az elkészítést és sütést úgy írom le, ahogy szerintem a legjobb lett volna. Ismét kísérleteztem, most nem jött be. De hát ilyennek is lenni kell. 🙂 Szóval ha legközelebb sajttortát sütök, akkor én így fogom csinálni! Mert így lesz a legjobb szerintem…:)

Hozzávalók (egy 20 szeletes formához):

A keksz alaphoz:

– 200 gr édes keksz (én a Gullón termékeit részesítem előnyben)

– 100 gr teavaj – itt nem jó a sütőmargarin, kimondottan vajjal finom

– kevés mandula aroma (elhagyható, de én nagyon szeretem)

A krémhez:

– 700 gr mascarpone (ha lehet light)

– 5 ek xilit és 5 ek eritrit

– 3 db tojás

– 4 ek fehér tönkölyliszt

– 1 kis pohár tejföl (12%-os ha lehet)

– 2/3 üveg Update1 mogyorókrém

Elkészítés:

A kekszet morzsás állagúra törtem (én mozsárban szoktam, de akár turmixgépben is jó, vagy konyharuhában bezacskózva, húsklopfolóval :)), majd összekevertem a megolvasztott vajjal, és a mandula aromával. Ezután beleegyengettem a sütőpapírral bélelt formába, és félretettem. Egyes receptek úgy írják, hogy 180 fokon 10 percig süssük elő az alapot, de szerintem felesleges…mert utána könnyebben meg is ég!

A krémhez a “nutellát” legközelebb kiveszem a hűtőből (vagy nem is ott tárolom), hogy kanalazható legyen. A mascarponét elkevertem az édesítőkkel, majd hozzáadtam a lisztet, egyesével a tojásokat, végül a tejfölt. Kevés vanília aromát még keverhetünk bele, ártani nem árt. 🙂

Ennek a keveréknek az 1/3 részét a keksz alapra öntöttem, majd “pöttyöztem” egy-egy kávéskanál nutellával. Jöhet rá a maradék krém, majd betoltam a legalacsonyabb hőfokra előmelegített sütőbe. Egy órán keresztül sütöttem alacsony hőfokon (kb 130-140 fok). Akkor jó, ha a széle megszilárdul, a közepe pedig remegős marad. Én ott rontottam el, hogy az egy óra letelte után túl fakónak ítéltem, és magasabb fokon még sütöttem 10 percig…na ezt nem szabad!!! Az egy óra letelte után ellenőrizzük az állagát, és ha a fent leírtaknak megfelelő, akkor kapcsoljuk ki a sütőt, és hagyjuk ott kihülni.

Ezután szobahőmérsékleten hűtöttem ki teljesen, majd mehetett be a hűtőbe legalább egy éjszakára! Másnap pedig jóízűen elfogyasztottuk!

Én aprított sótlan földimogyoróval szórtam meg a tetejét! Ha már nutella, adjuk meg a módját! 😉

Ezt a tortát sütöttem meg a hétvégén az egyik nagyon kedves barátnőm születésnapjára! Nagyon egzotikus, és szemet gyönyörködtető kis sütemény ez, ami tulajdonképpen nem is annyira bonyolult, mint amilyennek tűnik. Az eredeti receptet Strawberry Konyhájában találtam, itt. 🙂 Szokásomhoz híven kicsit átalakítottam, színeztem is, de félreértés ne essék, a marcipán virágokat nem én készítettem sajnos. Az még nem megy…de ami késik, nem múlik. 😉

Az alap ismét a Nassolda féle olajos piskóta egy kis karobbal, és kevesebb mennyiségből. Ha nem hölgynek készítjük, akkor hagyhatjuk fehéren a mascarpone krémet, de a lehetőségeknek csak a fantázia szabhat határt, bármilyen ételfestékkel el tudom képzelni!

A felvágott tortaszeletről még nincsen képem sajnos, de amint megkapom, ígérem feltöltöm ide! Éés meg is kaptam, szóval a fotó lent! 😉

Hozzávalók (egy 18 cm átmérőjű formához):

Piskóta:

– 260 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durum)

– 3 dkg karobpor (vagy cukrozatlan kakaópor)

– 4 ek xilit és 4 ek eritrit

– 1,15 dl tej

– 1,15 dl semleges ízű olaj (én kukorica olajat használtam)

– 3 db tojás

– 3/4 csomag sütőpor

Fűszeres szilvazselé:

– 200 gr fagyasztott (vagy friss) szilva magozva

– kb. 8-10 szem aszalt szilva

– 1 kis üveg diabetikus erdei gyümölcs lekvár (vagy szilvalekvár) – kb 2 dl

– 1/3 tk fahéj, csipetnyi őrölt gyömbér

– 1 csomag puncs ízű pudingpor

Krém:

– 250 gr mascarpone

– 1 dl habtejszín

– 4 ek eritrit és 4 ek xilit

– icipici málnapiros ételfesték

Ganache:

– 3 dl habtejszín

– 70 gr étcsokoládé (70%-os, esetleg diabetikus)

– 3 ek darált mák

Elkészítés:

Piskóta: a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját az édesekkel habosra kevertem. Hozzáadtam az olajat és a tejet.

A liszteket elkevertem a karobbal és a sütőporral, majd apránként a tojásos keverékhez adtam.

A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és óvatos mozdulatokkal belekevertem a tésztába. Sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem, majd hagytam kihűlni.

Szilvazselé:

Az aszalt szilvát feldaraboltam, majd a szilvával szépen pépesre főztem. Hozzáadtam a fahéjat, a gyömbért és a lekvárt. A pudingot elkevertem egy kis zselével, majd amikor már homogén lett, hozzáöntöttem a keveréket az egészhez, és ismét felfőztem. Végül turmixgépben varázsoltam simává, és lehűtöttem. Érdemes akár előző nap elkészíteni, így lesz elegendő ideje szépen megdermedni.

Mascarpone krém:

Az egy dl tejszínt kemény habbá vertem, majd az édesítőkkel elkevert mascarponéhoz adtam. Végül megszíneztem egy kis ételfestékkel. Hűtöttem.

Ganache:

A tejszínt forráspontig hevítettem, majd feloldottam benne a darabolt csokoládét és hozzáadtam a mákot. Ezt is jól kihűtöttem.

A tésztát három részre vágtam, és a tortát pedig a következőképpen állítottam össze: piskóta, majd szilvazselé, ismét piskóta, mascarpone krém, piskóta, a tetejét pedig bevontam a ganache-val.

Ahogy az imént említettem, érdemes lehet előre dolgozni ha valaki erre a tortára adja a fejét, hiszen így szépen hűthetünk, és nem kell több fázisra is egyidőben odafigyelnünk. 🙂