Norasz Kitchen

Drága Anyukám szülinapi tortája volt ez a tortácska. Kérdésemre, miszerint milyet óhajt, azonnal rávágta, hogy “olyat, mint amit a múltkor hoztál”. Némi kérdezősködés után kiderítettem, hogy a narancsos tiramisura gondol (Recept itt). Mivel éppen nyakig belemászni készültem valami nem túl kellemes betegségbe, ezért eldöntöttem, hogy olyan nincs, hogy nem sütök, viszont a lehető legegyszerűbb verzióra szorítkozom. Így készült el ez a finom, reform, mutatós és tényleg nagyon egyszerű tiramisu csoda. Vendégségben nem megy ez a fotózás dolog…legközelebb már itthon megvágom a tortát, hogy lefotózhassam 😛

Az alapja ugyanaz, mint a Nassolda féle olajos piskóta (több recepemben felbukkant már) extra fahéjas kivitelben, a krém pedig a lehető legegyszerűbb kávés mascarponés. De íme a recept:

Piskóta (24 cm átmérőjű formához):

– 350 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durumliszt)

– 5 ek eritrit + 5 ek xilit

– 4 tojás

– 1,5 dl olaj

– 1,5 dl tej

– 1 csomag sütőpor

– 1 púpozott kk őrölt fahéj

Krém:

– 750 gr mascarpone

– 4,5 ek eritrit + 4,5 ek xilit

– 0,5 dl feketekávé + kb 1 dl a piskóta öntözéséhez

– kb 1 ek karobpor, vagy cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

A piskótához a tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját az édesekkel habosra kevertem. Hozzáadtam az olajat és a tejet.

A liszteket elkevertem a fahéjjal és a sütőporral, majd apránként a tojásos keverékhez adtam.

A tojások fehérjét kemény habbá vertem, és óvatos mozdulatokkal belekevertem a tésztába. Sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütöttem, majd hagytam kihűlni.

A krémhez a mascarponét egyszerűen elkevertem az édesítőkkel, apránként belecsorgattam a kávét, és hűtőbe tettem néhány órára.

A piskótát 3 részre vágtam, mindegyiket alaposan megöntöztem feketekávéval, majd megtöltöttem a krém 2/3 részével. A maradék 1/3-ot egy sima nejlon zacskóba töltöttem, levágtam a végét, és szépen díszítettem a torta tetejét. Végül egy kevés karobport szitáltam rá.

“Utolsó pillanatos” tortának, vagy rapid édességnek kiváló. 🙂 Akinek viszont több ideje van, annak javaslom, hogy előző nap készítse el, hogy a hűtőben szépen átpuhuljon a kávés piskóta, és összeérjenek az ízek!

Hú, ez egy nagyon régi receptem, de nem hagyhatom ki a repertoárból, olyan nagy sikert aratott. A Nők Lapja konyha februári számát avattam fel ezzel a recepttel egyébként! 🙂 Hétköznap készültek másnapi reggeli gyanánt, a maradékot pedig lefagyasztottam. Talán ma este elő is kapom, hogy meglegyen a holnapi reggelim! 😉

Hogy pontosítsam az “édes és sós” elnevezést, a briósok olívás-szárított paradicsomos, karobos és fahéjas ízben készültek. Nagyon mutatósak és finomak! 🙂

Hozzávalók (8 darabhoz):

– 40 dkg liszt (nálam 15 dkg tk búza, 15 dkg fehér tönköly és 10 dkg durumliszt)

– 1/2 kocka friss élesztő

– 1,5 dl langyos víz

– 1 kk barna nádcukor

– 15 dkg görög joghurt (natúr joghurt is teljesen megfelelő)

– 1 csipet só

– 1 tojás a kenéshez

– kb. 5 nagyobb szárított paradicsom és néhány szem olajbogyó felaprítva a sós verzióhoz

– 2 ek karobpor, ugyanennyi őrölt fahéj és eritrit ízlés szerint az édesekhez

Elkészítés:

A vízben elkevertem a cukrot, majd felfuttattam az élesztőt. A liszteket egy dagasztótálba mértem, hozzáadtam a joghurtot, a csipet sót, majd az élesztőt, és homogén tésztává gyúrtam az egészet. Kb 5 percig dagasztottam.

Meleg helyen letakarva 1 órán át kelesztettem. Ezután a tésztát 8 egyenlő részre osztottam. Miden gombócot megfeleztem, és a két darabot kinyújtottam. Megkentem a töltelékkel (paradicsom és olajbogyó elegye, illetve karob-eritrit, és fahéj-eritrit), majd hengert formáztam belőlük úgy, hogy a töltelék középen maradjon. A széleket összecsíptem. Ezután a hengerek felső részét hosszában felvágtam, és így fontam össze a kettőt. Végül megtekertem, és a végét az aljához illesztettem. Mindkét változatnál így jártam el. Tudom, hogy így leírva nem túl egyszerű követni, ezért a vizuális típusú Olvasóknak íme egy kis mozgóképes segítség. Valahogy így készültek (nyilván csak a töltési-fonási-tekerési metódust lessétek el innen, a tészta nem így készült). 🙂

A briósokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam, megkentem őket felvert tojással, majd 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöttem őket. Bízzatok bennem, nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik! 😉

Céges farsang, február. Ennyit mondok, és kitalálható, hogy miért is készültek ezek a csinos kis batyuk. 🙂 Kolbásszal, nem virslivel töltve, hogy jobban betöltse sör-bor-pálinka korcsolya szerepét (ehh…:)). Állítólag pikkpakk elfogyott, pedig ipari mennyiséget sütöttem. 🙂

Hozzávalók (Nagyon sok darabhoz – én olyan 60 körülre saccoltam):

Tészta:

– Összesen 1 kg liszt (25 dkg fehér tönköly, 45 dkg tk búza, 20 dkg durum és 10 dkg durum fogósliszt)

– 7,5 dkg élesztő (másfél kocka)

– 1,5 dl langyos tej

– 2 tk barna nádcukor

– 1 dl víz

– 2 nagy tojás + 1 db a kenéshez

– 6 tk só + kevés bors

– 25 dkg olvasztott sütőmargarin

Belevaló:

– kb 4 szál lángolt kolbász

– 15 dkg sajt kis kockákra vágva

– 1/2 pohár tejföl (nagy)

– kevés szezámmag/lenmag

Elkészítés:

Mindenek előtt a belevalókat készítettem elő. Meleg víz alá dugtam a kolbászt, így nagyon könnyen lejött a héja (a férjem tippje, Isten áldja :)). A tejfölt felbontottam, a sajtot felkockáztam.

Az élesztőt megfuttatam a langyos cukros tejben. Közben kimértem a liszteket, hozzáadtam a sót, a borsot, az olvasztott margarint, és beleütöttem a tojásokat is. Majd beleöntöttem az élesztős tejet. Az egészet homogén tésztává gyúrtam, és 1 dl vízzel lazítottam. Addig dagasztottam, amíg hólyagos nem lett (kb. 5 perc).

Letakarva meleg helyen 1 órát kelesztettem.

A tésztát négy részre osztottam, és mindegyiket kb fél ujjnyi vastagra nyújtottam. Kb 5X5-ös kockákat vágtam belőle, és mindegyik közepébe tettem egy fél tk tejfölt, rá egy karika kolbászt, majd egy darabka sajtot.

A kocka négy végét középen összecsippentettem, a széleket csinosan eligazítottam (és nem felejtettem el a fázisfotókat ;)).

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket, majd felvert tojással szépen lekentem, és megszórtam egy kevés szezámmaggal/lenmaggal. 200 fokos sütőben 15 perc alatt meg is sültek. 🙂 Tökéletes bulifalat! Nem mondom, hogy pikkpakk megvan, de megéri a fáradozást…:)

Magamhoz képest elég régen jelentkeztem utoljára, a receptek pedig csak gyűlnek és gyűlnek. De nem baj, most megemberelem magam, és megosztom ennek a csodás ánizsos keksznek az összes csínját-bínját. 🙂 No nem mintha nem lenne a blog vezetése az egyik kedvenc időtöltésem, de annyi a dolog, kresz vizsgára készülök (mindenki meneküljön, hamarosan támadok az utakon is), szóval a napok csak úgy folynak ki a kezeim közül. Node ahogy a bölcs emberek szokták volt mondani: az embernek arra van ideje, amire szeretné, szóval nem önsajnálok tovább, helyette inkább írok, mosolyogva! 🙂

Kekszekkel folyamatosan kísérletezem, mert nagyon praktikus jószágnak tartom őket: finomak, simán kiválthatják a tízórait/uzsonnát, könnyen szállíthatók, és jó sok éhes szájat jól lehet velük lakatni. Ez egy igen jól sikerült változat, és debütálhattam vele sok értelemben (mint azt tőlem már megszokhattátok): kipróbálhattam a hirtelen felindulásból vásárolt őrölt ánizst, valamint a Jézuskától kapott sütemény kiszúrók egyikét.

Az ánizstól egyébként tartottam kicsit, mert nem szerettem volna “negróízű” végeredményt kapni, de ez a mennyiség éppen csak pikánssá teszi, egy kis “ouzo felhanggal” (ahogy a férjem fogalmazott az első falat után)! 😀

Hozzávalók (kb 35-40 darabhoz):

– 40 dkg liszt (nálam 10 dkg tk búza, 10 dkg fehér tönköly, 10 dkg durum és 10 dkg zabpehelyliszt)

– 2 egész tojás

– 20 dkg hideg sütőmargarin (zsírszegény)

– 1,5 tk őrölt ánizs

– 1 tk őrölt gyömbér (opcionális, de nagyon jól harmonizál a két fűszer egymással)

– pici őrölt vanília

– kb 2 dkg olvasztott sütőmargarin vagy vaj a kenéshez

Elkészítés:

Minden hozzávalót gyors mozdulatokkal elkevertem, és homogén tésztává gyúrtam. Hűtőbe tettem egy órára.

Ezután kb. fél ujjnyi vastagra nyújtottam, és kiszaggattam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam a kekszeket, megkentem olvasztott vajjal, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütöttem őket. Akkor jó, ha a széle kezd barnulni.

Finom, omlós, mutatós! Jó étvágyat! 🙂

A várva várt kihívásom, aminek boldogan tettem eleget a hétvégén: születésnapi diótorta készült. Egyetlen pozitívumát érzem per pillanat a hideg téli év elejének, a családunkban ugyanis relatíve sok ünnep esik erre az időszakra. Ami pedig egyet jelent jó sok reform torta elkészítésével á lá Norasz Kitchen…;)

Erre a tortára nagyon sokat készültem fejben. Recepteket kutattam, napokig terveztem, hogy milyen krém legyen, milyen díszítés legyen, stb. Végül persze önmagam csapdájába estem, ugyanis nem pont olyan lett, mint amilyet megálmodtam, de az ünnepelt és a vendégek szerették, és csak ez számít (vagy a családom túlságosan elnéző, és csak illendőségből hümmögtek, ez már nem derül ki soha…:P) Fene a maximalizmusomat. Mindegy, ilyen lett, én pedig blogmegosztásra alkalmasnak ítéltem végül. 😉 A képek minőségéért nagyon nagyon elnézést, de limitált idő állt rendelkezésre kattintgatni (utána a tortaszelet elfogyott :)).

A piskóta egyébként teljesen ugyanaz, mint a Kókuszkockánál, csak picit “diósítottam” rajta. A krém pedig egy pudingos – vajas csoda, szintén jó sok dióval. De jöjjön a recept!

Hozzávalók (egy 27 cm átmérőjű, azaz 20 szeletes tortához):

A tésztához:

– 20 dkg liszt (10 dkg fehér tönköly és 10 dkg durumliszt)

– 15 dkg darált dió

– édesítők: 4,5 ek eritrit, 4, 5 ek xilit, 1 ek édesítő granulátum

– 1,5 dl semleges ízű olaj

– 1,5 dl tej

– 4 tojás

– 1 cs. sütőpor

A krémhez:

– 3 csomag pudingpor (nálam 2 cs. vaníliás és 1 cs. karamell ízű)

– 8 dl tej

– 2 tk rumaroma

– 25 dkg vaj

– 5 ek eritrit + 5 ek xilit + 1,5 ek porédesítő

– 1 csomag zselatin

– 1 dl víz

– 15 dkg darált dió

Díszítés:

– 100 gr étcsokoládé (70% kakaótartalmú)

– 1 tk kókuszzsír

– néhány szem dió

Elkészítés:

A piskótát készítettem el először. Egy tálba mértem a liszteket,a diót, és hozzáadtam a sütőport.

Egy másik tálban habosra kevertem a tojássárgákat a tejjel, az édesítőkkel és az olajjal.

A harmadik tálban pedig kemény habbá vertem a tojások fehérjét.

Az lisztes keveréket apránként adagoltam a sárgájához, felváltva pedig a tojáshab felével lazítottam. Végül a maradék habot nagy mozdulatokkal hozzákevertem.

Sütőpapírral bélelt tortaformába öntöttem, és 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem (kb 20 perc). Kihűtöttem.

A krémhez a 8 dl tejből, a pudingporból és a rumaromából a szokott módon pudingot főztem, majd kihűtöttem (édesíteni nem kell, vagy csak minimálisan). Egy tejforralóba langyosra melegítettem a vizet, és feloldottam benne a zselatint. Kicsit félretettem hűlni.

A vajat jó habosra kevertem az édesítőkkel, majd óvatosan, apránként hozzáadtam a pudingot (érdemes bevetni az elektromos habverőt a célra, jó magas fokozaton, nehogy kicsapódjon a vaj). Vékony sugárban hozzáöntöttem a zselatint (ha netalántán felhasználásig megdermedne, semmi gond, rövid melegítés után ismét folyékony lesz). Végül belekevertem a diót is, majd egy éjszakára hűtőbe tettem.

A csokoládét a kókuszzsírral felolvasztottam (mikróban), majd egy nagyobb méretű zacskóba kanalaztam. A végét levágtam, és háromszögeket nyomtam egy sütőpapírra, majd az egészet szintén hűtőbe tettem egy éjszakára.

Érdemes egyébkén előre dolgozni ennél a tortánál, hiszen nemcsak időt spórolunk, de bizonyos összetevőknek jót tesz a hűtés. Én a piskótát is előző este készítettem el, a formában hagyva tiszta konyharuhába csomagoltam, és tökéletesen puha maradt másnap is.

A piskótát kettévágtam (ügyesebbek háromba:)), megtöltöttem a krémmel, majd az egészet be is vontam vele. Végül dióval és a csokoládé háromszögekkel díszítettem. 🙂

Ezt a süteményt még a múlt hétvégi családi összejövetelre sütöttem. Szeretem, mert tökéletes nagyob létszámú vendégsereg kiszolgálására is, valamint szerintem nincs olyan ember aki ne szeretné ezt a klasszikus kókuszos desszertet. 🙂 Magam is azt hittem, hogy sokkal macerásabb, de mostmár bizonyítékom is van arra, hogy ez nem igaz. A recepteket több helyről szereztem be és ollóztam össze. A piskóta Nassoló Naplopóé, a máz pedig Kakukkfűé. 😀

Nem is szaporítom tovább a szót, íme a recept:

Hozzávalók (kb 30 kockához):

Piskótához:

– 35 dkg liszt (15 dkg tk búza, 15 dkg fehér tönköly, 5 dkg zabpehelyliszt)

– édesítők: 4,5 ek eritrit, 4, 5 ek xilit, 1 ek édesítő granulátum

– 4 ek kókuszzsír olvasztva, illetve 0,5 dl kukorica olaj

– 1,5 dl tej

– 4 tojás

– 1 cs. sütőpor

Mázhoz:

– 150 gr zsiradék – nálam fele sütőmargarin, fele kókuszzsír

– eritrit és xilit ízlés szerint (kb 10 dkg összesen)

– 3 ek víz

– 3 ek karbpor

– 2 tk rumaroma

– 1 csomag kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:

Először a piskótát készítettem el. Egy tálba mértem a liszteket és hozzáadtam a sütőport.

Egy másik tálban habosra kevertem a tojássárgákat a tejjel, az édesítőkkel és az olajjal.

A harmadik tálban pedig kemény habbá vertem a tojások fehérjét.

Az lisztes keveréket apránként adagoltam a sárgájához, felváltva pedig a tojáshab felével lazítottam. Végül a maradék habot nagy mozdulatokkal hozzákevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 175 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem (kb 20 perc).

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a mázat: a kókusz kivételével minden hozzávalót alacsony lángon összemelegítettem.

A piskótát felkockáztam, majd egy villa segítségével a mázba mártottam, és kókuszreszelékbe forgattam. Végül 30 percre hűtőbe tettem. 🙂

2015-ben új fogadalmat tettem (a sok ezer másik mellett), miszerint jó háziasszony leszek, és rendszeresen sütök, főzök. Ja, és a sütés nem áll meg a süticsodáknál, hanem igenis igazi kenyereket és péksüteményeket fogok kikísérletezni, hiszen ebben legalább az van, amit én teszek bele. 🙂 Nos, eddig egész jól haladok, hiszen a héten már elkészült ez a kifli, most pedig briósnak való joghurtos tészta keleget éppen a másik szobában.

Szeretem a kelt tésztákat, mert bár macerásnak tűnnek, a kelesztési időben haladhat az ember lánya a dolgaival (vagy blogbejegyzést gyárthat ;)). Este begyúrom, kisütöm, és reggel ott a finom péksüti. Arról már szót sem ejtek, hogy micsoda élmény “pékségillatban” elaludni…:)

Az olívát nyugodtan helyettesítheti más is, mi imádjuk minden formában, ezért esett erre a “töltelékre” választás.

Hozzávalók (8 közepes kiflihez)

– 40 dkg liszt (nálam 10 dkg tk tönköly, 20 dkg világos rozs és 10 dkg fehér tönkölyliszt)

– 2 dl langyos víz

– 1/2 kocka friss élesztő

– 1 kk barna nádcukor

– 2 tk só

– 10-12 szem olívabogyó

– 1/2 tk fokhagyma granulátum (profibbak friss fokhagymát is zúzhatnak bele)

– szezámmag a tetejére – vagy bármi amihez kedvetek van

– 1 tojás a kenéshez

Elkészítés:

A langyos vízben a cukor segítségével felfuttattam az élesztőt.

Közben egy dagasztótálba mértem a liszteket, majd hozzáadtam a sót, az apróra vágott olívát és a fokhagymát. Végül beleöntöttem az élesztős vizet is. Homogén tésztát gyúrtam belőle, és legalább 5 percig dagasztottam.

Meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztettem.

A megkelt tésztát megfeleztem, majd szépen (az mondjuk túlzás) kör alakúra nyújtottam. Negyedeltem, és minden háromszöget a hosszanti végénél fogva feltekertem. Pont úgy, ahogy a virslis tekercseknél láthattátok Itt.

A kifliket kisodortam, hogy minél hosszabbak és vékonyabbak legyenek, majd sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket. Tetejüket felvert tojással kentem meg, és szezámmaggal szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt szépen megsültek (talán túl szépen is, de én így szeretem ;))

Hú, na ez tényleg mennyei! Jó, tudom tudom, hogy a banán igencsak kompromisszumos, egy IR-esnek még rágondolni sem lenne szabad, de több, mint egy éve nem ettem, és rámmosolygott a piacon, úgyhogy megvettem. Hirtelen felindulásból. Itthon pedig csak vártam és vártam, a szándék pedig, hogy legyen is belőle valami, csak szándék maradt. Viszont azt tudjuk, hogy a banán nem örökéletű dolog, tehát amikor elkezdett pöttyösödni, akkor én is elkezdtem receptek után kutatni, és Barbi konyhájában megtaláltam Őt. Minimális változtatáson azért átesett a kicsike, de így is fenséges. Szaftos, laktató, tele ízekkel, és ha bedobozoljuk, akkor napokig finom puha marad. Csak ajánlani tudom, akár reggelinek is kiváló (kávé mellé, pici vajjal…). Néha pedig belefér az a kis banán is az étrendbe…pláne ilyen formában… 🙂

Hozzávalók (egy közepes méretű kenyérsütő formához):

– 2 banán

– 2 tojás

– 110 gr olvasztott vaj

– Összesen 23 dkg liszt (nálam 10 dkg zabphelyliszt, 5 dkg durum és 8 dkg fehér rozsliszt)

– 1 csomag sütőpor

– 4 dkg karobpor (vagy ugyanennyi cukrozatlan kakaópor)

– Fahéj ízlés szerint

– Vanília aroma ízlés szerint

– 1 csipet só

– 3 marék dióbél durvára aprítva

– 5 ek eritrit, ugyanennyi xilit + 1 ek édesítő granulátum

Elkészítés:

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, és a kenyérformámat kibéleltem sütőpapírral.

A banánt pépesítettem (ha jó érett, akkor egy villa is elég, ha nem, akkor turmixgép), majd a tojással, a vajjal, a vanília aromával és az édesítőkkel jól eldolgoztam.

Egy tálba mértem a liszteket, hozzáadtam a sütőport, a fahéjat, majd a karobot.

Apránként a banános keverékhez adagoltam a liszteset, majd jöhetett a dió is.

Az egészet a sütőformába kanalaztam, és szépen komótosan, 55-60 perc alatt megsütöttem (mivel magas lesz, kell ennyi idő, hogy a közepe is átsüljön). Én a fent említett idő után lekapcsoltam a sütőt, és bent hagytam a kenyeret, ott hűlt ki.