Vörösboros hajdina céklával

Gondoltam egy nagyot a minap, és elővettem a hűtőből azt a 3 db szerencsétlen céklagumót, ami már hetek óta várta, hogy történjen már valami. Eredeti tervem nem ez volt velük, de nem lövöm le a poént, mindent a maga idejében. 🙂

Elkezdtem céklás receptek után kutatni a neten, és mondhatom, hogy a felhozatal igen színes: rizottótól kezdve salátáig minden van. Eredetileg bulgurral szerettem volna ötvözni eme csodálatos zöldséget, de persze most nem találtam a boltban. Viszont hajdinát igen, és nem bántam meg. Nagyon jól kiegészítik egymást. A vörösbor pedig már csak hab a tortán. 🙂

A hajdináról ejtenék azért néhány szót. Reform étkezésben nyugodtan fogyasztható, sőt! Glikémiás indexe inkább közepesnek mondható (55-60), viszont élettani hatása miatt én nem zárom ki az étkezésemből. Maga a növény a keserűfűfélék családjába tartozik, magját pedig gabonaféléhez hasonló módon fogyasztjuk. Gluténmentes és zsírmentes, cserében tele van értékes vitaminnal, rosttartalma pedig igen magas. Lehet kapni pörkölt és natúr változatban is. Én személy szerint a pörkölt hajdinát részesítem előnyben, mivel nagyon jó kis felhangot ad az étel ízének.

A cékla pedig az egyik személyes kedvencem. Gyönyörű színe mellett (amivel egyébként a konyhádat is ilyen gyönyörű színűvé varázsolhatod pucolás vagy turmixolás közben :)) jelentős élettani hatással is bír: szépen köti a szabad gyököket, és antioxidánsokban gazdag.

Most pedig a recept:

Hozzávalók:

– 1 kisebb fej vöröshagyma

– kevés olívaolaj

– 30 dkg hajdina

– 2 dl száraz vörösbor

– 3 db kisebb céklagumó

– só, bors, chili ízlés szerint

Elkészítés:

A céklákat megmostam, és héjastól feltettem főni. Közben egy másik edényben olajat hevítettem, rádobtam a rusztikusra vágott hagymát, majd üvegesre pirítottam. Ezután mehetett rá a megmosott hajdina, amit szintén még egy kicsit pirítottam.

Tipp: a hajdinát érdemes felhasználás előtt közvetlenül kevés vízbe tenni, mert a nem jó részek/magok szépen feljönnek a felszínre, így nem kell válogatni.

Felöntöttem 2 dl borral, illetve még 4 dl vízzel (mindig dupla mennyiségű folyadékot használunk, mint a rizsnél). Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt puhára pároltam (vigyázz, hamar túlfőhet).

A céklát kb egy óra elteltével késznek nyilvánítottam, úgyhogy hideg vizes öblítés után meghámoztam őket, és apró kockákra vágtam. Belekevertem a hajdinába, kicsit összepirítottam az egészet, utánízesítettem, és kész is.

Én sült debrecenivel tálaltam, de bármilyen hús illik hozzá, akár még pörkölttel is el tudom képzelni. Vagy magában, egytálételként…;)