Norasz Kitchen

Ezt a jelzőt a férjem aggatta erre az ételre akkor, amikor kifejezte óhaját, hogy ma reggelire is ezt kívánja fogyasztani! 🙂

Nagyon szeretem a sós pitéket, hiszen nagyon autentikusak és rusztikusak tudnak lenni, plusz nem kell a körettel sem bíbelődni. A variációk száma pedig végtelen, ami éppen itthon van, azzal tudjuk megtölteni.

Rájöttem tegnap, hogy a mi családunk menthetetlenül olasz konyha függő, hiszen amikor felvetettem a kérdést, hogy milyen is legyen ez a bizonyos pite, a válasz egyöntetűen az volt, hogy: paradicsomos, olívás. Én pedig nagy duzzogva eleget tettem a kérésnek. 😉

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű pite- vagy tortaformához):

– Összesen 30 dkg liszt (nálam 15 dkg tk tönköly, 5 dkg graham és 10 dkg durumliszt)

– 20 dkg vaj (bár szerintem 15 dkg is elég)

– 1/2 kk só

– 1 tojás

Töltelék:

– 1 közepes fej vöröshagyma

– Kevés olívaolaj

– 500 gr darált sertéshús

– 1 doboz hámozott paradicsom konzerv

– 1 kis doboz sűrített paradicsom

– 10- 15 szem olívabogyó

– só, bors, chili, fokhagyma, bazsalikom ízlés szerint

– 1 csomag (light) mozzarella a tetejére

Elkészítés:

Először is a tésztát állítottam össze. A liszteket egy tálba mértem, hozzáadtam a sót, majd a felkockázott hideg vajat. Végül beleütöttem a tojást. Homogén tésztát gyúrtam belőle (gyorsan dolgozzunk, hiszen a vaj olvad!), majd betettem a hűtőbe.

A töltelékhez kevés olívaolajon megpirítottam a hagymát, majd mehetett rá a hús. Sóztam, borsoztam, és addig pirítottam, amíg szép kis kérget nem kapott. Ezután ráöntöttem a paradicsom konzerveket, beleszórtam az olívabogyókat, és jól befűszereztem. Fedő alatt addig pároltam, amíg a hús meg nem puhult.

A tésztát kivettem a hűtőből, és a kiolajozott piteformába egyengettem úgy, hogy 2-3 cm pereme legyen (nem kell nyújtani). Villával megszurkáltam, majd 180 fokos sütőben elősütöttem kb 15 percig. Amikor ezzel megvoltam, akkor rákanalaztam a még forró tölteléket, és újabb 15 perc következett a sütőben. Amikor már a tészta széle kezd barnulni, akkor szépen rákarikáztam a mozzarellát a tetejére, és még annyi ideig visszatoltam a sütőbe, amíg meg nem barnult (kb 5 perc). Tökéletes ebédre, vagy a bátrabb férfiaknak akár reggelire is (lásd a mi példánkat fent :)). Jó étvágyat! 🙂

Ma reggeli bevásárlásom folyamán felfedeztem egy doboz karobport a bolt reform részlegének polcain. Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, úgyhogy megvettem. De miért is jó nekünk a karob?

Aki esetleg nem ismerné, annak kedvéért elmondom, hogy mire jó: “Gabonatejek. shake-ek, sütemények, torták, kekszek, mázak, krémek, pudingok készítéséhez. ugyanúgy használható, mint a kakaó.” – idéztem a dobozáról. 🙂 Nem tartalmaz koffeint, tehát gyerkeknek is bátran adható. Ezen felül glutén- és laktózmentes, nem tartalmaz koleszterint és nátriumszegény. Antioxidáns és vitamin tartalma igen magas. Megkóstoltam a maga pőre valóságában is (minden új alapanyagot megkóstolok), és még úgy is finom. Egy szó mint száz, csak ajánlani tudom mindenkinek! 😉

Na és most a brownie története. Ha már karob, akkor próbáljuk ki, legalább holnap vihetek egy kis sütit a munkahelyre. Egyszerű receptet kerestem, meg is találtam, egy könnyű kevert kakaós süti személyében. Fejben (és papíron) azonnal átkonvertáltam reformmá, és indulhatott a  móka. Nálam nagyon ritka, de most kifogytam minden fehér búzaliszthez hasonló alapanyagból, így egyéb lisztekkel próbálkoztam. Meggy a fagyasztóból elő, karobpor kikészítve! Elég terjedelmes mennyiségű alap tésztám lett, féltem is, hogy túlnő majd a tepsi határain sülés közben. De nem így történt. Nem terveztem, de olyan brownie-t sikerült alkotnom, ami eddigi életemben tudatosan még sosem sikerült. Gyönyörű, szaftos, tömény. Egyszerűen tökéletes! 🙂

Hozzávalók (egy közepes tepsihez):

– 37 dkg liszt (nálam 20 dkg fehér rozs, 10 dkg tk búza és 7 dkg zabpehelyliszt)

– 2 db tojás

– kb 10 dkg édesítő (nálam egy kis eritrit, egy kis xilit, egy kis granulátum)

– 10 dkg sütőmargarin (60% zsírtartalmú, spóroljuk le azt a 10%-ot is :))

– 2 dl szójatej + 2 dl víz

– 5 dkg karobpor

– 4 tk sütőpor

– kb 2 maréknyi meggy (most fagyasztott)

– 5 dkg csokipasztilla (opcionális)

– 1/2 kk őrölt chili

Elkészítés:

A tojásokat az édesítőkkel alaposan összedolgoztam. Hozzáadtam a puha margarint, elkevertem.

Ezután következett a szójatej, bele a keverékbe, majd a karobpor.

A liszteket egy tálba mértem, a sütőporral és a chilivel együtt. Ment az egész a tojásokhoz, felváltva a vízzel: 2 kanál lisztes keverék, egy löttyintésnyi víz, és így tovább.

Tipp: én nagyon szeretek őrölt chilit használni a kakaós, csokoládés desszertekhez, ugyanis nagyon jól kihozza az ízeket. 🙂

Végül a meggy és a csokipasztilla következett. A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe kanalaztam, majd a 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem. Igen, a sütési idő nem elírás, legalább háromszor vágtam meg, majd toltam vissza ismét, mire jó lett.

Jó kis tömény tészta az eredmény, amiből egy, maximum két szelet bőven kielégíti a csokoládé iránti vágyunkat. Első ránézésre még nyersnek is tűnhet, de megnyugtatok mindenkit, ennyi idő alatt bőven átsül aminek át kell, plusz ott van ugye a meggy, ami alapból szaftossá teszi a sütiket. Én kimondottan rajongok az ilyen ragacsos, tömény tésztákért.

Érdemes megvárni, amíg teljesen kihül, akkor szépen szeletelhető.  Jó étvágyat! 🙂 Remélem a kollégáimnak is ízleni fog! 😉

Egészséges keksznek indult ez a történet, az egészség maradt, a keksz állag viszont költői túlzás lenne, szóval maradok a “puffancs” elnevezésnél. Valami ténylegesen reform édességet akartam összeütni, egyrészt terápiás jelleggel (nem volt könnyű hetem), másrészt vendégségbe mentünk, ahol többen is a reform étkezés elkötelezett hívei.

Ajánlom tehát azoknak, akik egészségeset, finomat, gyorsat és könnyedén szállíthatót szeretnének készíteni. Az eredeti recept Mimitől és Mamától származik, és itt találjátok. Na igen, ott összejött a keksz állag, nem úgy mint nálam, de nyugtat a gondolat, hogy az íze kárpótol mindenért. 🙂 Én egyből tripla adagot sütöttem, de csak azért, mert dobozban tárova jó sokáig eláll, és tökéletes tízórai vagy uzsonna alternatíva. Kellemest a hasznossal újfent! 😉

Hozzávalók (kb. 40 kisebb darabhoz):

– 27 dkg liszt (nálam fele fehér tönköly, fele durum)

– 15 dkg tk rozsliszt

– 3 tk sütőpor

– édesítő ízlés szerint (nálam eritrit, nyírfacukor és folyékony édesítő elegye)

– vanília aroma vagy őrölt vanília (nálam jó sok)

– 3 tojás

– 1,5 dl olaj (nálam kukoricaolaj, de bármilyen semleges ízű tökéletes)

– 15 dkg zabpehely

– aszalt gyümölcsök, magvak vagy csokoládé ízlés szerint

Elkészítés:

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

A száraz hozzávalókat egy tálba mértem.

A tojásokat alaposan összekevertem az édesítőkkel és az olajjal, majd az egészet a száraz hozzávalókhoz adtam. Eléggé nehezen kezelhető tésztát kaptam, tehát még kb. 1 dl vízzel lazítottam. Ragacsos, de formázható masszát kell kapnunk.

Beleforgattam a plusz hozzávalókat (aszalt vörösáfonya és étcsokoládé pasztilla), majd sütőpapírral bélelt tepsibe “kanalaztam” a kis halmokat. Kicsit el lehet lapítani, akkor kekszesebb kinézete lesz, de nekem egy idő után kimondottan tetszettek ezek a kis borzos pufik. 🙂

180 fokon 10 perc alatt meg is sültek. Ennyi az egész! 🙂

Még néhány szót ejtenék a kukorica olajról, hiszen eddig én sem ismertem ezt a gyönyörű színű, univerzális alapanyagot. A szűz kukoricaolaj élettani hatása igen kedvező, hiszen magas az E-vitami és növényi szterin tartalma. Használtam már főzéshez, tegnap pedig debütált a puffancsoknál is. Van egy jellegzetes illata és íze, amit én kimondottan pikánsnak és érdekesnek tartok, tehát aki kísérletező kedvű, annak bátran ajánlom. 🙂

Úgy szeretném, ha az általam elkészített desszertek vagy főételek köré barokkos történetet keríthetnék minden alkalommal. Olyan fennkölt és nemes lenne. De sajnos ezzel a sütivel sem ez a helyzet. Hétvége volt, és volt itthon egy felesleges, “márnemtúsokáigjó” kategóriás habtejszínem, és valamit kreálnom kellett belőle. Ez lett a vége. Finom volt, elfogyott. Mintha nem is lett volna! 😉 A gyatra minőségű képek miatt elnézést, de oly szép idő volt odakint (esett-fújt), hogy a fényviszonyok ennyit engedtek…:(

Hozzávalók (egy nagyobb méretű tepsihez):

A tésztához:

– 10 dkg liszt (nálam fele fehér tönköly, fele durum)

– 4 db tojás

– 3 ek eritrit és 2 ek nyírfacukor

– 10dkg puha vaj

– 2,5 csomag vaníliás pudingpor (vagy 10 dkg keményítő)

– 2 tk sütőpor

– 1 csipet só

– kevés vanília aroma, vagy őrölt vanília

A krémhez:

– 2,5 dl tej (nálam szójatej)

– 5 ek eritrit

– 3 ek liszt (nálam fehér tönköly)

– kevés rumaroma (elhagyható)

– 2,5 dl habtejszín

– 1 csomag expressz zselatin

Elkészítés:

A tésztához a tojások sárgáját habosra kevertem az eritrit és nyírfacukor keverékével. Közben kimértem a lisztet,és összekevertem a pudingporral, a sütőporral, a csipet sóval és vaníliával.

A tojásos keverékhez hozzáadtam a vajat, majd apránként a lisztes keveréket. Ha nagyon sűrű lenne, akkor kevés vízzel vagy tejjel higítsuk. Végül a tojásfehérjék felvert habját óvatos mozdulatokkal a keverékhez adtam. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, majd 170 fokon, kb 25-30 perc alatt megsütöttem (tűpróba!). Ezután a tésztát kihűtöttem.

A krémhez kb 1,5 dl tejben csomómentesre kevertem az eritritet és a lisztet, majd a keveréket a maradék tejhez öntöttem. Folyamatos keverés mellett sűrűre főztem az egészet. Kihűtöttem.

Majd a tejszínt a zselatinnal felvertem, és beleforgattam a krémbe (kevés rumaromát is adtam még hozzá). Kis időre hűtőbe tettem, hogy a zselatin kifejthesse áldásos hatását. 🙂

A tésztalapot kettévágtam, megtöltöttem a krémmel, majd néhány órára hűtőbe tettem. Így könnyebben szeletelhető.

Tegnap este gondoltam egy nagyot, és kitaláltam, hogy pizzavacsorát rendezek itthon a hét végének megünneplése végett. 🙂 A történethez az is hozzátartozik, hogy sajnos már több elvetélt próbálkozásom volt pizza előállítására, és sajnos mindegyik katasztrófával végződött (nem kelt meg a tészta, nem lehetett nyújtani, stb.). Persze drága férjem minden esetben lelkesen falta a produktumot, de lássuk be, az ő mosolya sem volt őszinte…úgyhogy elhatároztam, hogy teszek még egy utolsó próbát, hátha. Nehogy már egy pizza kifogjon rajtam! 🙂

Lelkesen kezdtem kimondottan reform receptek után kutatni a neten, de ahány oldalt végignéztem, annyiféle verziót találtam, úgyhogy végül arra jutottam, hogy majd én kezembe veszem az irányítást, és minden tapasztalatot összegyúrva összegyúrom a  saját tésztámat. 🙂 Jelentem ezt megtartom, mert nagyon nagyon jó lett!

Hangsúlyoznám, hogy mi kimondottan az extrán vékony pizzatésztát kedveljük, tehát nekem így lett egy nagyobb, és kisebb tepsinyi a végén. Aki esetleg vastagabb tésztával kedveli, az nyugodtan hagyja úgy, csak akkor kicsit kevesebb lesz az adag.

Hozzávalók (tehát 1 nagyobb, és két kisebb tepsihez):

Tészta:

– 50 dkg liszt (nálam 1/3 fehér rozs, 1/3 fehér tönköly és 1/3 tk búza)

– kb 30 g friss élesztő (kicsit több, mint fél kocka)

– 2 dl langyos víz

– 1 kk barna nádcukor

– 2 ek olívaolaj

– 1 kk só

Paradicsomszósz:

– 1 közepes fej vöröshagyma

– kevés olívaolaj

– kb. 6 közepes paradicsom

– só, bors

– fűszerek ízlés szerint (bazsalikom, oregano, chili, stb)

Feltét:

– ízlés szerint bármi: sonka, hal, olajbogyó, juhtúró, gomba, stb.

Elkészítés:

A langyos vízben feloldottam a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt, és hagytam felfutni (kb. 10 perc).

Közben a liszteket egy tálba mértem, hozzáadtam a sót, az olívaolajat, majd az élesztős vizet. Homogén tésztává gyúrtam az egészet. Ha nagyon száraz lenne, akkor vizes kézzel dagasszuk, az pótolja a hiányzó folyadékot. Ruganyos tésztát kell kapnunk, ami szépen elválik az edény falától.

Meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztettem.

Közben elkészítettem a szószt: a paradicsomokat a tetejüknél és aljuknál bevagdostam, majd zubogó vízbe tettem őket egy percre. Kivettem, és könnyedén lehúztam a héjukat. Egy lábasban kevés olajon megdiszteltem a hagymát, majd hozzáadtam a felkockázott paradicsomokat. Kevés rozmaringgal, sóval, borssal összefőztem az egészet addig, amíg masszívabb, szósz állagot nem kapott.

A megkelt tésztát harmadoltam, majd lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtottam, és sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem. Megkentem a szósszal, majd teleraktam minden földi jóval. Végül meglocsoltam egy kevés olívaolajjal. Nekünk tarjás, kapros, juhtúrós és halas lett.

220 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsült. Akkor jó, ha a széle szép aranybarna, de vigyázzunk, nehogy túlsüssük, akkor ugyanis kiszárad a paradicsomszósz is. Jó étvágyat! 🙂

Valami édes befejezésre volt szükség a mai leves ebédemhez, és erre az expressz gyorsasággal elkészíthető muffinra esett a választásom. Bevallom őszintén, nem nagyon sikerült még igazán finom muffint alkotnom, reform verzióban meg pláne nem. Nem könnyíti meg a dolgomat az sem, hogy a családom sem kultiválja túlzottan ezt a fajta desszeret. Valószínűleg azért, mert még nem próbálkoztam frostinggal sosem, így ugyanis annyira nem szállítható könnyedén a süti. Úgyhogy inkább megtölteni szoktam őket, mint a kalapkájukat díszíteni, de még annak is eljön az ideje! 😉  Most viszont nem volt mit tenni, előkaptam az alapreceptemet, és tettem még egy próbát.

Nem tudom, hogy most mi változott, de ilyen finomat még nem sikerült sütnöm előtte. Magas lett, finom, szaftos és eléggé reform ahhoz, hogy ne legyen bűntudatom miközben falatoztam. 🙂 A képen látható kettőt mind megettem! 🙂

Hozzávalók (12 darabhoz):

– 20 dkg liszt (nálam 1/3 tk búza, 1/3 durum és 1/3 fehér tönköly – kb 5-5 ek mindháromból))

– 5 dkg cukrozatlan kakaópor

– 2 púpozott tk sütőpor (vagy 1 csomag, nekem kimérős van itthon)

– 1 csipet só

– 2 db tojás

– 5 ek eritrit + 5 ek nyírfacukor

– 3 ek kókuszzsír mikróban folyékonnyá olvasztva

– 2,5 dl vízben elkevert 3 tk kókusztejpor (vagy ugyanennyi sovány tej)

– aszalt gyümölcs, magvak és/vagy csokoládé belevalónak 🙂

Elkészítés:

A liszteket kimértem, majd elkevertem a sütőporral, kakaóval és sóval.

A tojásokat az édesítőkkel homogénre kevertem, majd hozzáadtam az olvasztott kókuszzsírt. Ezután apránként, felváltva adagoltam a lisztes keveréket és a kókusztejporos vizet/tejet mindaddig, amíg mindkettő el nem fogyott. Ekkor aszalt vörösáfonyát adtam hozzá és egy kis rum aromát, illetve különböző magvakat egészben (imádom megtalálni őket evés közben).

Végül “csokimikulásmentő” akcióm keretében néhányat feldaraboltam, és szintén elkevertem a masszában.

Ezután szépen 12 kapszliba adagoltam, majd 180 fokon 20 perc alatt megsütöttem őket.

Ez tehát egy alaprecept, ami készíthető nem kakaósan is (ekkor 250 gr lisztet vegyünk). Bármilyen fűszerrel vagy gyümölccsel, de akár pudingos töltelékkel is el tudom képzelni. Ez már a fantáziánkra van bízva! 😉

Ahogy így elnézem a közelmúltban közzétett bejegyzéseket, főleg a főételek voltak túlsúlyban mostanság. Ennek természetesen oka van, hiszen a múlt héten – a túrógombócot leszámítva – nem sütöttem. Kénytelen voltam kicsit szorítani a gyeplőn, hogy az ünnepek alatt rámcsusszant néhány dekagramm terhét ledolgozzam magamról. 🙂 Igyekeztem tudatosan táplálkozni, mértéket tartani, és ebbe sajnos nem fért most bele a nassolás.

Amióta életmódot váltottam, ez volt az első olyan összetett időszak, amikor kicsit elengedtem magam, és engedélyeztem némi gasztronómiai kilengést. Érdekes tapasztalat volt, hiszen azt vettem észre magamon, hogy amikor kicsit kevesebbet eszel/többet mozogsz, a gyomor relatíve gyorsan elkezd szűkülni. De sajnos fordítva is így van. Ha mondjuk egy hétig nem túlzottan figyelsz az étkezésre, akkor bizony képes tágulni, aminek akkor látod a kárát, amikor 1. legelőször ráállsz a mérlegre, 2. megpróbálasz újra visszatérni a régi kerékvágásba, tehát kevesebbet enni. Én a poklok poklát éltem át a múlt héten. Állandóan a hűtőt nyitogattam, minden ötödik percben azon kaptam magam, hogy azon gondolkodom, mit kellene enni/inni, és gyakorlatilag úgy éreztem, hogy nincs az a kajamennyiség, ami elég lenne.

Szerencsére egy hét alatt visszaálltak a régi szokásaim, úgyhogy köszönöm, most már jól vagyok! 🙂 És ígérem, hogy sütni is fogok hamarosan, de addig is megmutatom nektek az egészséges főételek egyik csodáját. Az eredeti receptet a divany.hu-n találtam. Az elnevezés nagyon találó, hiszen “zsebeket” vagdosunk a húsba, amit “megtömködünk” minden földi jóval. Kevés előkészülettel finomat. Csodás! 🙂

Hozzávalók (kb 6 főre):

– 1 kg karaj egészben, csont nélkül

– 1 csomag mozzarella

– pár szem aszalt paradicsom

– 1 csomag fekete erdei sonka (vagy bármilyen sonka, bacon, vagy szalonna vékonyan szeletelve)

– 4 gerezd fokhagyma

– 1 közepes paradicsom

– só, bors és jó sok fűszer (én 1 csomag sertéssült fűszerkeveréket használtam)

– zöldségek ízlés szerint, nálam: sárgarépa, édesburgonya, hagyma, kaliforniai paprika

Elkészítés:

A “zsebbe valókat”, azaz a tölteléket előre elkészítettem: felcsíkoztam a mozzarellát, a paradicsomot, a fokhagymát, az aszalt paradicsomot, és kikészítettem a sonkát is.  A húst alaposan megmostam, majd kb. egyujjnyi távolságban bevagdostam, majdnem az aljáig. Így készültek a zsebek.

Ezeket kívül-belül kissé megsóztam, majd szépen minden belevalót beletömtem a  zsebekbe. Kevés olívaolajat öntöttem a hús tetejére, majd jól belemasszíroztam a fűszerkeveréket. Egy nagyobb tepsibe helyeztem a húst, kevés olajat és vizet öntöttem alá, majd alufóliával letakarva sütöttem 160 fokon 60 percig. Kb húszpercenként kivettem, és megöntöztem a pecsenyelével, hogy ki ne száradjon.

Közben a zöldségeket meghámoztam, feldaraboltam.

A 60 perc leteltével szépen kibéleltem a maradék helyet a körettel, majd visszatoltam a sütőbe még 35-40 percre, de már fólia nélkül. Hús és köret egyben! Ezeket nagyon szeretem! 🙂

Hogy miért is az? Sorolom: túró, az ugye alap. Zabkorpa, zabpehely, no prézli, joghurt. Ugye elég meggyőző? 😉 Életemben először készítettem “hamis morzsát” zabkorpából, és működik! Szóval ezennel ünnepélyesen kijelenthetjük, hogy megtaláltuk az egészséges desszertek királyát (vagy királynőjét). Éljen a túrógombóc! 🙂

Az eredeti receptet egy olyan oldalon találtam, ami még számomra is új volt, de szívből ajánlom mindenkinek, aki életmódot váltott/szeretne váltani, mert nagyon nagyon hasznos. Szóval az eredeti recept itt. Jó böngészést! 🙂

No de akkor következzen A recept:

Hozzávalók (kb 20 közepes darabhoz):

Gombócokhoz:

– 500 gr túró

– 2 tojás

– 3- 4 ek eritrit

– 50 gr zabkorpa

– 50 gr zabpehely

– 1 csipet só

“Prézlihez”:

– 100 gr zabkorpa

– 2 tk kókuszzsír

– kb 0,5 dl víz

– 3-4 ek eritrit

Elkészítés:

A gombócok hozzávalóit jól összedolgozzuk, majd egy órára hűtőbe tesszük, hogy a korpa és pehely megpuhuljon.

Közben elkészítjük a zabprézlit. A korpát kevés kókuszzsíron megpirítjuk, majd apránként hozzáöntjük a vizet. Ez azért kell, hogy megpuhuljon. Az elején összeáll a massza, de ahogy párolog a víz, úgy szépen morzsásodik újra. Amikor már szép aranybarna és puha, akkor édesítjük egy kevés eritrittel és lehúzzuk a tűzről.

Kb 1,5 liter vizet felfőzünk (én azt is szoktam édesíteni egy kicsit), a masszából vizes kézzel gombócokat formázunk, majd a zubogó vízbe tesszük őket. Kb 8 perc alatt megfőzzük. Még forrón a “prézlibe” forgatjuk, majd tálra helyezzük őket.

Én fahéjas édesítős joghurttal ettem, de tökéletes hozzá diabetikus lekvár, vagy akár gyümölcs is!

Gondoltam egy nagyot a minap, és elővettem a hűtőből azt a 3 db szerencsétlen céklagumót, ami már hetek óta várta, hogy történjen már valami. Eredeti tervem nem ez volt velük, de nem lövöm le a poént, mindent a maga idejében. 🙂

Elkezdtem céklás receptek után kutatni a neten, és mondhatom, hogy a felhozatal igen színes: rizottótól kezdve salátáig minden van. Eredetileg bulgurral szerettem volna ötvözni eme csodálatos zöldséget, de persze most nem találtam a boltban. Viszont hajdinát igen, és nem bántam meg. Nagyon jól kiegészítik egymást. A vörösbor pedig már csak hab a tortán. 🙂

A hajdináról ejtenék azért néhány szót. Reform étkezésben nyugodtan fogyasztható, sőt! Glikémiás indexe inkább közepesnek mondható (55-60), viszont élettani hatása miatt én nem zárom ki az étkezésemből. Maga a növény a keserűfűfélék családjába tartozik, magját pedig gabonaféléhez hasonló módon fogyasztjuk. Gluténmentes és zsírmentes, cserében tele van értékes vitaminnal, rosttartalma pedig igen magas. Lehet kapni pörkölt és natúr változatban is. Én személy szerint a pörkölt hajdinát részesítem előnyben, mivel nagyon jó kis felhangot ad az étel ízének.

A cékla pedig az egyik személyes kedvencem. Gyönyörű színe mellett (amivel egyébként a konyhádat is ilyen gyönyörű színűvé varázsolhatod pucolás vagy turmixolás közben :)) jelentős élettani hatással is bír: szépen köti a szabad gyököket, és antioxidánsokban gazdag.

Most pedig a recept:

Hozzávalók:

– 1 kisebb fej vöröshagyma

– kevés olívaolaj

– 30 dkg hajdina

– 2 dl száraz vörösbor

– 3 db kisebb céklagumó

– só, bors, chili ízlés szerint

Elkészítés:

A céklákat megmostam, és héjastól feltettem főni. Közben egy másik edényben olajat hevítettem, rádobtam a rusztikusra vágott hagymát, majd üvegesre pirítottam. Ezután mehetett rá a megmosott hajdina, amit szintén még egy kicsit pirítottam.

Tipp: a hajdinát érdemes felhasználás előtt közvetlenül kevés vízbe tenni, mert a nem jó részek/magok szépen feljönnek a felszínre, így nem kell válogatni.

Felöntöttem 2 dl borral, illetve még 4 dl vízzel (mindig dupla mennyiségű folyadékot használunk, mint a rizsnél). Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt puhára pároltam (vigyázz, hamar túlfőhet).

A céklát kb egy óra elteltével késznek nyilvánítottam, úgyhogy hideg vizes öblítés után meghámoztam őket, és apró kockákra vágtam. Belekevertem a hajdinába, kicsit összepirítottam az egészet, utánízesítettem, és kész is.

Én sült debrecenivel tálaltam, de bármilyen hús illik hozzá, akár még pörkölttel is el tudom képzelni. Vagy magában, egytálételként…;)

Ancsától kaptam ezt a remek kis receptet. Ez történik akkor, amikor muffinra vágyik az ember, de nincs türelme adagonként sütögetni. Ancsa fogta tehát a tésztát, tepsibe tette, és egészben kisütötte. És milyen igaza volt…:)

Kávé mellé tökéletes nasi, illetve édességvágy csökkentőnek, vagy rapid vendégvárónak is kiváló. Ennek a sütinek a reform mivoltát az is fokozza, hogy aszalt vörös áfonyát használunk, ami ugyan cukortartalom szempontjából nem a legelőnyösebb, de bevallom, néha én is elmajszolok egyet-egyet szemet, hiszen a szervezet számára nélkülözhetetlen antioxidánsokat tartalmaz. Arról nem is beszélve, hogy milyen finom! 😉

Íme a recept:

Hozzávalók (egy közepes méretű tepsihez):

– 2 bögre graham liszt
– 1 cs. sütőpor
– kevés vanília aroma vagy őrölt vanília
– 1 egész tojás
– 3/4 bögre olaj
– 1/2 bögre édesítő (eritrit vagy nírfacukor, netalántán folyékony vagy granulátum)
– 1 bögre tej
– 100 g aszalt vörös áfonya – de lehet más gyümölcs
– 1 tábla étcsokoládé (70% kakaótartalmú)
– 1 citrom reszelt héja

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverem majd hozzá adom a többit (tej, olaj, tojás). Az egészet jól eldolgozom, majd hozzáadom a 100 g aszalt vörös áfonyát és egy tábla étcsokoládét apróra vágva.

A kikevert masszát sütőpapírral borított tepsibe teszem. 180 fokos sütőben megsütöm. Sütési ideje kb 30 perc, de tűpróbával ellenőrizhető.

Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a típusú süteményeket, mert általában minden hozzávaló megtalálható a kamrában/hűtőben, illetve tetszés szerint variálható a fűszerezés vagy a “belevalók”. Plusz az egész megvan 40 perc alatt. 🙂