Ez az édesség ajándékba készült, úgyhogy muszáj volt gyönyörűre sikerednie (nem véletlenül választottam ezt a receptet, nemsokára elárulom a külalak titkát ;)). Eredetije a Nők Lapja konyha decemberi számában fellelhető. Én a mogyorós- csokis változatát készítettem el, és egyből dupla adagot, biztos ami biztos ;).
Annyira egyszerűen és nagyszerűen hidalja át az elkészítési mód a nyújtás – szaggatás kombót, hogy az valami elképesztő. Így tényleg az egyik leggyorsabban elkészíthető kekszeket kapjuk. Na és az íze…:)
Hozzávalók (kb 30-35 darabhoz):
– 16 dkg vaj
– 5 ek eritrit + folyékony édesítő ízlés szerint
– 2 tojás
– 32 dkg liszt (10 dkg durum, 7 dkg fehér tönköly és 5 dkg tk búzalisztet használtam)
– 1 csipet só
– 2 tk sütőpor
– 10 dkg durvára tört sótlan földimogyoró
– 5 dkg étcsokoládé pasztilla (vagy durvára darabolt étcsokoládé – 70% kakaótartalmú)
Elkészítés:
A mogyorót egy mozsárban durvára törtem.
A vajat egy villával habosra kevertem az eritrittel (addig kell csak elegyíteni, amíg az eritrit el nem olvad).
Tipp: régen mindig elektromos habverővel végeztem ezt a műveletet, de rájöttem, hogy egy villa is tökéletes erre a célra.
Ehhez a keverékhez hozzáadtam a tojásokat, jól elkevertem (nem lesz szép látvány, ne ijedjen meg senki), majd hozzáadtam a száraz hozzávalókat apránként.
Tipp: Bevált módszer nálam, hogy a mérőpohárba, amibe a liszteket kimértem, elkeverem a többi száraz hozzávalót is. Így nem kell bajlódni vele.
Eljön az a pont, amikor már csak kézzel tudjuk tovább gyúrni a tésztát, úgyhogy így folytatjuk mindaddig, amíg homogén masszát nem kapunk. El ne felejtsük a mogyorót is hozzáadni, édesíteni még ha kell, jól átgyúrni, majd a legvégén jöhet a csoki is. Itt már nem nagyon maceráltam a tésztát tovább, csak nagyjából eldogoztam, majd a hűtőbe tettem (minimum fél óra kell neki).
Tipp: a vajas tésztákkal mindig gyorsan dolgozzunk, mert a kézmelegtől hamar elkezd olvadni, és egyre nehezebb vele bánni. Főleg a sós tésztáknál, pl egy leveles pogácsánál érdemes minden hajtogatás után hűtőben pihentetni, hogy ismét dolgozhassunk vele.
Itt jön a kedvenc részem: a hűtőből kivett tésztánkat nem kell nyújtani és szaggatni, csupán kicsit átgyúrni, majd egy- egy hengert formázni belőle, és kb. 1 cm vastag korongokat vágni. Ezzel megspóroltam egy csomó időt, macerát, és a kekszek is szép egyformák lettek. Brilliáns! 😀
Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam a kis szépségeket, és 190 fokon 10 perc alatt meg is sültek. Gyorsak, gyönyörűek és finomak. Ennyi…;)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: