Norasz Kitchen

Meg kell osztanom a mai ebédünket, mert szerintem ez az egyik legfinomabb spenótos étel, amit valaha kóstoltam. Lássuk be, a spenót nem tartozik a kedvenceink közé. Gyerekkorban szinte sikk nem szeretni (sokan meg sem kóstolják, de attól még fúj), lehet, hogy a zöld színe miatt, vagy azért, mert főzelék készül belőle és az is fúj, ez rejtély marad. Felnőtt fejjel aztán rájön az ember, hogy azért ez annyira nem is rossz, utánaolvas pozitív élettani hatásának, és egyszercsak elkezdi szeretni…ilyenkor következik az internet áldásos mivolta, ugyanis azon kapjuk magunkat, hogy lázasan kutatunk spenótos receptek után, mert ugye az nem járja, hogy csak főzelék formában fogyasszuk. Ismerős ugye? 🙂 Én ugyanígy voltam ezzel, és ma már büszkén felvállalom, hogy spenót rajongó vagyok. Pláne ha ilyen formában készítem. 🙂

A lasagne pedig régen a “csakünnepnapokonkészítemmertnagyonnehéz” típusú ételek táborát gyarapította, majd szépen lassan rájöttem, hogy ez egyáltalán nem igaz. Igen könnyen elkészíthető étel, ha tudunk néhány praktikát, ami felgyorsítja a folyamatokat. Azóta minden formában fogyasztjuk, és folyamatosan kutakodom új receptek után. Íme az én gyors és egyszerű spenótos lasagne-m, ami ráadásul tökéletesen beilelszthető a vegetáriánus étkezésbe is:

Hozzávalók (4 főre):

– 25 dkg lasagne száraztészta (szigorúan durum)

– 35 dkg mirelit parajpüré

– 2 dl főzőtejszín (8% zsírtartalmú)

– 3 gerezd fokhagyma

– kevés olívaolaj

– 2 púpozott ek liszt (én most tk tönkölyt használtam, de bármilyen jó)

– kb 4 dl tej

– 10 dkg ricotta túró (vagy ugyanennyi zsírszegény tehéntúró)

– só és bors ízlés szerint

– kevés sajt a tetejére (vagy sok, ízlés dolga :))

Elkészítés:

Két gerezd fokhagymát nagyobb darabokra vágtam, és kevés olívaolajon megpirítottam. Ezután rádobtam a még fagyos parajt, és lefedtem az edényt. Megvártam, amíg felolvad, majd sóztam-borsoztam, és felöntöttem a tejszínnel. A harmadik gerezd fokhagymát préselve adtam hozzá. Kicsit összefőztem, és kész is. Félretettem.

Ezután elkészítettem a besamelt. A lisztet kevés olajjal pár pillanatig pirítottam, majd elkezdtem szépen felöntögetni a tejjel. Először csak 1 dl, elkavar, felfőz. Ha besűrűsödött, akkor a következő dl, ismét elkavar, felfőz, és így tovább addig, amíg fővő állapotban is hígabb állagú marad (olyan kb, mint egy rántás). Vigyázni kell vele, mert hamar leéghet, folyamatosan kevergetni kell. Természetesen közben ízesítettem sóval-borssal, más nem kell. Még forrón hozzáadtam a ricottát, és jól elkevertem az egészet.

A sütőt előmelegítettem, és nem maradt más hátra, mint a rétegezés. Egy római tálat (jénai is tökéletes) kikentem olajjal, majd az ajlára egy réteg spenótot tettem. Erre jött a tészta (szárazon, nem kell előfőzni), majd a besamel. Fontos, hogy minden réteg tökéletesen fedje a tésztát, hiszen csak “szottyos” állapotban tud megpuhulni a sütőben. Újra tészta, majd spenót. Ismét tészta, majd besamel, és így tovább, amíg minden szépen el nem fogy. Lefedtem alufóliával, és ment is be a sütőbe 200 fokra, kb 40-45 percre. Fél óra elteltével kicsit visszább lehet venni a hőfokot 190 fokra, és fontos, hogy folyamatosan ellenőrizzük, hogy megpuhult-e már a tésztánk.

Kb. 45 perc után, vagy amikor a tészta már majdnem puha, akkor ment rá a sajt, és vissza a sütőbe még tíz percre, de ekkor már nem fedtem le. Nekem az alja legpirult, de én kimondottan így szeretem! 🙂

Igaz igaz, még nincs olyan sok sós recept a blogon, hogy érdemi mennyiséget szolgáltasson, de hátha ihletet adhatok a szilveszteri menüsorhoz. Én is a végére értem a tegnapi dilemmámnak, és megtaláltam azokat a recepteket, amik az asztalra kerülhetnek holnap. Virslis lábtörlőt és sajtos stanglit fogok sütni, természetesen reform változatban. De lehet, hogy nem bírom ki, és kreálok valami édeset is! 😛 Folyamatosan töltöm majd fel a recepteket, ahogy készen leszek velük. 😉

Milyen érdekes, hogy ezt az ünnepet mindenki csak sós finomságokkal képzeli el. Mondjuk teljesen érthető, hiszen karácsonykor azért mindenki bővelkedett édes ízekben, no meg szilveszterkor nem is a tea a fő innivaló, és kellenek a sör-, bor-, italkorcsolyák. 🙂 De én most ‘csakazértis’ összeszedtem a szóba jöhető édességeket is! 🙂

Jöjjenek tehát azok a receptek a blogról, amiket szerintem érdemes kipróbálni, és velük várni az új esztendőt! mert 2015 (is) a mi évünk lesz! 😉

Vöröslencsés egytálétel kolbásszal

Lenmagos pogácsa

Reform sajtos pogácsa

Zabpelyhes reform fasírt

És ha egy kis édesre is vágytok:

Reform Néró

Kávés kekszek

Mártott teasüti

Kakaós csiga

Csokiszuflé muffin

Csokis – mogyorós keksz

Nutellás brownie

Hogy mit szeretek még a karácsonyi/szilveszteri ünnepkörben? Azt, hogy kicsit elveszthetem az időérzékemet. Hosszútávon persze nem esne jól, de ha itthon tölthetek egy hetet, akkor nagyon jól tud esni, hogy néha el kell merengnem azon, hogy vajon milyen nap van, hanyadika és hány óra. Most is itt ülök 8:22-kor a gép előtt, és békésen pötyöghetek, nem kell rohanni sehová. Kényelmesen reggelizem, kortyolgatom a kávémat és közben írok. Idill a köbön! 🙂

Lassan viszont ott motoszkál a fejemben a szilveszteri menüsor kérdésköre is… sósat sütök az biztos…de süssek édeset is? Ha igen akkor mit? Kekszet vagy sütit? És sósból mit? Pogácsát vagy virslis kiflit? Vagy mindkettőt? De jó lenne talán sajtos stangli is…vagy pizzás csiga! Nos, ilyen gondolatok kavarognak bennem, és egyre sürgetőbben érzem, hogy lassan döntést kell hoznom :). De úgy lesz jó ahogy lesz. Most még idillezem…;)

A mai recept egy túrós zebratorta, ami sajnos nem sikerült zebrára belül, csak a tetején. Én nem tudom, hogy hol rontom el mindig, de többszöri próbálkozásra sem sikerült még tökéletes csíkokat kreálnom belülre…mindegy, ilyen is van, szerintem el tudjátok majd képzelni, hogy milyen lenne a tökéletes kivitelezés. Vagy ha nem, akkor nézzetek be Barbihoz, úgyanis az alap receptet itt találjátok.

Karácsony első napjára sütöttem meg a tortát, és nem azért, mert bármiféle párhuzamot szerettem volna vonni a zebra és a karácsony között. Csak a bejglin/lúdláb szeleten/zserbón/szaloncukron/linzerkarikán, stb. edződött testem vágyott valami könnyebbet. Úgyhogy ismét a túrót választottam fő alapanyagként a hűtőmből.

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű formához, de akár nagyobbhoz is):

Tészta:

– 24 dkg liszt (nálam 10 dkg durum, 10 dkg fehér tönköly és 4 dkg tk búza)

– 1 tk sütőpor

– 2 dkg nyírfacukor + 2 dkg eritrit

– 10 dkg hideg vaj

– 1 db tojás

– 1 csipet só

Töltelék:

– 50 dkg túró (én direkt nem krémeset használtam, szeretem ha rusztikus marad)

– 1 kis pohár tejföl (12% zsírtartalmú)

– 0,5 dl kókuszzsír

– 5 ek nyírfacukor + 5 ek eritrit

– 2 egész tojás

– 1 csomag vanília puding

– kevés őrölt vanília

– 2 ek cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral és a többi hozzávalóval homogén tésztává gyúrtam, majd hűtőbe tettem kb. 10 percre.

Tipp: ha nehezen állna össze, akkor vizezd be a kezed, és úgy gyúrd tovább. Ennyi nedvesség megszelidíti a tésztát.

A hideg alapot egy tortaforma aljába nyomkodtam úgy, hogy 2 cm peremet hagytam a szélén. Nagyon nagy előnye ennek a receptnek, hogy nem kell nyújtani, csak nyomkodni – idő, energia, kosz spórolás ;). Az egészet félretettem, amíg elkészült a krém.

A tojásokat az édesítőkkel fehéredésig kevertem, majd hozzáadtam a kókuszzsírt, a tejfölt, a vaníliát, a pudingport, végül a túrót. Jól összedolgoztam. Ezután megfeleztem, és az egyik felébe kevertem a kakaóport (ha igényli, édesítsünk még rajta).

Jöhet a torta megtöltése:

A dolog lényege, hogy a munkapulton a következő módon rendezzük el az alapanyagokat: középen van a tortaforma a tésztával kibélelve. Bal kezemnél a kakaós töltelék, benne egy kanállal, jobbomon pedig a vaníliás, szintén egy külön kanállal. Majd jön a rétegezés. Egy kanál kakaós, egy kanál vaníliás. Egy kanál kakaós, egy kanál vaníliás, és így tovább, amíg el nem fogy mindkét töltelék. Fontos, hogy ne maceráljuk a krémet, hagyjuk, hogy magától terüljön el a tésztán. Így lesz szép csíkos (már akinek) 🙂

Ezután be a sütőbe. Én 10 percig sütöttem 190 fokon, majd vissza vettem a sütőt 150 fokra, és úgy sütöttem még 50 percig. Meggyőződésem, hogy ez kicsit sok volt neki, veszített a szaftosságából, szóval legközelebb kiveszem már 40 perc után. Ha a tészta széle már szép barna, a töltelék pedig középen is remegős, de már szilárd, akkor kész van. A kihűlt tortát még néhány órára érdemes hútőbe tenni, hogy szépen összeálljon. Jó étvágyat! 🙂

Lassan véget ér az idei karácsonyi ünnepkör. Kinek mit hozott a Jézuska? 🙂 Velem nagyon bőkezű volt, hiszen sok más mellett meglepett egy nagy halom süti és fondant kiszúróval, minikuglóf formával, cukrász spatulával éés egy nagyon spéci konyhai robotgéppel. Úgyhogy van mostmár segítségem, csak győzzem kihasználni a lehetőségeket! 😉

Remélem mindenki pihen, relaxál, és egészséges nassolnivalót falatozgat a fa alatt egy jó film társaságában. Én bevallom, hogy napok óta ezt csinálom, és kezd előjönni az aktív énem. Egyre jobban hiányzik a mozgás, a szabadban töltött idő, úgyhogy holnaptól újra a tettek mezejére lépek. Az is motivál többek között, hogy sajnos sikerült rengeteg féle-fajta ételt elfogyasztanom szerdától mostanáig, úgyhogy a mérlegre rá sem merek állni…:( persze, tudjuk, hogy ilyenkor lehet kicsit lazítani a gyeplőn (nálam is lecsúszott egy-két szaloncukor), de ami sok az sok! 🙂

Az viszont hatalmas örömmel tölt el, hogy a családom tagjai egyre bátrabbak a reform ételek elkészítésében. Édesanyám reform bejglijétől kezdve anyósom répatortájáig minden fantasztikus és egészséges volt! Büszke vagyok rájuk! 🙂

Amivel viszont ma készültem, az egy születésnapi torta, amit az én drága Barátnőmnek sütöttem még 22-én. Isten éltesse sokáig így utólag is! 🙂 Maga a recept végtelenül egyszerű, a végeredmény pedig nagyon finom! Íme az én Reform kávétortám:

Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű formához):

Tészta:

– 6 db tojás

– 6 ek durum liszt

– 3 ek nyírfacukor és ugyanennyi eritrit

– 1 kk őrölt fahéj

– 1 csomag sütőpor

Krém:

– 50 dkg light mascapone (igen, lehet kapni hála Istennek, én az Intersparban bukkantam rá, nagyon finom és olcsóbb, mint a többi)

– 5 dl laktózmentes habtejszín

– 1.5 csomag Expressz Zselatin (egy is elég szerintem, nekem volt még itthon egy fél csomag, és el akartam használni)

– kb. 0,5 dl erős kávé

– eritrit ízlés szerint

Tetejére:

– 0,5 dl erős kávé

– 1 csomag Expressz Zselatin

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját az édesítőkkel fehéredésig kevertem, majd egy szilikon kanállal (isteni találmány) beleforgattam a sütőporos – fahéjas lisztet. A fehérjét habbá vertem, majd az egyik felét alaposan, a másik felét elnagyolva kevertem a lisztes keverékbe. 180 fokon 15-20 perc alatt megsütöttem (tűpróba!).

Amíg a tészta hűlt, elkészítettem a krémet. A mascarpone-t az eritrittel kikevertem. A tejszínt felvertem az Expressz Zselatinnal, majd hozzáadtam a mascarpone-hoz. Hűtőbe tettem kb 10 percre, hogy a zselatin elkezdje kifejteni hatását. Ezután ment bele a kávé. Ha nagyon higítaná a krémet, akkor mehet bele még fél csomag zselatin, majd az egész vissza a hűtőbe.

A kihűlt tésztát ketté vágtam, majd megtöltöttem a krémmel. A tetejét és az oldalát is vastagon megkentem. A még meleg 50 ml presszókávét egy csomag Expressz zselatinnal alaposan elkevertem, és mikor már elkezdte összehúzni, szépen eloszlattam a torta tetején. Egy kevés krémet habzsákba töltöttem, azzal díszítettem, de nyilván ez ízlés kérdése. Egy-két órát még a hűtőben töltött a drága, majd átadtuk az ünnepeltnek. 🙂

Íme a megígért gasztro ajándék így Karácsony előtt néhány nappal. 🙂 Nagyon bájos, egyedi ajándék lehet minden édesszájú családtagnak vagy barátnak! Az eredeti ötlet sajnos nem tőlem származik (be kell valljam), hanem a Nők lapja konyha karácsonyi számából, de a kivitelezés már az én dolgom volt! 😉 Miután a kis gömbök célba értek, nem bírtam megállni, és csináltam egy-egy külön adagot magunknak is, hogy ugyan teszteljük már le, hogy mit is ajándékoztam én valójában…hát nem csalódtam. Ez egyszerűen isteni! Lélekmelegítő, karácsonyízű csoda! Próbáljátok ki! Tiszta szívvel csak ajánlani tudom! 🙂

Hozzávalók (2 adag “instant” forró csokihoz)

– 2 púpozott ek cukrozatlan kakaópor

– 1 tk mézeskalács fűszerkeverék

– 2 púpozott ek nyírfacukor

– 1 ek kókusztejpor

– 5 dkg étcsokoládé (minimum 60% kakaótartalmú)

– 2 dkg fehér csokoládé (ez opcionális, nélküle is finom)

– cukormentes pillecukor (amennyi csak belefér ;))

Elkészítés:

Először is beszerezzük a műanyag gömböt, ami alapjául szolgál az ajándékunknak. Én kreatív boltban találtam rá, de szerintem csatos befőttes üveggel, vagy egy sima befőttes üveggel is simán kivitelezhető a dolog.

A csokoládét apró darabokra vágtam (ez a legmacerásabb része, ígérem), és kis időre hűtőbe tettem (hamar olvad a kézmelegtől). Ezután pedig nem volt más dolgom, mint egymásra rétegezni a hozzávalókat, és szépen “elegyengetni” a gömbben. A sorrend pontosan úgy volt, ahogy a hozzávalókat fent leírtam.

Ezután a következő receptet mellékeltem a gömb kis akasztóján:

“Forralj fel 4 dl tejet. A pillecukrot tedd félre, és a gömb hozzávalóit keverd el kevés forró tejben, majd add a többihez.”

Ezt persze még lehet cicomázni, de nekem ennyi fért a papírra! 🙂

Nem mellékesen megjegyzem, hogy én soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fantasztikus a pillecukor a forró csokiban. Ahogy beledobjuk, azonnal megolvad egy kicsit, és szinte elillan a szájban. Óriási élmény! 😀

Igaz, hogy egy nap kimaradt az adventi folyamból, mára viszont két recepttel is készültem Nektek. Az történt ugyanis, hogy kissé elszámoltam az arányokat, és felettébb sok krémet sikerült készítenem a céges bulira szánt süteményhez, úgyhogy megragadtam az alkalmat, és még egy sütit készítettem a maradék krém felhasználásával. Két legyet egy csapásra! 😉 Mindkettő nagyon egyszerű és mutatós, simán megállja a helyét az ünnepi asztalon is. 🙂

A krém leírásával kezdem, aztán megmutatom a két sütit, ami lett belőle.

Hozzávalók:

– 250 gr mascarpone

– 1,5 csomag vaníliás pudingpor

– folyékony édesítő ízlés szerint

– 5 dl tej

– 1 csomag Expressz Zselatin

– 1 db gránátalma leve (opcionális, nélküle is finom, vagy akár helyettesíthető más gyümölcs levével is)

Elékészítés:

A gránátalmát megtisztítottam, majd turmixoltam, és átszűrtem. A pudingot megfőztem, jól kihűtöttem. Ezután elektromos habverő segítségével összekevertem a mascarpone-val és a zselatinnal, végül fokozatosan belekevertem a gránátalma levét is. Hűtőbe tettem felhasználásig.

Tipp: ha étkezési zselatint használtok, akkor 0.5 dl vízben oldjatok fel kb 2 kávéskanálnyit, melegítsétek össze, majd amikor már kezd kihűlni, akkor adjátok a  krémhez.

1. Variáció: “Hótetős” sütemény

Az igazság az, hogy szerettem volna felavatni az új habzsákomat, ezért választottam ezt a dekorációs módot. De nem bántam meg, nagyon cuki kis havas tetejű sütikék lettek belőle. A krém receptje tehát fent, az alapjául szolgáló tészta pedig hasonló, mint a Bulguros süteménynél.

Hozzávalók (nagyobb méretű tepsihez):

– 20 dkg liszt (10 dkg fehér tönköly, 8 dkg teljes kiörlésű, 2 dkg lenmagliszt)

– 3 ek eritrit és 2 ek nyírfacukor (ízlés szerint lehet több is)

– 3 ek cukrozatlan kakaópor

– 1 csapott tk sütőpor

– 4 tojás

– 4 ek kókuszzsír (szobahőmérsékletű)

Elkészítés:

A liszteket kimértem, hozzáadtam a kakaóport és a sütőport. A tojásokat az édesítőkkel habosra kevertem, majd mehetett bele a kókuszzsír is. Ezután apránként adagoltam a száraz hozzávalókat a tojásos keverékhez (ha nagyon nehéz keverni, akkor kevés vízzel higítható).

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, és 175 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütőttem.

Amikor a tészta kihűlt, akkor a krémet csillagcsöves habzsákba töltöttem, és kis halmokat formáztam az előre felszeletelt tésztakockákra.

2. Variáció: Piskótatekercs

Ennek a sütinek az alapját egy sima fahéjas piskóta adja, a krémje ugyanaz, mint az előző desszertnek, a színét pedig diabetikus áfonyalekvár bolondítja meg. 🙂 Szerintem nagyon jó páros a lekvár és a mascarpone, hiszen az egyik édességét ellensúlyozza a másik lágyabb íze.

Hozzávalók a piskótához:

– 3 db tojás

– 3 ek durum liszt

– 1/2 tk őrölt fahéj

– 1/2 tk sütőpor

– 3 ek eritrit

– 1 kis csipet só

– 2 dkg étcsokoládé a díszítéshez

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját habosra kevertem az eritrittel, majd az előzőleg kimért liszt, sütőpor és fehéj keverékét nagyjából elvertem benne. A fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem, és ennek egyik felét alaposan elkevertem a tésztában, másik felét pedig csak nagy mozdulatokkal adtam hozzá, hogy ne törjön össze.

Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és 180 fokon 10 perc alatt megsütöttem. A tésztát még forrón, egy tiszta konyharuha segítségével feltekertem, és így hűtöttem ki (így nem fog eltörni ha betöltöttük).

A kihűlt piskótát megkentem a lekvárral, majd egyenletesen eloszlattam rajta a krémet, és feltekertem. Tetejét olvasztott csokoládéval díszítettem, de csokiforgáccsal is nagyon szép lehet! 🙂

Ezt a gyönyörűséget sütötte meg tesóm a minap. Amikor megmutatta a képeket, akkor azonnal elkértem a receptet, mert ezt Nektek is látni kell. 🙂 Az itt megtalálható házi nutella is az ő keze munkája, ez a sütemény pedig tökéletes felhasználási módja lehet akár annak is (mint ahogy ebben a receptben is).

Tudjátok, hogy honnan ered a brownie? Kicsit utána olvastam, és a következő érdekességekre bukkantam:

A brownie nevét egyértelműen a színéről kapta (jelentése “barnácska” vagy valami hasonló – magyarul azért annyira nem hangzik jól- a szerk.), eredete pedig a jó öreg Amerika. Pontosan nem lehet tudni, hogyan is került be a köztudatba, de több legenda kering ezzel kapcsolatban. Pl olvashatunk arról, hogy egy háziasszony véletlenül kifelejtette a sütőport a csokis tortájából, de nem dobta ki, hanem felszeletelve kínálta a vendégeknek. Az első recept egyébként 1906-ban látott napvilágot a nyilvánosság előtt is, és hírneve azóta is töretlen világszerte. 

Tésztája gyakorlatilag csokoládé, vaj, cukor, liszt és tojás keveréke. Sokak szerint az igazi brownie jellemzője, hogy kevés benne a liszt és egyáltalán nincs benne sütőpor. Sokáig sütni sem szabad, akkor készült el, ha még egy kicsit ragadós a tésztája. Állítólag ha a még forró tepsit hirtelen jéghideg vízbe tesszük, akkor kívül ropogós, belül omlós állagú tésztát kapunk (érdekes, ki fogom próbálni :)).

Összetevőinek aránya szerint három félét különböztethetünk meg:

– Tömény (fudgy) – nagyon kevés liszt és sütőpor a titka, illetve a vajat és a cukrot nem krémessé keverjük, hanem megolvasztjuk, így kissé ragadós lesz a végeredmény. Általában keserű csokoládéval készül, így elég sok cukorra van szükség az édesítéshez – sokak szerint ez az igazi brownie.

– Gazdag brownie – több tojással, és minimum kétféle csokoládéval elkészített sütemény, amelyhez még extra kakaóport is adunk. Ez még a fudgy-nál is töményebb állagot eredményez!

– Piskótás állagú – kevesebb vajat és több lisztet használ, mint az előző, fudgy verzió, valamint kerül bele egy pici sütőpor is. A vajat és a tojást itt habosra keverjük, és olvasztott csokoládét használunk. Így egy könnyedebb, piskóta szerűbb állagot kapunk.

A modern brownie viszont liszt nélkül is elkészülhet, darált dióval, vagy mandulával. Ezt paleo étrendet követők, illetve lisztérzékenyek is fogyaszthatják. 😉 Nektek melyik a kedvencetek?

Íme tesóm receptje:

Hozzávalók:

– 180 gr fehér rozsliszt

– a házi nutella fele – azaz kb 1.5 dl, tehát 150 gr

– 4 db tojás

– 180 gr vaj

– eritrit ízlés szerint (kell a plusz édesítés, mert a nutella annyira nem édes)

Elkészítés:

Minden hozzávalót jól összekeverünk, és 180 fokon 20 percig sütjük. Házi baracklevárral, vagy meggylekvárral tálalhatjuk.

Ennyi! Na ilyen rövid recept leírásom sem volt még! 😛 De a brownie ezért (is) fantasztikus, mert nem jár sok macerával, cserébe isteni, és szerintem nagyon is ünnepi! 🙂

Ma elértem azt a pontot, hogy muszáj kicsit rápihennem a karácsonyi süti hajrára, úgyhogy ma nem sütök. Viszont nem szerettem volna ha kimarad ez a nap az adventi visszaszámlálásból, úgyhogy kevesebb mint egy héttel Karácsony előtt itt az idő, hogy összegyűjtsem azokat a recepteket, amikkel meglephetitek szeretteiteket. Holnap pedig friss recepttel készülök Nektek ;).

Bevallom őszintén, régen nem tartottam túl sokra az “ehető ajándékot”, lévén nem maradandó, plusz még hízom is tőle. 😛 Viszont ahogy öregszem (jajj…), úgy egyre inkább az a véleményem, hogy az élmények néha sokkal többet érnek egy tárgynál, és ez főleg igaz akkor, ha gasztronómiáról van szó.  A lenti lista egyébként korántsem teljes, adok még ajándék ötletet a héten, de nem lövöm le a poént, hátha olvassák az érintettek…;)

Szóval gasztro meglepetés blokk 2014 start:

Kávés keksz

Mártott teasütemény

Homemade Nutella

Ét- és fehércsokoládé (a fehércsoki azóta készült, aszalt áfonyával)

Karácsonyi keksz

Vaníliás fehércsoki likőr

Hókifli

Mogyorós-csokis keksz

Karácsonyi puszedli

Remélem tudtam néhány tippet adni, de ahogy már említettem, a sornak még nincs vége! 😉

Igazi pihenős receptet hoztam mára, hosszú munkanap után. Néha már nincs kedvem sütni, csak összeütök valami hasonló finomat, hogy az édesség igényemet kielégíthessem. Ezért a nem túl elegáns tálalás is a képen. 🙂 Néha ez vacsorám/reggelim. Vagy a tízóraim, vagy az uzsonnám. Imádom! Kalóriaszegény, eszméletlenül sokféleképpen variálható, és bármilyen alkalomra megállja a helyét (persze ha nem a kis kék csuporban szervírozzák :)).

A ricotta amúgy is a szívem csücske, mert sokkal krémesebb állagú, mint a túró, ezért krémekben is tökéletesen megállja a helyét, árban pedig vetekszik a túróéval. Hát kell ennél több? 😉

Ígérem, hogy hamarosan elkészítem az elegánsabb verzióját is, és megmutatom!

Hozzávalók (a kék csupros verzióhoz):

– 125 gr ricotta

– 2 ek zabpehely

– 2 ek natúr joghurt

– kevés édesítőszer

– gyümölcs ízlés szerint (nálam most mandarin)

– fahéj, vagy vanília, vagy mindkettő 😉

Elkészítés:

A ricottát villával krémesre kevertem, majd hozzáadtam a zabpelyhet, és a joghurtot. Kicsit várhatunk vele, akkor megpuhul a zab, de én roppanósan szeretem.

Kevés édesítővel, fahéjjal és vaníliával  ízesítettem, majd beledaraboltam a gyümölcsöt is. Ezután kényelembe helyeztem magam, és jóízűen bekanalaztam. Ennyi! 😉

Gasztroajándék csomagom másik darabja ez a felettébb cuki kinézetű sütemény. 🙂 Eredetije a csokoládé pöffeteg nevet viseli, a receptet pedig Puffinnál itt találjátok. Én inkább puszedlinek neveztem el őket, az azért mégis bájosabb…:) És ha már karácsony, akkor kakaós – mézeskalács ízben készültek. A képeket elnézve biztos voltam benne, hogy ez egy nagyon nehezen kivitelezhető édesség, de tévedtem. Az egyik legegyszerűbb és legmutatósabb téli desszert, olyan mint a havas háztető.

Én így készítettem:

Hozzávalók (kb 20 nagyobb puszedlihez):

– 150 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durum)

– 60 gr cukrozatlan kakaópor

– 5 ek eritrit, plusz egy kevés porrá zúzva a hempergetéshez

– édesítő ízlés szerint – folyékony vagy granulátum

– 1/2 csomag sütőpor

– 60 gr hideg vaj

– 2 db tojás

Elkészítés:

A tojásokat kissé felvertem az eritrittel, majd hozzáadtam az összes száraz hozzávalót, végül belemorzsoltam a hideg vajat. Kézzel homogén tésztát gyúrtam belőle, amjd egy órát pihentettem a hűtőben.

Kevés eritritet (kb 2-3 ek) porrá zúztam, majd diónyi darabokat csíptem a hideg tésztából, meghempergettem az eritritben, és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam őket (hagyjunk helyet közöttük, mert kicsit nőni fognak).

200 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütjük, majd a még forró puszedliket ismét a “poreritritbe” (lehetne poritrit is, haha :)) forgatjuk. Ugye milyen egyszerű? 🙂