Norasz Kitchen

Avagy hogyan választunk diétás receptet? Nos, ennek két módja van nálam. Vagy eleve reform könyveket- oldalakat böngészünk, vagy átdolgozzuk a hagyományos recepteket. Ez az utóbbira jó példa: a NoSalty-n találtam, kicsit átdolgoztam, és ez lett belőle. Ami nagyon megmozgatta a fantáziámat, az a töltelék jellege, ugyanis még sosem használtam főzőtejszínt sütibe. De az biztos, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Plusz volt itthon egy raklapnyi körtém, és fel kellett avatnom az új piteformámat is! Több legyet egy csapásra!

Sajnos a képen nem látszik mindaz a sok jó amit felvázoltam, mert ez az a sütemény, amit sajnos nagyon szerencsétlenül sikerült lefotóznom. 🙁 De egy életem egy halálom, bevállalom ezt is, mert a süti tényleg isteni. A tesztcsoport véleménye szerint másnap még finomabb! 😉

Hozzávalók (egy 24 cm-es piteformához):

Tészta:

– 17.5 dkg liszt (fele teljes kiörlésű búza, fele teljes kiörlésű rozsliszt)
– 10 dkg vaj
– 1 db tojás
– 1 ek folyékony édesítő
– 1 cs só

“Csokoládé” máz:
– 1 ek kakaópor
– 1 tk kókuszolaj
– 0.5 dl tej
– édesítő

Töltelék:
– 2 db érett körte
– 2 dl főzőtejszín (8%-os OKÉ)
– 1 db tojás + 1 sárgája
– édesítő
– szárított vanília vagy vanília aroma

A lisztet egy tálba szitálom, majd hozzámorzsolom a hideg vajat, és beleütöm a tojást. Összegyúrom, majd lisztezett deszkán kinyúltom. Ez gyakorlatilag egy reform omlós tészta alap, ami bármilyen pitének vagy linzertortának alapja lehet. A kókuszolajjal kikent és lisztezett piteformába helyezem a tésztát, de fontos, hogy jó magas pereme legyen. Én nem így tettem először, és bizony elbírt volna több tölteléket is. Villával megszurkálom az alját, és 180 fokon 10-15 percig elősütöm. Közben a körtéket meghámozom és felszeletelem. A tejet összekeverem a kakaóporral, édesítővel és kókuszolajjal, és összeforralom (vigyázzunk, le ne égjen). A tejszínt összekeverem a tojásokkal, az édesítővel és a vaníliával. Az elősütött tésztára rákanalazom a csokit, majd jöhet a körte, végül leöntöm a tejszínes masszával, és mehet vissza a sütőbe még 30 percre. Ha a töltelék megdermed a tetején, de még nem teljesen szilárd, akkor van kész! 🙂

Nos, igen. Ez volt első kísérleteim egyike. Elkészítése annyira nem újító, de sokszor nem is ez a lényeg szerintem, hiszen a legjobb dolgok sokszor a legegyszerűbbek. Születésnapra készült, és  az utolsó morzsáig elfogyott. Egyébként azt megjegyzem, hogy ennél a tortánál tapasztaltam először, hogy mennyire megváltozik az édes íz érzéke az embernek, ha nem fogyaszt cukrot. Azóta kénytelen vagyok a férjemmel “előkóstoltatni” mindent (szegény ember…:)), mert ami nekem már éppen elég édes, az a többieknek még korántsem. Érdekes…Na de íme a recept:

Hozzávalók (10-12 szelethez):

• 250 g kekszmorzsa (Én diabetikus, tönkölybúzából készült omlós kekszet használtam – Gullón)
• 100 g vaj
• 500 g zsírszegény túró
• 5 dl görög joghurt (az egyik nagy négybetűs hipermarket csemege pultjában kapható, isteni!!)
• 500 g gyümölcs (itt eper, de bármilyen idénygyümölcsből finom)
• 4 ek nyírfacukor
• 10 csepp folyékony édesítő
• 1 csomag zselatinfix
• 2 dkg kakaópor (cukrozatlan)

Először a keksz alapot készítettem el: ledaráltam a kekszet (aprítógépben, jelen esetben feszültséglevezetés gyanánt zacskóba és tiszta konyharuhába bugyolálva húsklopfolóval:)), majd összekevertem az olvasztott vajjal. (Én pici vanília aromát is tettem bele, de ez elhagyható.) Ezt az elegyet szépen belelapogattam a tortaformába, és hűtőbe tettem. Ha roppanósabb alapra vágyom, akkor bedobom a sütőbe 10 perce, szép színt kap, és olyan “sütisebb” lesz. Krém: az epret (vagy bármilyen lédús, szezonális gyümölcsöt) villával összetörtem. Fontos, hogy jó sok levet nyerjünk ki, ugyanis ez kell majd a krém fellazításához. A túrót egy másik tálban összekevertem a görög joghurttal, majd elektromos habverővel elegyítettm. A gyümölcsöt és a zselatinfixet is folyamatosan hozzákevertem. Végül ízlés szerint édesítettem. A kihűlt keksz alapra rákanalaztam a krémet. (Én nyírfa porcukorral elkevert kakaóporral, és néhány szem eperrel díszítettem.) Tálalás előtt érdemes néhány órára visszatenni a hűtőbe, hogy jól összeálljon a krém, és összeérjenek az ízek. 🙂

Körülbelül egy éve tervezem, hogy valamilyen formában megosztom azokat a tapasztalatokat, amelyeket konyhai kísérletezéseim során felhalmoztam ilyen- olyan formában (általában postiteken vagy fecniken). “Jó munkához idő kell” alapon, ennek most érkezett el az ideje, amikor van egy szabadnapom, és kávét szürcsölgetve, nyugodtan foglalkozhatok a hobbim ezen oldalával is! 🙂 És hogy miért pont egy éve tervezgetek? Ez igen egyszerű: kb ekkorra tehető, hogy radikálisnak mondható életmódváltásba kezdtem. Ennek egyrészt egészségügyi indokai is voltak (ha annyit mondok, hogy 160 gr-os CH diéta, akkor szerintem minden érintett felismeri), aminek ma már örülni is tudok. Hiszen egész életemben kerestem egy olyan életformát, ami egészséges, hosszú távon tartható, és természetesen bomba alakot is eredményez! 🙂 Nos, azt hiszem nekem ez lett az: a finomtott szénhidrátoktól és cukortól mentes életmód megspékelve rengeteg sporttal. Imádom! 🙂

De ez –  valljuk be – , nem mindig könnyű menet, pláne ha valaki olyan édesszájú, mint én vagyok. Ezért is kezdtem el kísérletezgetni olyan alapanyagokkal és finomságokkal, amelyek beilleszthetők ebbe a keretbe. Nem mondom, hogy minden tökéletesen sikerül, de nem is ez a cél, mint ahogyan ennek a blognak sem az a célja, hogy valami merőben újat mutasson vagy alkosson. Csupán szeretnék talán hasznos tippeket, ötleteket, praktikákat, recepteket mutatni, amelyek az én életemet is könnyítik és megédesítik, azokhoz a fantasztikus emberekhez csatlakozva, akiknek blogjaiból én is rengeteget merítettem (őket egyébként majd rendszeresen megemlítem, mert tényleg fantasztikusak).

Ami az én gasztrovilágomhoz adott: egy miniatűr, de egyre joban felszerelt konyha, egy szerető férj, aki lelkesen fogyasztja alternatív csemegéimet, egy elfogadó család, ahol mindig készül “Nórinak is valami finom”, sok imádnivaló barát, akiknek még mindig lelkiismeretfurdalásuk van, ha a jelenlétemben kókuszgolyót esznek, és én, aki próbálgatom a szárnyaimat, és mindezt megosztom itt! Jó olvasást! 🙂