Norasz Kitchen

Természetesen a teljesség igénye nélkül, saját tapasztalat és saját ízlés alapján. Természetesen ahány ház annyi szokás, úgyh0gy minden kiegészítést, cáfolatot, kritikát szívesen veszek! Idővel igyekszem bővíteni és csinosítgatni, de gondoltam ami már adott, azt nem tartom magamban, hátha segítségére lehetek annak, aki még csak az elején jár az útnak, vagy még nem próbálta ki ezt vagy azt! 🙂

Búza finomliszt helyettesítők:

– Teljes kiörlésű lisztek – a lassan felszívódó szénhidrátok élharcosai, az IR életmód leginkább ajánlott termékei, viszont elég “nehezek” és sok folyadékot vesznek fel. Sosem érdemes csak egyfélét használni az adott sütihez, mindig keverjük valamivel! Én legszívesebben péksüteményekhez és linzertésztákhoz használom, vagy olyan desszertekhez, ahol külön érték a rusztikus kinézet, mert ezek a lisztek pont ezt eredményezik! 🙂 Nem részletezem külön, de elérhető tönköly, zab, graham, rozs és természetesen búza formában is!

– Graham liszt – nagyon egészséges, viszont kicsit olyan az állaga mint a prézlinek (már hallottam olyat is, hogy fűrészpor :)), panírozni nagyon jó vele (anyukám tippje), illetve keverve más lisztekkel, nagyon jó állagot ad.

– Fehér Tönköly liszt – számomra ez hasonlít leginkább a fehér búzaliszthez, úgyhogy minden süteményemben megtalálható amióta felfedeztem. Egyetlen hátránya az ára sajnos, de áldozatokat tudni kell hozni 🙂

– Durum liszt – nagyon szuper búza finomliszt helyettesítő no. 2. Finom, kezelhető és elérhető áron lehet hozzájutni. Viszont abból kiindulva, hogy IR-ben csak a durum tészta megengedett, de az is csak limitáltan, ezért ezt a lisztet is csak keverve merem használni.

– Világos rozsliszt – nagyon szuper búza finomliszt helyettesítő no. 3. Kicsit érdekes a színe, de az állaga nagyon jó, és felettébb egészséges. A fent említett két liszttel együtt használva tökéletes tésztát alkothatunk anélkül, hogy bárki észrevenné a “turpisságot” 🙂

– Fehérjepor – kis mennyiségben szoktam alkalmazni, általa jelentősen csökkenthetjük a sütemények szénhidráttartalmát. Ne féljünk a fehérjeportól, számos jótékony összetevő megtalálható benne, és tényleg jó sütéshez is. 🙂

– Zabpehely liszt – nagyon könnyű liszt és rengeteg folyadékot vesz fel, én kisebb mennyiségben használom más lisztekkel keverve.

– Zabpehely – egészben vagy darálva is nagyon jó, de van egy jellegzetes íze, amit én ugyan szeretek, de nem mindenki preferálja a környezetemben, ezért én nem szoktam nagy mennyiségben alkalmazni.

– Bármilyen magliszt – a paleolit táplálkozás alapja, természetesen nagyon egészségesek, és bátran ajánlom a fogyasztásukat, akár egyéb lisztekkel kiegészítve. Rengeteg fajtájuk van, érdemes jó sokat kísérletezni velük. Én ennek még az elején vagyok, ezért nem is írok többet, nem lenne hiteles…

– Kókuszreszelék – én nagyon sokat használom, jó liszt helyettesítő, plusz imádom a kókuszos sütiket 🙂

– Cukrozatlan Kakaópor – egyértelműen használható 1-2 evőkanál erejéig liszt helyettesítőként is, mennyiségét mindig vegyük le a liszt összmennyiségéből.

Margarin helyettesítők:

• Kókuszzsír – nagyon hasznos és egészséges, jól bírja a hőt, így akár panírozni is lehet benne, én imádom és rendszeresen használom.
• Vaj – egészséges, finom, jó vele dolgozni. Krémek, omlós tészták elengedhetetlen alapanyaga.

Cukor helyettesítők:

• Szacharin – bármilyen folyékony vagy tabletta alakú édesítő. Nem egészséges túlzottan, valaki pedig az utóíze miatt nem szereti. Én vegyesen használom természetes édesítőszerekkel szinte mindenbe amibe kell.
• Xilit vagy Nyírfacukor – nagyon egészséges, de van kalóriatartalma! (a cukorénak 60%-a azt hiszem). Lehet kapni por és kristályos alakban is, van egy jellegzetes íze, nem mindenki szereti, de a reform sütikhez legtöbbször ezt használják.

• Eritrit vagy Eritritol – Természetes cukoralkohol – kristályos alakban kapható, egyáltalán nincs mellékíze, és 100 g kalóriatartalma kb. 20 kcal. Egyszerűen imádom  🙂

• Stevia – természetes édesítő, minden formában és alakban kapható, de jellegzetes íze miatt nem mindenki szereti (pl, én sem)

Tej helyettesítők:

Az IR betegek tejet is csak limitáltan fogyaszthatnak (max 2 dl este), a paleósok pedig egyáltalán nem, ezért kipróbáltam néhány „alternatív” tejet az elmúlt időszakban:

• Riska 0.1% – os tej – ez még a tej kategóriába tartozik, de nagyon alacsony a zsírtartalma. Sport tejnek is hívják, olcsó, finom, én szeretem 🙂

• Mandulatej – jellegzetesen mandula íze van (jé :)), jó az állaga, nagyon kevés benne a kalória.

• Kókusztej – főleg krémekhez, pudingokhoz használom, ad egy extra ízt neki, ami szerintem nagyon finom. Önmagában én nem fogyasztom.

• Szójatej – ez a személyes kedvencem, van light verziója is, nagyon finom, kicsit édeskés, minimál kalóriával. Finom!!!!

Remélem tudtam egy kis kiindulási alapot adni. Folyamatosan kísérletezek én is, és igyekszem bővíteni a “repertoárt”. 🙂

Régen jártam már úgy süteménnyel, mint ezzel. A kollégáimnak szerettem volna kedveskedni valami nagyon egyszerű és gyors édességgel, lévén este fél kilenckor jutott eszembe ez a fantasztikus ötlet. Találtam is egy pudingos keksz receptet a neten, és neki is álltam. Az első adag elkészülte után rájöttem, hogy nekem hiányzik belőle a tojás, úgyhogy vissza az egész, kicsit átdolgoztam a receptet, és ez lett belőle. Őszintén szólva nem sok reményt fűztem hozzá (majd jelzem, hogy szerintem hol lehetne javítani a dolgokon), de felülmúlta a várakozásimat! 🙂 Most ettem meg az utolsó két darabot, és két naposan még sokkal jobb! 😉

Megjegyzés: Ez nem a kalóriaszegény sütik táborát gyarapítja, viszont maximum kettőt bír megenni az ember egyszerre, olyan laktató! Tízóraira, uzsonnára tökéletes! 🙂

Hozzávalók (kb 20 darabhoz):

– 35 dkg liszt (15 dkg fehér tönköly, 20 dkg durum)

– 25 dkg vaj, vagy kókuszolaj (szerintem 15-20 dkg is bőven elég, így ijesztően “zsíros” lett a tészta, viszont nagyon fincsi. Ennek ellenére szerintem kevesebb is elég…)

– 2 csomag pudingpor (a legjobb, ha a Haas-os tiramisu ízesítésűt használjátok, mert annak alapból van egy kávés felhangja)

– 2 egész tojás

– 1 tk sütőpor

– 5 ek eritrit + folyékony édesítő ízlés szerint

– 1 dl feketekávé

– kevés olvasztott csokoládé a tetejére (70%-os diabetikus)

Elkészítés:

A tojásokat kikevertem az édesítőkkel, majd hozzáadtam az olvasztott vajat és a kávét. A kétféle lisztet egy külön tálban összekevertem a sütőporral és a pudingporral, majd hozzáadtam a tojásos keverékhez. Összekevertem és vizes kézzel kis gombócokat formáztam. Elrendeztem őket a sütőpapírral kibélelt tepsiben, és kicsit lelapítottam őket. 170 fokon 10-15 percig sütöttem. Akkor jó, ha a széle kezd barnulni. Amikor kihűlt, olvasztott csokival díszítettem. Akkor lesz jó ropogós, ha egy éjszakát szobahőmérsékleten áll, és ahogy már említettem, két naposan a legjobb. 😉 Lehetett volna kisebb méretű kekszeket készíteni, akkor még ropogósabb lett volna, de most nem volt türelmem hozzá. Viszont eddig ez hasonlít legjobban az amrikai cookie-ra, amit még sosem sikerült reprodukálnom! 🙂

Na jó, azért csak félig meddig mediterrán, mert jó magyar csemegeubival a legfinomabb, de a szándék megvan, és ez a lényeg. 🙂 A vörös lencse ma debütált nálam. Szegény ott árválkodott a kamrában már egy jó ideje, néha ránéztem, kivettem, de valahogy mindig visszakerült. Viszont újfent jött a dilemma, hogy mit is kéne főzni (nehogy szó érje a ház elejét, hogy nálunk mindig csak süti van :P), és akkor isteni szikraként beugrott, hogy itt a remek alkalom! Főzelékhez nem volt kedvem, leveshez meg pláne nem, így jött az ötlet, hogy akkor egytálétel. És ha már lencse, akkor valami kiadósabb, mondjuk kolbásszal, chilivel és jó sok paradicsommal. Szerintem nagyon jól sikerült, és igaz „férfibarát”, laktató étel.

De mielőtt leírnám a receptet, tegyünk egy kis kitérőt a vörös lencse irányába. Nem ismertem egyáltalán, szóval azonnal utánajártam a tápértékének, glikémiás indexének, stb, mert bele sem kezdek olyanba, ami nem illeszthető bele az életmódomba. Be kell lássuk, csoda egy étek ez:

• nem kell előre beáztatni – önmagában főnyeremény
• alacsony glikémiás indexű
• javítja az anyagcserét, és erősíti az immunrendszert
• folsav tartalma igen magas (egy adag elfogyasztásával fedezhetjük akár egy egész napi szükségletünket)
• nyomelekben, vasban, aminosavakban és omega 3 és 6 zsírsavakban gazdag
• igaz, hogy alacsony a glikémiás indexe, viszont kalóriában gazdag, ezért, akinek meghatározott kalóriamennyiséget szabad bevinnie, az mértékkel fogyassza

A fent leírtak alapján is látható, hogy érdemes vörös lencsét fogyasztani. Nekem sem ez volt az utolsó alkalom! 🙂

Recept:

Hozzávalók (4 személyre)

• 200 g vörös lencse
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 szál lángolt kolbász
• 2 kis konzerv paradicsompüré
• 1 db. konzerv hámozott paradicsom
• kevés olívaolaj
• chili és oregano

Elkészítés:

A kolbászt felkarikáztam, és egy serpenyőben, pici olívaolaj hozzáadásával jó ropogósra sütöttem, majd egy tányérra kiszedtem. A kisült kolbász zsírt a felaprított hagyma alá öntöttem, és megfonnyasztottam. Felöntöttem egy kevés vízzel, majd beleraktam a paradicsompürét. Ezután került bele a megmosott lencse, és még annyi víz, hogy ellepje. Sóval, borssal, chilivel ízesítettem, majd lefedve, kb 20 perc alatt puhára főztem (hamar „elissza a vizet”, úgyhogy félidőnél pótoltam). Ezután hozzáadtam a felkockázott paradicsomot és a kolbászt. Oreganoval ízesítettem, jól összefőztem, és kész is van! 🙂

Valami krémes finomságra vágytam, úgyhogy előkerestem ezt a receptet, amit a nővéremtől kaptam nem is olyan régen. Ő készítette el egyszer egy családi összejövetlere almával, és nem túlzok ha azt mondom, hogy 10 perc alatt elfogyott az egész. Omlós volt, gyümölcsös és isteni. Én is nekiveselkedtem nem sokkal utána, de annyira “szénhidrátcsökkentett” akartam lenni, hogy korántsem az lett a végeredmény amire számítottam. Tegnap délelőtt viszont nem hagyott nyugodni a hűtőben unatkozó 3 db körte, úgyhogy próba nr. 2 következett, most már jobban betartva a receptben írtakat. Jobb lett. Sokkal jobb. Nagyon jó!!! 🙂

Másik tegnapi felfedezésem a durumliszt! A kétbetűs drogériában bukkantam rá, le volt árazva, úgyhogy vettem egyet, és ezt a sütit is már azzal sütöttem. Be kell vallanom, hogy bekerült a top 3 kedvenc lisztjeim közé közvetlenül a fehér tönkölyliszt után. Nagyon jó az állaga, szép fehér a színe, tehát nyugodtan lehet “csalni” vele, ha olyan eseményre sütünk, ahol nem mindenki kedveli a reform dolgokat.

Hozzávalók (kb. 20 szelethez):

– 2 db érett körte

– fahéj vagy vanília

– 1 csomag tejszín ízű pudingpor + 1/2 csomag vanília ízű pudingpor (ez utóbbi elhagyható, nekem volt itthon feleslegben)

– 7 dl tej (most 1.5-ös, de 0.1-est használok általában)

– 200 gr liszt (fele fehér tönköly, fele durum)

– 3 tojás

– 3 ek eritrit + 2 ek a körtékre, valamint folyékony édesítő ízlés szerint

– 2 tk sütőpor

– 200 gr vaj vagy sütőmargarin (vagy kókuszolaj)

Elkészítés:

A körtéket meghámoztam, felszeleteltem, majd egy dobozba tettem 2 ek eritrit és kevés őrölt vanília társaságában (lehet almával is csinálni a sütit és fahéjjal, vagy bármilyen más fűszerrel/gyümölccsel). Lefedtem a dobozt, és stílusosan összeráztam az egészet, majd hűtőbe tettem.

A pudingot megfőztem egy kevés édesítőszerrel és vaníliával/fahéjjal, és félretettem hűlni.

Egy tálban összekevertem a tojásokat az eritrittel addig, amíg szépen felolvadt. Egy másik tálban összedolgoztam a liszteket és a sütőport, majd apránként a tojáshoz szitáltam. A vajat felolvasztottam (mikróban egy perc), és a masszához adtam. Az egészet összekevertem, és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. Ezután szépen ráhalmoztam a körteszeleteket, majd eloszlattam a tetején a pudingot. 175 fokon kb 30 perc alatt megsül. Itt nehéz a tűpróba, mivel elég “szottyos” a süti, én a széleit ellenőriztem. Amikor már szépen megbarnultak, akkor tekintettem késznek. Szerintem az sem jó ha túlsül, mert akkor kiszárad.

Kicsit hirtelen vágtam itt bele a receptek posztolgatásába, pedig fontosnak tartom, hogy egy kis hátteret is adjak ennek az életmódnak amit én követek. Nem klinikailag bizonyított adatokat és statisztikákat szeretnék közölni (nem is lennék képes rá), csupán a személyes tapasztalataimat osztanám meg. Hiszen egy életmódváltás sosem könnyű, megviseli az embert mind fizikálisan, de főleg lelkileg…

Az én történetem 2014 januárjában kezdődött, amikor is feltűnt, hogy hiába próbálok én odafigyelni arra, hogy mit eszem, illetve hiába sportolok rendszeresen, csak nem mennek le rólam a kilók (ekkorra már bőven volt rajtam felesleg). Mondanom sem kell, hogy genetikailag alkalmatlan vagyok a modellalkatra, így egész életemben különböző fogyókúrák és csodadiéták bűvkörében léteztem. Volt amikor nagyon elengedtem magam – sokaknak ismerős lehet, amikor megtalálod életed szerelmét, és milyen jól esnek az együtt elköltött pizza, tészta és süti hegyek szigorúan este nyolc után. Na ebbe én is sikeresen belegömbölyödtem újfent, viszont nyugtatott a gondolat, hogy én abba a típusba tartozom, hogy ha egyszer elhatározom, hogy lefogyok, akkor tűzön-vízen átviszem ezt. Sajnos csak ideig óráig, mert a jojó effektus mindig is jó barátomként mellém szegődött a diéta végeztével.

Januárban viszont már azt éreztem, hogy valahogy az egész szervezetem a feje tetejére állt, sehogy nem jó, csúnya az arcbőröm, el vagyok zsírosodva, állandóan fáj a fejem, szóval minden nagyon rossz. Sajnos az orvosoktól akiknél körzetileg megfordultam, nem sok kézzelfogható tanácsot kaptam, így leültem az internet elé, és nettó két nap alatt diagnosztizáltam magam: tuti, hogy inzulinrezisztenciám van. Ekkor ajánlottak egy nagyon jó belgyógyász-diabetológus doktornőt, aki azonnal el is küldött egy terheléses cukorvizsgálatra. Ez ugye azt jelenti, hogy éhgyomorra vért vesznek, majd meg kell innod kb 15 dkg szőlőcukrot vízzel vagy fekete teával higítva, és várnod két órát, amikor is újra vért vesznek. Én ezt egészen jól bírtam, csak éhes voltam már nagyon a második óra végére. Az eredmény pedig egyértelművé tette, hogy IR van a háttérben (nem nagy mértékű, de van), ami megborogatta kicsit a pajzsmirigy háztartást is, ennek következtében kissé alulműködik, ezért is nem megy a fogyás. Ez az állapot (tudatosan nem használom a  “betegség” szót, mert meggyőződésem, hogy nem az!) tulajdonképpen egy anyagcsere rendellenesség, aminek a egészségügyi hátterét nem ecsetelném, bárhol megtalálható a neten, a lényeg, hogy ha nem kezelik megfelelően, akkor cukorbetegséghez, meddőséghez és számos egyéb súlyos problémához vezethet. Nosza kaptam gyógyszert, és az IR állapot kezelésére bevált diéta és sport kombót.

Szerencsére nem kaptam sokkot a hír hallatán, hogy életreszóló életmódváltás szükségeltetik, hanem inkább újult erővel vágtam bele ebbe a “kalandba”. Na de milyen diéta és milyen sport? Kiindulási alapként a glikémiás index módszerbe ástam bele magamat. Ennek lényege, hogy az ételeket és alapanyagokat annak cukor- és inzulinszintre gyakorolt hatása alapján csoportosítják. A maximumot a szőlőcukor jelenti, az a 100-as érték. Ennek megfelelően vannak alacsony (0-55), közepes (55-75) és magas (75-100) glikémiás indexű élelmiszerek. Rengeteg féle és fajta táblázat kering az éterben, én egyénileg találtam meg az arany középutat és a számomra optimális listát. Mivel nekem fogynom is kellett, ezért a kalóriákat is nagyon számoltam/számolom még a mai napig is. Ebben a Kalóriabázis volt a legnagyobb hasznomra, imádom szeretem. Azonkívül ki kellett alakítanom egy napi étkezési rutint, ötfelé osztva, illetve heti 3-4 óra mozgást beiktatnom.

Étrend: igyekszem csak lassan felszívódó, alacsony glikémiás indexű élelmiszereket fogyasztani, ezalól csak a gyümölcs képez kivételt, de csak limitált mennyiségben. Azt, hogy mit mivel helyettesítek, egy másik bejegyzésben fogom leírni. Kacérkodtam a paleolit diétával is, de arra jutottam, hogy az nem feltétlenül a legjobb az IR-ben szenvedőknek (pl a méz és az aszalt gyümölcsök ott megengedettek, nálunk tiltólistán vannak). A napi ötszöri étkezésnek köszönhetően azóta is tele vagyok energiával, a testem pedig kb két hét alatt át is állt, tehát rosszul vagyok, ha nem tudok 9:30-kor tízóraizni, vagy kimarad a vacsora. Apropó vacsora. Soha ne maradjon ki az étkezések közül, mert kizsigereled vele a szervezetedet. Én általában már csak fehérjét fogyasztok este, ami azért is jó, mert ha edzés után vagyok, akkor az izomépülést is segíti! 🙂

Sport: én az itthoni torna híve vagyok, ne kelljen elmászkálni sehová, bármikor beiktathatom a napomba, és addig csinálom amíg jólesik. Kövezzetek meg nyugodtan, de nekem Rubint Réka DVD-i nagyon beváltak. Nagyon kompakt 20 perces kis etapokat lehet nyomni, ami minden, csak nem tinglitangli. 🙂 Ezenkívül eljárok néha futni, és felfedeztem magamnak a piloxingot is. Ez egy nagyon jó ötvözete a boxnak, a kardiónak, a pilatesnek illetve az erősítésnek. Imádom! 🙂

Ezen praktikák segítségével kb fél év alatt 20 kilótól szabadultam meg, és életemben először boldog és energikus voltam végig, nem a depressziós diétázó. Az eredményeim tökéletesek, elhagyhattam a gyógyszert, és itt a remek lehetőség arra, hogy új ételeket kísérletezzek ki, illetve a klasszikusokat átdolgozhassam. A cukros dolgok nekem már nagyon cukrosak, meg sem bírom enni őket, a csokis pultot pedig már lazán elkerülöm a boltokban. Mivel semmit nem vonok meg magamtól a finomított dolgokat kivéve, ezért szépen fogytam, kiegyensúlyozottan (heti 0.5-1 kg), és a rendszeres sportnak köszönhetően még sosem voltam ennyire izmos. Bátran állíthatom, hogy ha megtehetném sem térnék már vissza az előző életmódomhoz, mert ennél tarthatóbb, egészségesebb dolgot ki sem lehetne találni! Úgyhogy én csak bátorítok mindenkit arra, hogy akár van egészségügyi indoka, akár nincs, ha keres egy olyan utat, ami tartható és élvezetes, akkor ez tökéletes lehet. Mindenkinek így kellene élni. Természetesen ez a bejegyzés a teljesség igénye nélkül készült, ezért ha bármire kíváncsiak vagytok még, nyugodtan kérdezzetek, és igyekszem a legpontosabb választ adni az eddigi tapasztalataim alapján. És ami a legfontosabb :):

Érzem a Karácsony közeledtét, hiába van odakint 20 fok. 🙂  Szinte ösztönösen fordulok ilyenkor a dió és a mák felé, ami azért is fantasztikus, mivel a finomlisztmentes diétában akár liszt helyett is előszeretettel használhatom őket. Jaj, már most gyűjtögetem, hogy miket is fogok elkészíteni az év legszebb ünnepére, illetve az adventi időszakra. Úgyhogy számítsatok egy kisebb receptdömpingre! 😉 Szeretném bebizonyítani ugyanis, hogy ebbe az életmódba is beleférnek a finomságok (persze mértékkel, mert ugye a liszt az csak liszt és kalória, még akkor is ha nem finomított), nem kell háttérbe szorítanunk a finom falatokat, csak át kell őket alakítani kicsit.

Ennek a süteménynek az elkészítését is (mint szinte az összesnek) generálta egy praktikus indok: a Néróból maradt 5 tojásfehérjém, amit ugyan lefagyasztottam, de furdalta az oldalamat, hogy valami alternatív felhasználási módot találjak neki. Na ez a csemege tökéletes választásnak bizonyult, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, akinek felesleg tojásfehérje áll rendelkezésére. Tipp: előbb a Néró, aztán pedig ez, vagy a kettő együtt! Mert miért ne? 😉

Az én napom a sokszínűség jegyében telik, a hűtőben pihen egy narancsos csokis mascarpone torta is (hozom a receptet később, csak le kell fotóznom), ugyanis egy kedves barátnőm szülinapjára vagyok hivatalos ma este, és én szolgáltatom a reform tortát. Az az érdekes, hogy egyre inkább azt veszem észre, hogy azok az emberek a környezetemben akiknek nincs egészségügyi okuk rá, na ők is egyre szívesebben használják az én vagy egyéb források reform receptjeit, és kísérleteznek ők is hasonlókkal. Ez annyira jó! Én hiszek abban, hogy ez az életmód az, amit mindenkinek követnie kellene, mert mindent megadsz a szervezetednek a finomított cukor és szénhidrát kivételével, az meg ugye bizonyítottan rombol. Ez az “misszió” visz engem is előre, hiszen itt vannak a példák, hogy így is lehet nagyon nagyon jókat enni!

Íme a recept! A süti egyébként félig-meddig saját kreálmány! 🙂

Hozzávalók:

– 2 egész tojás + 5 fehérje

– 2 ek teljes kiörlésű búzaliszt

– 2 ek fehér tönkölyliszt

– 2,5 marék dió összetörve

– 0,5 csomag sütőpor

– 1 ek lekvár

– 3 ek kókuszolaj

– mézeskalács fűszerkeverék

– pár csepp citromlé (elhagyható)

– 4 ek eritrit + kb ugyanennyi folyékony édesítő, de inkább azt mondom, hogy ízlés szerint

Töltelék:

– 1 kis üveg diabetikus lekvár – a legfinomabb ha szeder vagy erdei gyümölcsös

Tetejére:

– 5 dkg étcsoki (min 70% kaakótartalmú)

– 2 ek kókuszolaj

– ha nagyon keserű, akkor kevés édesítő

A tojások sárgáját fehéredésig keverem az eritrittel, majd hozzáadom a lekvárt, a kókuszolajat és a citromlevet. Ezután jöhet az összetört dió (én nem szeretem ledarálni, inkább mozsárban töröm össze, nagyon jó, ha nagyobb darabokra bukkanunk evés közben :)). A liszteket összekeverem a sütőporral és a mézeskalács fűszerrel, és a tojásos masszához adom. Ekkor még utána édesítek amennyire kell. A tojások felvert habja az utolsó, amelyet két részletben adok hozzá: az első felét jól beledolgozom a masszába, a másikat csak úgy nagyjából, hogy ne törjön össze. Kisebb méretű, sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm a tésztát, és előmelegített sütőben (kb 170-175 fok) 20 perc alatt megsütöm. A kihűlt tésztát én négy felé vágtam, úgy könnyebb a töltés. A negyedeket egyesével megfeleztem, majd megtöltöttem a lekvárral. A kókuszolajat megolvasztottam, majd a tűzről levéve belekevertem a csokit, és megvártam amíg felolvad. A süti tetejét szép egyenletesen bevontam vele, és legalább fél órára hűtőbe tettem. Igazi “tél ízű” finomság. 🙂

Ma terápiás sütést tartottam a héten megtépázott idegrendszerem megnyutatására. Nem tudom ki hogy van vele, de engem lenyugtat a sütés. A főzés nem (egyelőre), de a sütés igen. Mondjuk az is biztos közrejátszik, hogy így a tél közledtével már a sütő melege is jólesik, na meg amikor az éppen készülő sütemény illata belengi a lakást, na az a legjobb az egészben! Tudnám egész életemben csinálni! 😉

A terápia tárgya, vagyis inkább eredménye a Néró süti reform változata lett. Hallottam én már erről a süteményről korábban is, de nem lekváros, hanem vajas csokoládékrémmel töltött változatban. Vagy az nem az? Kérlek világosítsatok fel ha rosszul tudnám, jó pap is holtig tanul! Előre is köszönöm! 🙂

A recept pedig a következő:

Hozzávalók:

– 16 dkg szobahőmérsékletű kókuszolaj

– 7 dkg eritrit, és hozzá még folyékony édesítő ízlés szerint

– 5 tojás sárgája

– 25 dkg liszt (10 dkg világos rozsliszt, 5 dkg teljes kiörlésű rozsliszt, 5 dkg teljes kiörlésű búzaliszt, 5 dkg világos tönkölyliszt)

– 1 tk sütőpor

– pici citromlé

– 1.5 dl tej

– őrölt fahéj vagy vanília aroma, vagy száratott vanília – odabízom

– lekvár ízlés szerint

– 4 dkg étcsokoládé (természetesen 70% kakaótartalmú)

– kevés vaj a csokihoz

Elkészítés:

A liszteket kimértem, és a sütőporral együtt tálba szitáltam. Egy másik edényben összekevertem a kókuszolajat és az édesítőket  (azért jó ha szobahőmérsékletű az olaj, mert akkor nég robotgép sem kell), majd egyenként hozzáadtam a tojásokat, és összedolgoztam. Ezután apránként adagoltam a lisztet, és a tejet úgy, hogy végig “keverhető” massza maradjon. nem szabad, hogy úl lágy legyen, de ennyi folyadékkal szerintem pont a jó állagot kapjuk meg. Sütőpapírral bélelt tepsibe kis halmokat helyezünk a tésztából. legegyszerűebb, ha két kanál segítségével formázzuk őket, mert így nagyjából egyformák lesznek. Nem kell lapogatni őket, mert a kókuszolajtól megolvadnak a sütőben, és maguktól szépen elfolynak. 🙂 170 fokon kb. 7-8 percig sütjük őket. Akkor jó, ha az alja már egy kis színt kap, de vigyázzunk, könnyen odaég. miután kihűltek a kis korongok, lekvárral összeragasztjuk őket, majd a csokit felolvasztjuk a vajjal (mikróban kb 1 perc), és cseppeket helyezünk a közepükre. Imádnivaló, szaftos, kis sütik, szerintem átmenetet képeznek a linzer és a piskóta között. Nekem 80 sütemény lett ebből a mennyiségből, ami összeagasztva ugye 40 közepes darab. 🙂

Ezt alkottam ma! 🙂 Tulajdonképpen felháborító, hogy végre valahára van egy szabad hétfőm, amit pihenéssel tölthetnék, erre csak ott motoszkál bennem, hogy mit is kellene kipróbálni ma a konyhában, és a vége az, hogy az egész délutánomat ott töltöm, utána pedig rohanás az egész este. De nem panaszkodom, én nem bírok nyugodtan lenni…:)

Ez a sütemény a hétvégi egri kiruccanásunk margójára készült, és mint az esetek 90%-ban, itt is nyomós indoka volt az elkészítésének. 1. vettünk egy eszméletlenül különös lekvárt, amihez kell valami süti, hogy megkóstolhassuk márazonnal (a bejegyzés végén a fotó) 2. Találtunk egy pékséget hazaindulásunk napján, ahol nagyon különleges finomságokat találtunk (még én is a diétámmal, ami nagy szó), többek között egy csokis piskótás-brownie szerű alappal bíró sütit, sült tejberizses – rizskoch szerű krémmel. Azonnal beindult a vezérhangya, és ma el is készítettem a diétás verzióját. 3. Nagyon kíváncsi voltam, hogy az általam annyira imádott bulgurt (aki nem ismerné: búzatöret és alacsony glikémiás indexű tökéletes rizshelyettesítő) lehet-e édességként is felhasználni. Eredmény: a válasz igen, és a lekvár isteni!!!!

Megjegyzés: A tészta alkalmas reform brownie-nak is,a “tejbebulgur” pedig önálló ételként is megállja a helyét! 🙂 Természetesen nyers tojás nélkül.

Hozzávalók:

Tészta:

– 10 dkg liszt (fele teljes kiörlésű búza, fele világos rozs)

– 2 ek eritrit

– 1 ek folyékony édesítő

– 60 g diabetikus étcsokoládé

– 2 dkg cukrozatlan kakaópor

– 1/2 tk sütőpor

– 2 egész tojás

– 2 ek kókuszolaj

– 1 dl víz

Krém:

– 10 dkg bulgur

– 1 dl tej

– 1 dl víz

– 1 ek folyékony édesítő

– 1 ek eritrit

– 1 tojás

– fahéj

Először a krémet készítettem el. A bulgurt a tejjel,  a vízzel, a fahéjjal és az édesítőkkel felfőztem, és amikor már kissé elfőtte a levet, akkor elzártam alatta a gázt, lefedtem és hagytam, hogy megpuhuljon.

A tészta száraz hozzávalóit (felaprított csoki, liszt, kakaópor, sütőpor, édesítők) egy tálban összekevertem, majd egy másikban ugyanígy tettem a tojással és a kókuszolajjal. Majd a lisztes keveréket apránként hozzáadtam a tojásoshoz (közben 1 dl vizet öntöttem hozzá, szerintem elbírta). Sütőpapírral bélelt, kisebb méretű tepsibe öntöttem a tésztát, és szépen elegyengettem. Ezután 170 fokon elősütöttem kb 10 percig (addig, amíg a teteje már megszilárdult, de a közepe még szaftos).

Amíg elősült a tészta, addig a bulgurba kevertem a két tojás sárgáját, majd óvatosan a felvert tojásfehérjét is (ha kell még, nyugodtan lehet még édesíteni). Majd a tölteléket rákanalaztam a tésztára, és visszatettem a sütőbe még 5-7 percre (nem szabad túl sok időre, mert kiszárad a krém). Amikor már látszik, hogy összeállt és szép színe van a tetejének, akkor el is készült.

Ezzel ettük itt. Gratulálok a készítőjének! 🙂 És ami külön jó, hogy fruktózzal készült a lekvár, ami ugyan az IR-ben nem túl jó, de nem is annyira szentségtörés, mint a glükóz! Nyami..

Ejtsünk néhány szót a gyümölcsök szerepéről az IR diétában. Személy szerint gyümölcsfüggő vagyok, ami régen akár 1-2 kg idénygyümölcs elfogyasztásában merült ki/alkalom. Sajnos ennek az ártalmatlannak tűnő csemegének magas a glikémiás indexe, azaz gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz (fruktóz), tehát ezt a szokásomat le kellett redukálnom. Az orvosom szerint napi 1-2 nagyméretű gyümölcs (alma, körte), vagy 3-4 kisebb méretű (szilva), vagy 20-30 dkg bogyós gyümölcs elfogyasztása megengedett IR esetében.  Az időzítésről pedig  olvastam már mindenfélét, nekem uzsonnaként vált be leginkább. Finom, telít, és nem leszek tőle rosszul (szédülés, fejfájás, stb.). A lényeg tehát, hogy óvatosan a gyümölccsel, de nem kell róla lemondani, mert tele van értékes vitaminnal és ásványi anyaggal.

Indíték: volt itthon egy csomó szilva. Megvettük mert szép volt, aztán megkóstoltuk, és rájöttünk, hogy jajj de nem finomak…pedig véleményem szerint a gyümölcs akkor a legfinomabb, ha úgy fogyasztjuk, ahogy van – még akkor is ha én csak limitált mennyiségben és csak délután fogyaszthatom! 🙂 Szóval itthon volt a szilva, és vendégségbe is készültünk, úgyhogy elkezdtem lázasan kutatni valamiféle szilvás finomság után. Kakukkfű oldalán találtam ezt a szilvás sütemény receptet, és picit átalakítottam. Ez lett belőle. A család dicsérte frissen is, de saját vélemény, hogy ez is a “másnap finomabb” kategóriába tartozik.

Hozzávalók (kb 20 szelethez):

Tészta:

– 150 g szobahőmérsékletű vaj vagy margarin
– 5 db tojás
– 300 g liszt (200 g fehér tönkölyliszt és 10 dkg teljes kiörlésű tönkölyliszt)
– 1 tk szódabikarbóna
– 1 tk sütőpor
– 1 cs só
– 9 ek tej
– édesítő ízlés szerint (én eritrit és süssina keverékét használtam)
– szárított vanília vagy vanília aroma

Szilvaszósz a tetejére:
– 600 – 700 g szilva
– kevés víz
– eritrit
– fél csomag vaníliás pudingpor
– fahéj

A szilvákat megpucoltam, kimagoztam, és kis szeletekre vágtam. Kevés vízzel és eritrittel elkezdtem főzni. Mikor felmelegedett, belekevertem az egy dl vízzel elkevert pudingport, a fahéjat és besűrítettem. A tűzről levéve hagytam hűlni. A vajat az édesítővel habosra kevertem, majd hozzáadtam egyenként a tojás sárgákat, majd a tejet. Egyneművé dolgoztam. Ezután mehet bele az összes száraz hozzávaló, legvégül pedig a tojások felvert habja. (Sűrűbb tésztát kaptam, mint a piskóta). Beleöntöttem a masszát a tepsibe, egyenletesen eloszlattam, majd ráöntöttem a szilvás keveréket. Előmelegített sütőben (180 fok) kb 25 percig sütöttem (tűpróba!).

Féltem attól, hogy amiatt, hogy a szilvás szószt a nyers tésztára öntöttem rá, nem sül majd meg, de teljesen rendben volt. Az esztétika miatt csinálnám legközelebb azt, hogy elősütöm a tésztát úgy 15 percig, majd utána teszem rá a szószt.

A minap ebéd utáni édességre vágytam, és olyanra vetemedtem, amire még soha: mikrós sütit készítettem. Szépen lassan egyébként oldódnak bennem ezek a rögeszmék, hiszen szükség néha törvényt bont. Emlékszem régen szentségtörésnek gondoltam a fröccsöt is mint olyat, hiszen minek elrontani azt a jó bort a szódával. Aztán amikor volt szerencsém eltölteni egy nyári hetet Rómában, ott jöttem rá, hogy ez az ital igenis frissítő, és azóta is ilyen formában fogyasztom a bort. 🙂 Ez van, öregszem, változom. Na de vissza a recepthez. Alapvetően nem mondanám, hogy nagy rajongója voltam/vagyok a puncsos dolgoknak, uram szerelmem viszont igen, úgyhogy az ő kedvében (is) akartam járni, amikor elkészítettem ezt a desszertet. Az eredeti ötletet a FittKonyha puncstortája adta, de nekem nem volt egy ‘tortányi’ időm, úgyhogy ez lett a vége. De megérte, mert nagyon nagyon finom! Ajánlom azoknak, akik még nem igazán barátkoztak meg a puncsos édességekkel.

Hozzávalók (2-3 adag):

– 30 g teljes körlésű liszt (fele búza, fele rozs)
– 20 g kakópor
– 1 db tojás + egy fehérje (elhagyható, nekem volt egy megmaradt)
– 1 tk sütőpor
– 1 dl tej
– édesítő
– csipet só
– 1 ek olvasztott kókuszolaj
– 1 tk citromlé
– 30 g dió apróra vágva
– 0.5 dl gyümölcslé
– 2 ek diabetikus lekvár (kedvenceim a Pacific lekvárok)
– 1 csomag puncs pudingpor
– 0.5 l tej

A pundingot megfőztem, hűtöttem. A tészta száraz hozzávalóit egy mikrózható tálba tettem. Beleütöttem a tojást, hozzáadtam a tejet, az édesítőt, az olajat és a citromlevet. Összekevertem, majd 6.5 – 7 percre beraktam a mikróba. A kész tésztát kihűtöttem, majd elmorzsoltam, és hozzáadtam a diót, a lekvárt és a gyümölcslevet. Összekevertem egy homogén masszává, majd poharakba rétegeztem a pundinggal!