Újra péksüteményt hoztam. Egyrészt nem hagyott nyugodni a múltkori rozskiflik sűrűbb állaga, másrészt nem volt itthon reggelinek való. Ez is egy előnye a télnek: a hidegben annyival jobb a meleg sütő előtt/mellett állni és pésütit sütni, mint felöltözni, és elmenni a boltba…kellemest a hasznossal! 🙂
Mondanom sem kell, megérte! Nagyon megérte! Helyreigazítást kell eszközölnöm a múltkori kijelentésem miatt, miszerint reform lisztekből nem lehet könnyed állagot elérni. De lehet! Ez a buci a bizonyíték. Nagyon finom lett és gyönyörűséges! Mindenkinek csak ajánlani tudom! 😉
Hozzávalók (8 darabhoz):
– összesen 50 dkg liszt (nálam: 25 dkg fehér és 15 dkg tk tönkölyliszt, valamint 10 dkg durumliszt)
– 2 ek lenmag, illetve egy marék dió aprítva
– 2 tk só
– 2,5 dkg friss élesztő
– 3 dl langyos víz
– 2 tk nádcukor
– 2 ek olívaolaj
Elkészítés:
A langyos vízben feloldottam a cukrot, és elmorzsoltam benne az élesztőt. Nekem öt perc alatt szépen felfutott (egyébként ha nem indul el öt perc alatt, akkor sajnos már nem használható, tehát bontsunk egy új csomagot). A diót mozsárban összetörtem (csak nagyjából, ha már rusztikus, adjuk meg a módját :)) A liszteket egy dagasztótálba kimértem, hozzáadtam a lenmagot, a diót, az olajat, majd az élesztőt. Homogén tésztát gyúrtam, és legalább 4-5 percig dagasztottam (jó a karizomnak is ;)). Ezután meleg helyen 40 percig kelesztettem.
A tésztát kicsit átgyúrtam, majd nyolc részre osztottam. Bucikat formáztam belőlük, és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, a tetejüket kicsit bevagdostam. Még 30 percig pihentettem, majd 200 fokos sütőben 5 percig sütöttem. Ezután kicsit lejjebb vettem a hőfokot, és még 15 perc sütés következett. A kész kenyérkék tetejét még forrón megkentem egy kevés vízzel, hogy szelidítsek kicsit a héj ropogósságán, keménységén.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: