Ez a recept a “minden jó ha a vége jó” tipikus esete. 🙂 Este, amikor megsütöttem a kifliket, akkor azt mondtam, hogy na, ezt biztos nem teszem fel a blogra. Nehezen sültek, szórakoztam velük nem keveset, aztán másnap reggel kellemes meglepetés ért: a kifli finom volt! Határozottan finom! 😀 Az eredeti receptet a Kifőztük online gasztromagazin hasábjain találtam, én csak átalakítottam , “reformosítottam”. 🙂
Rájöttem egyébként, hogy miért nem vagyok soha elégedett a péksüteményeimmel. Azért, mert mindig a bolti állagot várom, pedig ezeknél a liszteknél (ha csak ezekkel sütöd a kenyeredet) soha nem lesz az a levegős, habkönnyű állag, mint a bolti termékeknél. Sütés közben pedig nagy erőkkel igyekeztem ismételgetni magamban az orvosom kijelentését, miszerint minél nehezebb és sűrűbb egy kenyér, annál biztosabb, hogy lassan felszívódó, egészséges szénhidrátot tartalmaz. Ez erre teljesen igaz! 🙂
Még egy észrevétel (nem azért, mert mindenáron védeni akarom a kiflijeimet :)) – amikor én sütöm a péksüteményeket, akkor sosem éhezem meg délelőtt, tehát néha még a tízórait is kihagyom. Ez is annak a bizonyítéka, hogy a tisztán “jó” szénhidrátok mennyire szuperül tartják szinten a vércukor és inzulin szintet. Szóval szép lassan hozzá kell szoknom nekem is ezekhez a nehezebb kenyerekhez/péksüteményekhez.
Azoknak ajánlom tehát ezt a receptet elsősorban, akik szeretik a rusztikusabb ízeket és állagot! Én szerettem! 🙂 Első rozsosnak mindenképpen pozitív, de a folyamatos kísérletezés a könnyebb tészta anyja ugyebár…vagy valami ilyesmi 🙂
Hozzávalók (6 közepes kiflihez):
– 30 dkg liszt (én fele világos, fele tk rozslisztet használtam)
– 1 tk só
– 2 dkg friss élesztő
– 1 csapott tk nádcukor (ellenkezik az elvimmel, de az élesztő így fut fel igazán szépen)
– 2 dl langyos tej
– magvak ízlés szerint (én napraforgómagot és lenmagot használtam)
Elkészítés:
Az élesztőt a langyos (de nem forró) tejben a nádcukor segítségével felfuttattam. Jözben kimértem a lisztet, hozzáadtam a sót, majd az élesztőt, és homogén tésztává gyúrtam (elég laza, ragadós a tészta, ezen még kevés liszt hozzáadásával javíthatunk), kevés ideig dagasztottam, majd a duplájára kelesztettem meleg helyen (kb 40 perc). A kelesztésről jut eszembe. Nekem bevált trükköm, hogy bekapcsolom a sütőt (persze takarékra), és a tésztát hőálló edényben a tűzhelyre teszem. Így két legyet ütök egy csapásra: előmelegítem a sütőt, és biztosítom a meleg helyet a tésztának.
Amikor szépen megkelt, akkor kicsit átgyúrtam, majd hat felé osztottam. Minden részt kb 40 cm hosszúra sodortam, majd a két végét összefogva megtekertem. Így alakulnak ki a “fonatok”. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, lekentem egy pici vízzel, megszórtam a magvakkal, majd még fél óráig kelesztettem. Ezután kicsit bevagdostam őket (mint a kenyeret szokás), és 180 fokos sütőben 45 percig sütöttem őket. Akkor jó, ha szép színt kapnak alul felül. 🙂
Aznap vajjal isteni, másnap ajánlatos kicsit betenni a sütőbe, vagy akár a mikróba is fél percre. Puhul tőle, és finom lesz! 🙂
Kommentek