Csíkos kifli

Fontosnak tartom, hogy minél több finomliszt és cukormentes péksüteményt is elkészítsek, hiszen az igaz, hogy egyre több reform, “nekünk való” kenyeret, egyebet lehet kapni, de mégiscsak annak az összetevői biztosak, amit én magam készítek el. Jelen recept kiindulási alapja egy klasszikus kalács, amit én picit tovább gondoltam, és megalkottam ezeket a gyönyörűséges csíkos kifliket. Két technika is lapul mögöttük, mégpedig a csíkos hatás elérése, valamint a kifli formázása. Mindkettőt leírom a receptben, hátha hasznosnak bizonyulnak még a jövőben! 🙂

Hozzávalók:

– 25 dkg liszt (fele durum, fele világos rozs)

– 0.5 tasak szárított élesztő

– 4 tk eritrit

– 1 cs só

– 2 tk cukrozatlan kakaópor

– 1 db tojás + egy sárgája a kenéshez

– 250 ml tej

Elkészítés:

A liszteket összekevertem az élesztővel, a sóval és az eritrittel (én tudatosan nem tettem bele túl sokat, hogy semleges ízt kapjak). Beleütöttem a tojást, majd hozzáadtam a langyos tejet is. Az egészet homogén tésztává gyúrtam. Ha túl lágy lenne, akkor nyugodtan adjunk még hozzá annyi lisztet, amennyit felvesz. A tésztát kettévettem, és az egyik felébe belegyúrtam a kakaóport. Ezután meleg helyen kelesztettem 60 percig.

Na most jön a csíkozás: kinyújtottam a világos tésztát, majd a kakaósat, és egyiket a másikra helyeztem. Hosszában kettévágtam, és úgy tettem egymásra őket, hogy a világosra kakaós menjen. Ezután újra kinyújtottam. megint kettévágtam, a fent említett módon egymásra tettem a darabokat, majd megint nyújtottam. Ezt addig kell ismételgetni, amennyire csíkosnak szeretnénk a kiflinket.

A kinyújtott tésztát 5 egyenlő részre vágtam, és most jön a kiflisodrás művészete. Amennyire csak lehetséges, háromszög alakra formáztam a darabokat, és a szélesebb végétől kezdve feltekertem. Kicsit megsodortam, hogy ne legyen annyira duci a közepe, majd a két végét behajtva, kész is a kifli! 😉

Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, lekentem tejjel és tojással, majd meleg helyen további 30 percig kelesztettem. Ezután még egy réteg tojást kentem rájuk, villával megszurkáltam a tetejüket, és 200 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütöttem. Akkor jó, ha kong az alja, mint a kenyérnél.

Életemben először sikerült lazább szerkezetű tésztát készítenem (az előző kísérleteimmel agyon lehetett volna verni valakit), úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek. Frissen, vagy másnap érdemes fogyasztani, mert utána sajnos már nem olyan puha.