Kávés kekszek

Régen jártam már úgy süteménnyel, mint ezzel. A kollégáimnak szerettem volna kedveskedni valami nagyon egyszerű és gyors édességgel, lévén este fél kilenckor jutott eszembe ez a fantasztikus ötlet. Találtam is egy pudingos keksz receptet a neten, és neki is álltam. Az első adag elkészülte után rájöttem, hogy nekem hiányzik belőle a tojás, úgyhogy vissza az egész, kicsit átdolgoztam a receptet, és ez lett belőle. Őszintén szólva nem sok reményt fűztem hozzá (majd jelzem, hogy szerintem hol lehetne javítani a dolgokon), de felülmúlta a várakozásimat! 🙂 Most ettem meg az utolsó két darabot, és két naposan még sokkal jobb! 😉

Megjegyzés: Ez nem a kalóriaszegény sütik táborát gyarapítja, viszont maximum kettőt bír megenni az ember egyszerre, olyan laktató! Tízóraira, uzsonnára tökéletes! 🙂

Hozzávalók (kb 20 darabhoz):

– 35 dkg liszt (15 dkg fehér tönköly, 20 dkg durum)

– 25 dkg vaj, vagy kókuszolaj (szerintem 15-20 dkg is bőven elég, így ijesztően “zsíros” lett a tészta, viszont nagyon fincsi. Ennek ellenére szerintem kevesebb is elég…)

– 2 csomag pudingpor (a legjobb, ha a Haas-os tiramisu ízesítésűt használjátok, mert annak alapból van egy kávés felhangja)

– 2 egész tojás

– 1 tk sütőpor

– 5 ek eritrit + folyékony édesítő ízlés szerint

– 1 dl feketekávé

– kevés olvasztott csokoládé a tetejére (70%-os diabetikus)

Elkészítés:

A tojásokat kikevertem az édesítőkkel, majd hozzáadtam az olvasztott vajat és a kávét. A kétféle lisztet egy külön tálban összekevertem a sütőporral és a pudingporral, majd hozzáadtam a tojásos keverékhez. Összekevertem és vizes kézzel kis gombócokat formáztam. Elrendeztem őket a sütőpapírral kibélelt tepsiben, és kicsit lelapítottam őket. 170 fokon 10-15 percig sütöttem. Akkor jó, ha a széle kezd barnulni. Amikor kihűlt, olvasztott csokival díszítettem. Akkor lesz jó ropogós, ha egy éjszakát szobahőmérsékleten áll, és ahogy már említettem, két naposan a legjobb. 😉 Lehetett volna kisebb méretű kekszeket készíteni, akkor még ropogósabb lett volna, de most nem volt türelmem hozzá. Viszont eddig ez hasonlít legjobban az amrikai cookie-ra, amit még sosem sikerült reprodukálnom! 🙂